Aszály után. Válság előtt?

A klímaváltozás kétségbevonhatatlan jelei kellenek ahhoz, hogy a tömeghangulat végre jobban figyeljen ama rossznyelvű szólásra, mely szerint a parasztembernek csak négy ellensége akad: a tél, a tavasz, a nyár meg az ősz?

Hadd válaszoljak úgy: okos gazda kárt is jóra fordít! Tehát ésszel megpróbál mielőbb kijutni a csapásszerűnek tűnő eseményekből is. De ami a legfontosabb, hogy az igazi gazdaember minden körülmény dacára mindig megműveli a földjét. Egyszerűen nincs szíve heverni hagyni a termőföldet. Ahogyan azt sem tudja megtenni, hogy ne etetné meg az állatait. Vagy aki zöldség- meg gyümölcstermesztéssel foglalkozik, az a kedvezőtlen körülmények ellenére is beleadja a lelkét, hogy a munkájának eredménye legyen. Az agrárkamara ezért igyekszik több fórumon és persze amennyire az erőinkből futja – az idén kialakult különösen nehéz helyzetben is – a gazdák érdekeit képviselni. Hasonló módon, mint a koronaidők járványkezelési időszakában szintén megtettük.

Őszre kritikus helyzetbe jut/jutott Szlovákiában az agrárium?

Tagadhatatlan, hogy számos vonatkozásában jelentősen romlottak a körülmények. Annyira azonban nem látom kritikusnak a helyzetet, hogy a gazdák kijelentsék: leteszik a lantot, és nem folytatják. Hiszen mint már mondtam: ez egy vérbeli gazdának nem sajátja! A minap például Léva környéki gazdaemberekkel találkoztam. A 2023-ban kezdő új tervezési időszakról, a környezetkímélő gazdálkodásról és a termőföldek minőségének meghatározó struktúrájáról beszélgettünk.

Az „elméleti” rákészülés mellett, erről az útmutatók már a gazdák kezében vannak? Gondolom, itt a kora őszi vetések ideje.

Az útmutatók véglegesítése ezekben a napokban zajlik. Az Európai Unió, bizonyos feltételekhez kötve, már elfogadta az ország agrárstratégiai tervét, ami viszont nálunk problémát okoz, az a földterületek, a földhasználati jogok átlátható és megfelelő adminisztratív kezelése. A gazdaembernek természetesen nem ahhoz van szüksége tájékoztatóra, hogyan vessen, inkább arról van szó, hogy az 50 hektárnál nagyobb területen gazdálkodóknak megfelelő biosávokat kell kialakítaniuk az általuk megművelt földterületeken. Ugyanis a terület alapú támogatáson kívüli többlettámogatás bizonyos feltételekhez van szabva.

És kissé visszanézve? Az AKS mikor látta úgy, hogy a 2022-es esztendő komolyabb bajokat hozhat?

A sűrűn vetett gabonaféléknél aránylag sokáig nem kellett különösebben aggódni az időjárás kilengései miatt. Ezekből a terményekből lényegében országosan általában jók vagy legalábbis elfogadhatók a terméshozamok. Viszont, hogy a kukoricával, a napraforgóval, a cukorrépával, az őszi termények többségével súlyos gond lesz, az már tavasz derekán látszott. De a legnagyobb bajban az állattartók vannak, mert nincs kellő takarmány. A gabonapiacon most talán még sohasem volt árak vannak, és a különböző belépő árak szintén jócskán emelkedtek, emellett hallatlanul drága a műtrágya. Talán az zárhat majd jobb évet, aki nem tart állatot, viszont az élelmiszer-gabonát magasabb áron tudja értékesíteni.

Érződik iránta kereslet?

Persze. A gazdáknak például keménybúzára, sörárpára hosszú távon lekötött szerződéseik vannak. És a szlovákiai mezőgazdászok mindig értékesíteni tudták azokat a terményeiket, amelyekből nálunk túltermelés van.

Az aszályos időszakokban minden remény alfája és ómegája az öntözés. Ez idén sokszorosan visszaütött, hogy az 1990-es évek vadkeleti privatizációja alatt itt még azokat az öntözőberendezéseket is szétlopkodták, amelyek oda voltak forrasztva?!

Szlovákiában annak idején 300 ezer hektáron működtek a beépített öntözőberendezések. Mára ez jó esetben is legföljebb a harmadára csökkent, és csak 60 ezer hektáron használatos is. A transzformációk alatt azok a vállalkozók, akik nem tulajdonosként gazdálkodtak, bizony kitépték a földből ezeket a berendezéseket, szétlopták a szivattyúházakat. Később aztán sokan új kutakat fúrtak, azok javarésze viszont máig sincs legalizálva.

Most azonban nemcsak ez utóbbi a legnagyobb gond, hanem a villanyáram egekbe szökő ára. Ez a számla egy kisebb agrárcégnek is akár több tízezer euróra rúghat! Támogatást sürgetve a szakminisztériumban az AKS már „veri az asztalt”?

Oda elsősorban a rendszeres kapcsolattartás révén adunk tájékoztatást a növénytermesztési ágazat helyzetéről. Így még júniusban sürgettük az első intézkedéseket, hiszen a súlyosbodó gondok már akkor látszottak. A szaktárca révén egy külön tárgyaláson arra ösztönöztük a kormányt, hogy az állami költségvetésből megfelelő keretek között kompenzálja a már világosan körvonalazódó károkat. Végül az a döntés született, hogy a tárca az EU-s rendeletekkel összhangban fog a tetemes terméskiesés kártalanításával foglalkozni. Ennek természetesen megvannak a maga előírásai és szabályai. Viszont az állam idén hamarabb kifizette a biztosítási hozzájárulást, illetve az úgynevezett zöldnafta-programot. A szeptember pedig korai dátum ahhoz, hogy a valós károk összegezhetők legyenek. Megbecsülni tudjuk azokat, de kimutatni nem. És jelenleg talán azonnali megoldásokat igénylő veszélyhelyzet sincs az ágazatban.

Elnök asszony, akár az AKS nógatására sem képes a minisztérium elébe menni a biztosra vehető bajoknak, az idén elkerülhetetlen nehézségeknek?

Az energiaárakról volt már egy külön szakértekezlet. És jelenleg még tart az egyébként érvényes árszerződések futamideje. Mi azt is szorgalmaztuk/szorgalmazzuk, hogy adjanak támogatást a bérköltségekhez és más anyagi terhek csökkentéséhez. Persze, az érem másik oldalát nézve azt is reálisan látni kell, hogy az államkassza sem feneketlen. Ezért egyetlen csettintésre aligha képzelhetők el egyszeri gavalléros támogatások. Célirányosan viszont segítség volna, ha a mai helyzetre való tekintettel elengednék például a földadót; illetve ahol a betakarítás végeztével az aszály miatt kritikusak lesznek a termési eredmények, ott a főbérleti díjak alkalmi módosításáról szintén okos dolog lenne tárgyalni.

Emlékezhetünk, hogy már a 2017-es aszály sem volt „kismiska”. Akkor fizetett kompenzációt az állam. A kamara most nem szorgalmaz hasonló szélesebb körű jóvátételt?

De, mindenképpen. Akkoriban a Szlovákiai Agrárkamara volt annak kezdeményezője. A gazdák végül 2020-ban kapták meg az őket illető összegeket. És akkor is csak a betakarítás után, a statisztikailag hiteles gazdasági adatok releváns összevetését, ellenőrzését követően. Tizenhétben a legelső körben még úgy tűnt, hogy 78 millió euró lesz a gazdák kára. Azoknak precíz fölmérése, értékelése, a döntéshez szükséges naptári évek termelési eredményeinek viszonyítása után, az a becsült adat 38 millióra csökkent, mígnem a kifizetett összeg végezetül 17 millió lett. Most újra hasonló módon kompenzációt sürgetünk. Minden fórumon joggal beszélünk arról, hogy a gazdáknak perspektívát kell adni ahhoz, hogy megalapozzák a jövő esztendei termést.

A sok agrárgombóc láttán piszkálom, hogy voltak-e a szaktárcának idén jó döntései is?

Például már eddig több pályázati felhívást tett közé, mint az utóbbi két esztendőben. Néhány korábbi év fondorlatosan felduzzasztott igényeinek, törvényszegő svihákságainak tapasztalatait levonva, megszigorodott a pályázatok elbírálási menete. Az is jó, hogy a szakminiszter tartotta rajta a szemét azon, hogy az új termésig a malmok biztosítsák az ország szükségleteit fedező lisztmennyiséget. De érdemben terítékre került például az is, hogy Szlovákiában – arányaiban – túl sok a pékség akár a tejtermékeket előállító, vagy az élelmiszer-ellátás egyéb formáit biztosító feldolgozó üzemekhez viszonyítva.

Az AKS miképpen látja: Samuel Vlčan szakminiszter ebben a jelenlegi összetett helyzetben is feladatai magaslatán áll? Vagy ő is csak azt teszi/teheti, amit a kormány durcás „hercegnője”, Igor Matovič megenged?

Gondolom, erre mégsem az én tisztem válaszolni. Kérdésének első felére viszont azt felelhetem, hogy ő biztosan nem rosszabb az elődeinél. Inkább fordítva. Főként igazságosabb. Számos döntésével nem az agrárium sokadlagos, hanem valóban akut problémáit igyekszik megoldani. Azokat a dolgokat, amelyekbe közvetlen beleszólása van. Például azt a 15 milliót, amivel a tárca a felújítási alapból elkülönítve rendelkezett, mind az állattenyésztésre fordította.

A mezőgazdasági év kétharmadának derekán járunk. Sok gazda van csődhelyzetben?

Tudtommal a kamaránkban ezt senki sem jelezte.

Jóval szárazabb, aszályosabb éveknek nézünk elébe. Híre járja, hogy az ország komoly klímaalapot hoz létre. Viszont vannak államok, ahol az agrárium kártalanítására egy hivatalos biztonsági alap is működik. Szlovákiában miért nincs ilyen intézmény?

Illendő hozzáfűzni, hogy azokban az országokban, ahol ez bevált gyakorlat, ott ennek az a feltétele, hogy amilyen összeggel a gazdák belépnek az alapba, akkora összeget tesz hozzá az állam is. Ezt a formát az AKS már cirka tíz éve szorgalmazza, de a gazdák nem mutatnak különösebb hajlandóságot, hogy belépjenek. Többnyire azt mondják, ők a biztosítókkal együttműködve biztosítják a termésüket.

Mindenesetre némi kínvigyorral a laikus is látta/látja: a földeken idén „pattogatott” kukorica, az ültetvényeken „aszalt” áfonya termett. Most meg itt az almaszüret. Elérhető áron meglesz a „minden napra egy alma az orvost távol tartja” valósága?

A terméktanács elnöke szerint alma lesz. Hogy milyen áron, azt persze nem tudom megítélni.

És a mindennapi kenyerünk? Vagy a mindennapi betevőnk?

A mindennapi kenyerünk biztosan meglesz. Az pedig mostanában duplán nem egy ördögtől való ötlet, hogy mindenki gondolja át és tudatosítsa, mit engedhet meg magának.

Ma egy friss 700 grammos kis barna kenyeret 1,35-ért, egy még ízesebb kerek 900 grammosat 3,30- ért láttam a pékségben. Megjósolná, hogy ez mennyivel lesz drágább már karácsony előtt?

Ezt nem merném. Az energiaválság következményei ma beláthatatlanok.