Az éhség űzte el az emberfélét Afrikából?

Egyszerre több hominidafaj hagyta el Afrikát, és a hosszú és veszélyes út után együtt telepedtek le Eurázsiában 1,7 millió évvel ezelőtt – jelentették be a felfedezést amerikai és grúz kutatók, akik feltehetően megtalálták azoknak az egyedeknek a maradványait, akik elsőként keltek útra Afrikából az ismeretlen felé. Azt is hozzátették, hogy a Grúziában talált leletek arról vallanak, miszerint őseinket nem a megnövekedett intelligencia indította erre a bátor lépésre: az éhség űzte el őket szülőföldjükről. A grúziai Dminisi lelőhelyet feltáró amerikai—grúz kutatócsoport újabb hominidafaj maradványára bukkant. ĺgy már három különböző faj egyedeit találtuk meg ugyanazon a lelőhelyen, ugyanabban az 1,77 millió éves régészeti rétegben – nyilatkozta Reid Ferring amerikai régész. 1999 nyarán került elő egy fiatalember és egy tizenéves leány 1,7 millió éves koponyatöredéke. Fizikai jellegzetességeik világosan afrikai eredetre utaltak. Ma őket tekintik a legrégibb hominidáknak feltehetően az elsők közül valóknak, akik elhagyták Afrikát. A két koponyát korai Homo erectusként vagy Homo ergasterként határozták meg. Az újabb lelet is korai Homo erectus vagy ergaster, ám agytérfogata 25 százalékkal kisebb, és kezdetlegesebbnek tűnik társainál. Előkerült egy állkapocscsont is, amely egy harmadik, még korábbi fajhoz, a Homo habilishez tartozhatott. Homo habilis-lelet azonban még soha nem került elő Afrikán kívül. A leletek azért is rendkívüliek, mert eddig a kutatók e három fajt, a H. habilist, H. ergastert és H. erectust úgy tekintették, mint a fejlődési törzsfán egymásból kifejlődő fajokat, vagyis egymás leszármazottait, de most együtt, egy helyről, azonos időből került elő mind a három – mondta Ferring. A kutatók ráadásul igen kezdetleges kőeszközöket találtak a lelőhelyen. Márpedig eddig úgy vélték, hogy eleink addig nem hagyták el Afrikát, amíg agytérfogatuk el nem érte a H. erectusét és nem voltak képesek jól használható kőeszközöket létrehozni. David Lordkipanidze, a grúz akadémia tagja szerint ez arra vall, hogy nem az agytérfogat nagysága határozta meg azt, hogy a hominidák el merték hagyni Afrikát. „Annak a kockázatos és bátorságot kívánó lépésnek, hogy egy nép elhagyta Afrikát, valószínűleg ennél jóval több összetevője volt” – mondta. Ferring szerint az Afrikából elinduló hominidáknak nem is volt szükségük jó szerszámokra és „túl sok észre”. A mai Grúziába érkezve ugyanis otthon érezhették magukat. Számos olyan állat csontja került elő a lelőhelyről, amely Afrikában is honos: orrszarvúé, elefánté, zsiráfé, lóé, disznóé, szarvasé, medvéé, farkasé. Az Afrikából való kirajzás kutatásának középpontjában általában az a kérdés áll, miként volt képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez az Afrikát elhagyó hominida. Ezt sok kutató a megnövekedett agytérfogattal, a magasabb intelligenciával magyarázta. Eddig általában azt tartották, a Homo erectus az okosan megmunkált, jól használható, úgynevezett acheuléi kőszerszámaival felfegyverkezve képessé vált arra, hogy az Afrikán kívüli, megváltozott környezethez alkalmazkodni tudjon. A Dmanisi-lelet azonban nem támasztja alá ezt a technológiailag győztes hominida-elméletet. Az itt talált szerszámok nem érték el az Afrikában talált acheuléi eszközök színvonalát. De ha nem az „új” eszközök birtoklása, akkor mi indította el az első hominidákat Afrikából? Valószínűleg az éhség. Afrikában növekedtek a szavannás területek, a mind nagyobb számú népességnek egyre nehezebb volt húshoz jutnia. Az új leszármazott, a Homo ergaster nagyobb testű faj, több energiára volt szüksége a mindennapi élethez. (ÉT)