Az ember idővel visszatér a régi ízekhez

Pozsonyi megyei elnök, volt kulturális miniszter, a West Színház volt igazgatója, színész, s talán kevesen tudják – bár csupán közvetetten, a fiai révén –, étteremtulajdonos is Ľubo Roman. A bársonyos forradalom után belefogott egy olyan épület rekonstrukciójába, amelynek szomorú sorsát a főváros lakossága „premier plánban” szemlélhette évtizedekig. A Duna jobb partján ugyanis Pozsonyban nem túl sok épület áll, ez inkább zöldövezet. A nagy kiterjedésű park látványát évek óta csúfította egy történelmileg jelentős, az elmúlt rendszerben azonban jobbára kihasználatlanul álló kúria… A házat Bél Mátyás már 1631-ben említi, abban az időben, amikor a Duna két partját még egyetlen híd sem kötötte össze; később maga Napóleon is vendége volt az utasfogadónak. A Bécs vagy Budapest felől érkező fáradt utasokat itt finom falatok várták, s a hozzá tartozó istállóban a lovakat is ellátták. A fogadó később tűzoltószertár lett, majd leégett, és a lebontás veszélye fenyegette.Egy időre tehát étteremtulajdonossá vált. Kiváló konyhájának receptjei honnan származnak?

Egytől-egyig a feleségem receptjei. Ő német famíliából származik, s az étlapon szereplő ételeket ugyanígy készíti otthon, a családnak is. A grillezett csülök például eredeti osztrák recept szerint készül, feleségem nagybátyja a bécsi Staatsoper fődirigense volt, nagyon gyakran ettük ezt a finomságot nála. Erről az ételről tudni kell még, hogy a jelenlegi főpolgármester függőségbe esett miatta, hetente legalább egyszer ellátogat az étterembe erre a menüre. Egy néven nem nevezett miniszter pedig a lazacbifsztekünk megszállottja. Szintén nagyon gyakran megjelenik, és csak ezt rendel. Egyébként én is naponta ott ebédelek, hiszen a munkahelyemtől egy kőhajításnyira van.A hallottak alapján nem feltételezem, hogy otthon belefog valamilyen étel elkészítésébe, már csak azért sem, mert úgy tudom, felesége nincs munkaviszonyban, s otthon is finomakat főz.

Én valóban nem tudok semmit főzni, hacsak a tea, a virsli nem számítódik szakácsművészetnek. Régen, amikor még divatban voltak a zacskós levesek, azokkal is remekeltem. A feleségem a gyermekek megszületése előtt csupán két évig dolgozott, így színész koromban rendszeresen otthon ebédeltem, s vacsoráztam. Nálunk mindig az volt vacsorára, ami az ebédről megmaradt.A hivatalos fogadásokon is ellenáll a csábításnak?

Mindig! Ott nem fogyasztok ételt, már csak azért sem, mert ezek általában állófogadások, szerintem pedig eléggé komikus állva tartani a tányért, a másik kézzel pedig egyetlen evőeszköz segítségével kulturált evésre való próbálkozásokat tenni, s közben még szórakozni is a vendégekkel. Különben sem vagyok nagy ínyenc, régebben például azzal kínoztam színésztársaimat, hogy az olajos szardíniát akár csokoládés keksszel is képes voltam elfogyasztani.Fiai vendéglőjének kínálatából milyen menüt választ ebédre?

Nagyon szeretem a halászlét, nálunk komáromi ízlés szerint főzik. Ez az egyetlen étterem a fővárosban, ahol szálka nélkül készítik. Ennek is története van: történt egyszer ugyanis, hogy a polgármester társaságában fogyasztottuk, közben valamilyen fontos dolgot kellett volna megbeszélnünk, s nagyon bosszantott, hogy állandóan a csontokkal voltunk kénytelenek foglalkozni. Elhatároztuk, hogy bár a készítése biztosan tovább fog tartani, de teljesen kicsontozzuk a halat. Finom a tejfölös paprikás – ez is magyar étel. Szeretem a húslevest, amelyet teljesen úgy készítenek, mint a feleségem. Előfordul, hogy én is a grillezett csülköt választom, csak az a baj, hogy ezzel cudarul jól lehet lakni…Ezek szerint nem vegetáriánus…

Semmi esetre sem. Tudja, én egyszer beszélgettem egy vegetáriánussal, aki valahányszor, ha megeszik egy répát, megköszöni neki. Mondom, akkor én meg ugyanezt csinálom a sertéssel! A vegetáriánus és a mindenevő között a különbség, hogy mi nem beszélünk folyton arról, hogy mit eszünk (nevet)… Ez csak vicc akart lenni, hiszen tiszteletben tartom mindenkinek az ízlését.Visszatérve az ételekhez, emlékszik-e valami különleges ízre a gyermekkorából?

Inkább egyebekre… Sajnos, hatéves koromtól nincsenek szüleim. Bátyámmal és húgommal egyik rokontól a másikig sodródtunk. Az élet hol itt, hol ott talált, így ízekre nem emlékszem. Tizenhárom évesen egy évvel idősebb bátyámnak a színészi keresetemből nadrágot vettem, a kicsi húgom vasalt ránk, ilyesmikre emlékszem, ezért erről a tragédiáról inkább nem beszélek. Ha a gyermekkoromra gondolok, még mindig sajnálom azt az akkori kisfiút, aki voltam… A nősüléssel azonban szerencsém volt, negyven éve vagyuk együtt, a feleségem, mint már mondtam, kiváló szakács.Milyen kapcsolatban van a külföldről importált ételekkel?

Az általános köztiszteletben álló kínai konyha nekem semmit sem mond. Jártam az országukban is, megkóstoltam sokféle ételüket, de nehéznek találtam őket. A világ legfinomabb konyhájának a thajföldit tartom, mert ez a környező országok – India, Indonézia, Kína – minden finomságát összpontosítja magában. Annyiféle ízhatást találhatunk, hogy valóban mindenki kiválaszthatja a neki legjobban tetszőt. Kalapot emelek az ottani szakácsok előtt. Gyönyörűen tálalnak, kombinálnak, a vendéglátás világbajnokai. Az én értékelésem azonban nem biztos, hogy objekív, a hercegnő vendége voltam ugyanis, és valószínűleg a legfinomabb specialitásokkal ismerkedtettek meg. Ennyi finomságot sehol sem ettem, bár azóta megkóstoltam a francia, a német, az amerikai, a kanadai, a nemtudommilyen konyha ízeit is.Valamilyen humoros jelenet nem jut eszébe külföldi étkezései kapcsán?

Fiatal színész koromban Grúziában voltunk. Itt mindenféle zöldséget, fűfélét tálalnak az ételek mellé. Egy óvatlan pillanatban, amikor az egyik kollégánk valahová elment, aszparáguszt szakítottunk a tányérjára. Amikor visszajött, illendőségből azt is megette, még a grúzok is kiguvadt szemmel bámulták, ahogyan kérődzik a növényen. Nem szóltak semmit, ő pedig utólag kifejtette, hogy milyen furcsaságokat is eszik némely nemzet! A másik pikáns történet szintén innen ered. Egy másik kollégámnak már annyira soknak tűntek a füvek, hogy egyszer vacsora előtt kiment a kertbe, és négykézláb kezdett mászkálni. Az idegenvezetőnő csak nézte, majd megkérdezte, mit csinál. Ő pedig erre: vacsorázom!Kollegialitásból, emberségből szép példát mutatott sokunknak, amikor a fogadó felújításakor nem feledkezett meg a súlyos betegség miatt tolószékbe kényszerült színésztársáról, Vlado Mikulíkról, akinek megígérte, amíg a fogadó tulajdonosai, gondoskodni fognak róla, lakosztályt és kosztot biztosítanak számára.

Tudja, úgy éreztem, ötvenévesen öregotthonban, egyetlen pici szobácskában élni egy ismert színésznek, akit a sors hátralevő éveire tolókocsiba kényszerített, méltatlan dolog. Ezért aztán fiaim szintén erkölcsi kötelességüknek tekintik, hogy ha bármi történne, gondoskodjanak róla. Nagyon örülök, hogy ezzel az ötlettel magányától is megszabadítottuk őt, mert az asztalát a gyermeksarok közelében helyeztük el, így ha éppen nem ismeretlen vagy ismerős emberekkel, diákokkal beszélget, akkor a gyermekekkel szórakozik, akik nagyon közvetlenek vele. Szintén jelentős siker Vladóval kapcsolatban, hogy elértük, visszatérjen egy testre szabott darabban a közönség elé. Nem szeretnék elémenni az eseményeknek, de ha sikerül egy tervem, akkor nemsokára az idős pedagógusok számára nyitunk egy otthont. A pedagógus szerintem az az ember, akivel szüleink után a legtöbb időt töltjük, s aki a leginkább hozzájárul személyiségünk formálásához.A színészséget nem adta fel teljesen, egy darab erejéig még fellép. Legújabb munkaterülete, a megyefőnökség mellett tehát a szponzor-vállalkozóság is. Ennyi elfoglaltság biztosan nem a legstresszmentesebb életforma. Hogyan sikerül mindezek ellenére megőriznie egészségét?

Annak ellenére, amit elmondtam, talán úgy tűnhet, rengeteg finomságot eszem, pedig a mi családunk nagyon szerényen táplálkozik, s az idő haladtával egyre szerényebben igyekszem étkezni magam is. Azt hiszem, a kissé tartózkodó, önmegtartóztató táplálkozás senkinek sem árt. Egy kiváló karikaturista barátom, a ma már halott Viktor Kubal nyolcvanévesen, amikor az ételekről csevegtünk, egyszer azt találta mondani: „Tudod, Ľuboško, ha nyolcvanéves vagy, az a legjobb, ha az egyik kezedbe meleg kenyeret fogsz, a másikba egy darab kolbászt, megengeded a csapot, iszol hozzá vizet, az fog a legjobban ízleni.” Sokszor visszagondolok erre az emlékre, mert én is megismertem a világ legjobb ételkreációit, a „high society”, vagyis felső tízezer konyháját, s azt tapasztalom, hogy egyre inkább az egyszerű ételek kezdenek ízleni. Ha az ember már mindent kipróbál, rájön, hogy az ősi konyha a legmegfelelőbb. A koromra való tekintettel például ma már kevesebbet vacsorázom, gyakran előfordul, hogy csak egy almát eszem. Alkoholt pedig azért nem iszom, mert szerintem inni tudni kell, én pedig nem tudok. ĺgy a második fiam megszületése óta végképp nem fogyasztok szeszes italt.

Néhány gondosan őrzött, finom házi recept, melyeket pontosan így készít az étterem főszakácsa is…

Magyar tepsis

A bélszínt besózzuk, megborsozzuk, majd szép pirosra grillezzük. A lényeg a köreten van: vegyes zöldséget (feltétlenül legyen benne brokkoli is!) kis vajon megdinsztelünk, burgonyát főzünk hozzá, megszórjuk petrezselyemzölddel, majd grillezett kolbászkákat helyezünk rá. Az egészet megszórjuk reszelt füstölt sajttal.

Grillezett csülök

A csülköt először két órát főzzük fokhagymával, fekete meg fehér borssal és babérlevéllel ízesített vízben. A grillezésnél fontos, hogy – főleg a vége felé – alaposan bekenjük a bőrt az alábbi hozzávalókból készült pasztával: ketchup, pirospaprika, őrölt fekete bors és kömény, zúzott fokhagyma, worchestermártás, só és cukor.

Pressburgi csomag

A filézett pulykamelleket jól kiveregetjük, majd minden szeletet rockfortsajttal, dinsztelt sampinyongombával, karikákra vágott póréhagymával töltünk meg, és összegöngyöljük, esetleg fogpiszkálóval megtűzzük, hogy szét ne essenek. A végén tejből, lisztből és tojásból készült palacsintatésztába forgatva forró olajon kisütjük.