Az 1989-es rendszerváltás szlovákiai magyar előzményei

Az előzmények közül nem lehet kihagyni az  1968–1969-es évek magyar vonatkozású nemzetiségpolitikai sikereit, a Csemadok demokratikus átalakulását és szerepét a nemzetiségi követelések megfogalmazásában és megvalósításában, a független magyar ifjúsági szervezet, a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakítását, a Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége, a Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Történelmi Társaság, a Magyar Szociológiai és Szociográfiai Társaság megalapítását. Történelmi jelentőségű volt továbbá a nemzetiségi alkotmánytörvény elfogadtatása, magyar nemzetiségi miniszter, magyar mezőgazdasági, oktatásügyi és egészségügyi miniszterhelyettes kinevezése, a kormány Nemzetiségi Tanácsának jóváhagyása.

Ennek a pozitív nemzetiségpolitikai folyamatnak, amely az ország demokratizálódásának részét képezte, a hatvannyolcas szovjet megszállás és az ezt követő husáki „normalizácó” retorziói vetettek véget. A visszarendeződés nemcsak a kommunista pártot érintette, hanem a társalmi, kulturális, szakmai szervezeteket, a munkahelyeket, iskolákat, szerkesztőségeket is. A gyakorlatban ez azoknak az elbocsátását, kizárását, leváltását és üldözését jelentette, akik tevékeny szerepet vállaltak Csehszlovákia demokratizálásában.

Az 1969 utáni új hatalomnak nem volt könnyű dolga, csak nehezen tudta visszaállítani a „rendet” a magyarok között. A Csemadok vezetőit leváltották, de megmaradt mintegy ötszáz helyi szervezettel, kilencvenezres tagsággal és a tevékenységére jellemző önszerveződéssel. A kulturális tevékenység, a népművelés, a tánccsoportok, a színjátszó csoportok, énekkarok, az országos rendezvények továbbra is éltek. Betiltották a Magyar Ifjúsági Szövetséget, de az ifjúsági klubok, a művelődési klubok továbbra is működtek. A nyári ifjúsági és művelődési táborok évente több száz fiatalnak adtak lehetőséget a találkozásra, művelődésre, eszmecserére, szervezkedésre.  Nemkülönben a nyári honismereti kerékpártúrák. Hiába voltak jelen ezeken titkosrendőrök, besúgók, nem tudtak mindent ellenőrizni és megakadályozni.

A hetvenes évek második felében új helyzet alakult ki Európában. 1975-ben  35 európai ország aláírta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet  záróokmányát, amelyben egyebek mellett kötelezik magukat az emberi  jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartására, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát. Az aláírók között volt Csehszlovákia is. 1977-ben cseh polgárjogi aktivisták létrehozták a Charta 77 polgári kezdeményezést, amely bírálta a politikai és államhatalmat, hogy nem tartja tiszteletben az emberi és polgári jogokat, amire Helsinkiben kötelezte magát. 1989-ig mintegy 600 dokumentumot adtak ki. Tagjait és a dokumentumok szerzőit és aláíróit disszidenseknek nevezték, akiket az államhatalom üldözött, és többeket börtönnel is büntetett.

A Charta 77 mintájára alakult meg Szlovákiában 1978-ban a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. Duray Miklós, Püspöki Nagy Péter és A. Nagy László alapította. A bizottság megalakulásának közvetlen kiváltó oka a magyar iskolák létét fenyegető veszély volt a szlovák iskolaügyi kormányzat és a kommunista párt részéről. A veszélyt a magyar iskolák oktási nyelvének készülő erőszakos megváltoztatása, majd a magyar iskolák tervezett megszüntetése jelentette. A bizottságban 1978–1982 között Duray Miklós első letartóztatásáig tíz dokumentum készült. Ezek tiltakozások, elemzések és javaslatok voltak a szlovákiai magyar iskolaügyről, kultúráról, társadalmi, gazdasági életről, jogi helyzetről, a diszkrimináció konkrét ügyeiről. A címzettek Csehszlovákia legfőbb politikai és állami vezetői és a szlovákiai magyar iskolák voltak. A dokumentumok kidolgozásában többen is részt vettek, akik a nevük elhallgatását kérték és betartották az illegális tevékenység szabályait.

1983–1984 között a bizottság szerepét ideiglenesen a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja vette át, amely hét dokumentumot dolgozott ki. Ezek mind a szlovákiai magyar iskolák ellen készülő törvényre hívták fel a figyelmet,  arra kérve a magyar szülőket és pedagógusokat, hogy tiltakozzanak a hivatalos szerveknél. Az 1984 februárjában 600 iskolának és szülőnek elküldött levélre több mint tízezer tiltakozás érkezett az illetékes szervekhez. A Csemadok KB is erőteljesen csatlakozott a tiltakozáshoz.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága 1989-ig folytatta tevékenységét. Működésének tizenegy éve alatt mintegy hatvan dokumentumot adott ki. 1988-ban a bizottság kezdeményezésére elkészült a Csehszlovákiai magyarok memoranduma. A 300 aláírással ellátott memorandum a Szövetségi Gyűlésnek és a Szövetségi Kormánynak címezve elemzi a szlovákiai magyarság sérelmeit, és javaslatokat tesz a sérelmek eltávolítására a kisebbségi jogok, a közigazgatási területi elosztás, az iskolaügy, a kultúra, a művészetek területén, és elhatárolódik a kommunista párt vezető szerepétől. A tény, hogy az eddig ismert tiltakozókon túl ilyen nagy számú ismert és tekintélyes közéleti szereplő nevével és aláírásával is támogatja a követeléseket, minőségi változást jelent a rendszerrel szembeni kiállásban.

1989 februárjában elkészül a Dobos László és Szabó Rezső által kezdeményezett, a CsKP főtitkárának és a SzLKP első tikárának elküldött harminchárom szlovákiai magyar értelmiségi beadványa, amely az októberi memorandumhoz hasonlóan politikai, jogi, tudományossági, oktatásügyi és nyelvhasználati javaslatokat terjeszt elő. Előrelépést jelentett, hogy kilenc az aláírók között a kommunista párt tagja volt. Ez azt jelzi, hogy a hatalom nemzetiségi politikájával 1989 elején már olyan mértékű volt az elégedetlenség, hogy ez már a baloldali magyar értelmiséget is elérte.

1989 februárjában a Szlovák Írók Szö­vetségének magyar tagozata is javaslatokat küld a CsKP főtitkárának és a SzLKP első tikárának. Követelik, hogy ismerjék el a nemzetiségek államalkotó szerepét, nyelvtörvény kidolgozását, új kulturális, tudományos és művészeti intézmények létrehozását.

Nem hagyható figyelmen kívül,  hogy a nyolcvanas évek közepén és második felében létrejön a kapcsolat a Jogvédő Bizottság, a Charta 77 és a szlovák disszidensek között, valamint a Jogvédő Bizottság tagjai és a magyarországi ellenzék között. Ugyanakkor fiatal szlovákiai magyar értelmiségiek, egyetemisták rendszeresen látogatták a magyarországi ellenzék által szervezett illegális „repülőegyetemeket”, ahol a demokratikus társadalmi rendszerek felépítését tanulhatták. Ekkor alakult ki a későbbi rendszerváltó SzDSz és Fidesz tagjaival az együttműködés. Ennek volt köszönhető, hogy a 1989. november 18-án megalakult Független Magyar Kezdeményezés tagjai „súgni” tudtak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Polgári Fórum tagjainak, hogy mi a teendő a rendszerváltáskor.

1989. június végén megjelenik a börtönből szabadult Václav Havel által közzétett felhívás a politikai foglyok szabadon bocsátásáról, az ellenzékkel folytatott párbeszéd megkezdéséről, a gyülekezési szabadságról, a vallásszabadságról, a szólásszabadságról, a sajtószabadságról és a független kezdeményezések elismeréséről. A felhívást aláírásukkal ellenzékiek, írók, filmrendezők, tudósok, diákok, munkások is támogatták. Első héten 1800-an írták alá,  köztük több magyar is, például Balla Kálmán, Grendel Lajos, A. Nagy László, Szigeti László és Tóth Károly. A későbbiekben az alárások száma elérte a 40 000-et.

Az 1969–1989 között eltelt húsz év történéseiből kiragadott néhány példa is bizonyítja, hogy a szlovákiai magyarok nemcsak elszenvedői, hanem aktív résztvevői voltak az őket érintő társadalompolitikai és nemzetiségpolitikai eseményeknek. A korrektség jegyében tegyük hozzá, hogy az államigazgatásban, a közigazgatásban, a társadalmi és kulturális szervezetekben is számos magyar tevékenykedett a szlovákiai magyarság helyzetének javításán.

1989 utolsó számottevő magyar vonatkozású politikai eseménye a Független Magyar Kezdeményezés november 18-ai megalakulása, amely egyben a rendszerváltás nyitánya Szlovákiában. Az alapítással járó szervezőmunka a Jogvédő Bizottság és a Védelmi Csoport tagjaihoz, elsősorban Sándor Eleonóra, Tóth Károly és Balla Kálmán nevéhez fűződik. Az alkalmat az FMK megalapítására Tóth Lajos 50. születésnapjára szervezett A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét című konferencia adta, amelyre a 120 legtekintélyesebb  magyar értelmiségi kapott meghívót. Közülük 20–22-en vettek részt ezen a napon a Független Magyar Kezdeményezés megalapításán.

A Független Magyar Kezdeményezés oroszlánrészt vállalt a rendszerváltás beindításában Csehszlovákiában. Annak köszönhetően, hogy a politikai „normalizáció”, a husákizmus húsz esztendeje alatt a szlovákiai magyarok nemcsak szenvedő, hanem cselekvő alanyai voltak a történéseknek, az FMK mellett új magyar politikai pártok is létrejöttek, és a magyarok tevőleges részvételével Csehszlovákiában is beindult a politikai, társadalmi és gazdasági rendszerváltás.
De ez már egy másik történet.

A. Nagy László