Áramterápia a horkolás ellen?

Egy német parlamenti képviselő nemrég nyilatkozatban panaszkodott arról, hogy sokan képtelenek aludni, kipihenni magukat. Az ártalmak közé tartozik egy hálószobai zajforrás is: a horkoló hálótárs, aki sok esetben zajosabb, mint némely külső tényező.

A Guinness Rekordok Könyvének tanúsága szerint a hortyogás hangerejének világcsúcsát 87,5 decibellel érte el 1990-ben egy amerikai férfi. Ez tekintélyes lármát takar, hiszen a (hangtompított) pneumatikus légkalapácsok zajszintje nem haladja meg a 75 dB-t. Ekkora zaj mellett fölébred és dühbe gurul még a legjámborabb hálószomszéd (feleség, illetve férj) is.

A forgatókönyv közismert: előbb gyengéd taszigálás, esetleg fütyörészés, cuppogás, majd erőteljes rúgások a zajforrás alsó végtagjainak irányába. Amennyiben ez sem hozna eredményt, következik a hortyogó orrának befogása, egyidejűleg a fülébe ordított „Hagyd abba a horkolást!” csatakiáltással. Mire a zajártalom méltatlankodva motyog valamit („Nem is horkoltam”), a másik oldalára fordul, és öt perc múlva ugyanolyan harsányan húzza a lóbőrt, mint előtte – kétségbeesésbe kergetve alvótársát.

Ennek most vége – ígérik német szakemberek, akik új gyógymódot találtak ki a horkolás ellen. Ennek lényege, hogy helyi érzéstelenítés után nagyfrekvenciás váltakozó árammal addig melegítik a szájpadlást, amíg az koagulálódik. Ennek következtében a szövet öszszehúzódik, feszesebbé téve a szájpadlás hátsó lebenyeit, amelyek így nem csapnak zajt nyitott szájjal való lélegzéskor. A módszer abszolút eredményes – ígérik kitalálói.

Ezt ismerjük már a korábbi szerkentyűk (orrtapaszok, csíptetők) feltalálóinak a szájából éppúgy, mint azon orvosoktól, akik orrsövényműtéttel próbálták elejét venni pácienseik horkolásának. Szkeptikus megfigyelők szerint az új módszer lehet mégoly sikeres is – zavartalan alvást nem fog eredményezni. A hortyogó személyek hálótársai ezután azért fognak éjjelente fölébredni, hogy megnézzék, él-e még partnerük most, hogy már egyáltalán nem horkol… (pan)