Arab zarándokút

„Mi, izraeli arab polgárok, akiket aggaszt az országunkban egyre romló viszony a zsidók és az arabok között, és hiszünk a légkör megjavításának esélyében, meg akarjuk érteni a másik fél fájdalmát. Meg akarjuk ismerni a zsidók szenvedéseit, és kifejezni szolidaritásunkat a zsidókkal.” Ezzel indokolta az izraeli arabok egy csoportja a názáreti Emil Sofani atya javaslatának elfogadását, hogy vegyenek részt egy Auschwitzba látogató közös arab–zsidó küldöttségben. A látogatásra most májusban kerül sor. Ez lesz az első ilyen küldöttség.

Emil Sofani görög katolikus pap a názáreti Szent János középiskola igazgatója. Iskolája már tizenöt éve kapcsolatot tart a jeruzsálemi Héber Egyetem által irányított gimnáziummal. Miután 2000 szeptemberében kirobbant a palesztin „intifáda” (felkelés), Sofani figyelmes lett a zsidók magatartásában bekövetkezett változásokra. „Egy tanító, akit tizenöt éve ismerek, és mindig izraelinek vallotta magát, azt mondta nekem, hogy elsősorban zsidónak érzi magát, és megemlítette a holokausztot” – mesélte Sofani atya. „Éreztem, hogy a holokauszt vissza-visszatér a lelkekbe, és hogy ez nem egy szimpla történelmi esemény, hanem nagyon is érezhető jelen. Ráébredtem, hogy a zsidókkal lehetetlen a párbeszéd, amíg meg nem értjük a holokausztnak a lelkivilágukra gyakorolt hatását. Ez a feltétele annak, hogy kiláboljunk a mai nyomasztó helyzetből.”

LABDARÚGÓ, ÉNEKESNŐ, KOMMUNISTA

Sofani elkezdte az Auschwitzba induló küldöttség szervezését. Hamarosan csatlakozott hozzá Nazir Madzsli újságíró, az arab kommunista „Al Itihad” lap volt szerkesztője, azután Ahmed Maszalha ismert ügyvéd, Hayam Tamisz, az oktatási minisztérium felügyelőnője, Amal Murkusz énekesnő, Walid Badir válogatott labdarúgó, Abdallah Nimer Dervis sejk, az izraeli iszlám mozgalom egyik vezetője. A zsidók részéről csatlakozott Jiszrael Lau főrabbi, azután Mordehaj Gur elhunyt vezérkari főnök leánya. Az auschwitzi út öt napig fog tartani, és mintegy 300 résztvevőre számítanak.

Sofani és barátai nem törődnek azzal, hogy az arab világban nem mindenki helyesli kezdeményezésüket. Lehetnek, akik azt mondják, hogy auschwitzi zarándoklatukkal hízelegni akarnak a zsidóknak. Nazir Madzsli hangsúlyozza: „Utunk Auschwitzba az arab hazafiasság és humanizmus kifejezése. Saját magunkat és népünket akarjuk megtisztítani a gyűlölet érzéseitől.” Szalem Dzsubran költő így beszél: „Tanulmányozni akarjuk a holokausztot, és meg akarjuk érteni. Hiszen mint ember és humanista nem lehetek közömbös gyilkos ideológiákkal szemben. A zsidók szenvedéseinek megismerése nem jelentheti a saját nemzeti identitásom feladását. Ha azt mondom, hogy a zsidók rettenetes áldozatokat szenvedtek, ez azt jelenti-e, hogy a palesztinok áldozatai nem szörnyűek?”

Vannak, akik kétségbe vonják Sofani kezdeményezését. Az arab közösségben sokan kérdezik: „Mit kerestek Auschwitzban, amikor az izraeliek gyerekeket gyilkolnak Dzseninben?” Azmi Besara képviselőnek is „vegyes érzelmei” vannak, mert „nincs bizonyíték, hogy minél több megértést tanúsítanak az emberek a zsidók szenvedései iránt, annál több megértéssel viseltetnek a zsidók más népekkel szemben. Úgy érzem, hogy a zsidók azt hiszik, hogy ha valaki megértést tanúsít szenvedéseik iránt, akkor a mai izraeli politikával is ki kell fejeznie egyetértését. Ezt nevezem a holokauszt eszközzé válásának. A holokauszttal kapcsolatban két nagy bűn létezik: a holokauszttagadás és a holokauszttal való visszaélés.” Emil Sofani: „Nem tudom, hogyan fognak a zsidók reagálni tettünkre, és nem is számítok valamilyen reakcióra. De ha lesz közülük, aki a mi irányunkban fog valamit kezdeményezni – örömmel fogjuk fogadni.”

Tel-Aviv, 2003. április