Az ember csontjai törékenyebbé váltak a földművelés kezdete óta

A mezőgazdaság kezdetei előtt az ember és elődei évmilliókon át vadászattal és gyűjtögetéssel tartották fenn magukat, ez sokkal intenzívebb mozgással járt - írták az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Pennsylvaniai Egyetem és a brit Cambridge-i Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).

Azok a vadászok-gyűjtögetők, akik 7000 évvel ezelőtt éltek, ugyanolyan sűrű csontokkal és ízületekkel rendelkeztek, mint a mai ember 28 ezer évvel ezelőtt kihalt "unokatestvére", a Neander-völgyi ember vagy az emberfélék távoli rokona, a csimpánz - állapították meg a tudósok.

Hozzájuk képest a 6000 évvel ezelőtt, ugyanazon a területen élő földművesek csontjai egyértelműen ritkábbak és törékenyebbek voltak - írták a tanulmányban. A kutatók 59 modern ember, 229 főemlős - köztük csimpánzok - szivacsos csontjainak, valamint az ember elődei közé tartozó kihalt fajok, az Australopithecus africanus (3,3 millió-2,1 millió évvel ezelőtt), a Paranthropus robustus (1,2 millió évvel ezelőtt) és a Neander-völgyi ember (250 000-28 000 évvel ezelőtt) csontkövületeinek sűrűségét mérte meg.

Az eredmények azt mutatták, hogy a modern ember szivacsos, vagyis csöves csontjai (a végtagcsontok) sokat veszítettek sűrűségükből, különösen alsó végtagjukra és annak ízületeire, a csípőre, a térdre és a bokára jellemző a törékenyebbé válás.

"Az ember evolúciójának ez a késői anatómiai változása valószínűleg annak az életmódváltásnak lehet a következménye, amelyben nomádból földművelő lett, és ez sokkal kevesebb testmozgással járt" - mutatott rá Timothy Ryan, a Pennsylvaniai Egyetem antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.

"Más tényezők is hozzájárulhattak az első földműves népcsoportok csontjainak ritkulásához, többek közt az étrendjükben megnövekedett gabonamennyiség és az esetleges kalciumhiány, ám a legnagyobb szerepet mégis a vadászat és a gyűjtögetés abbahagyása, vagyis a fizikai aktivitás csökkenése játszotta" - tette hozzá.