Apák vagyunk– Az újraapa: Tóth László

Édesapád, Varga Géza 37 éves korában halt meg Budapesten, te ekkor ötéves voltál. Vannak emlékeid róla?Hatvan év távlatából már nehéz megmondani, mi a saját emlék, és mi a közvetett. Látom őt betegen a keresztúri lakásunkban, látom a kórház ablakából integetni. Talán a temetésére is emlékszem; egy fényképen anyámmal állunk a sírjánál, de ez valószínűleg későbbi felvétel, mert már megvan a sírkő. A közvetlen emlékeknél azonban fontosabb, hogy édesapám elvesztése életre szóló tapasztalatot, traumát és hiányt jelentett a számomra. A mai napig töprengek rajta, mit kaphattam volna tőle, és mi az, amit nem adhatott meg. Jó lett volna például, ha később, amikor már magam is családapa lettem, lett volna egy apaképem, apamintám hozzá. De nem volt. Hogyan fogadta örökbe nevelőapját? Milyen volt a családi élete? Miért költözött Magyarországra? Hogyan nevelte a távolból a lányait? Miben volt más apának lenni ötvenhét évesen, mint huszonévesen? Hogyan lehet a nagyapa szerepéből visszacsöppeni az apaszerepbe? Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Kocur László interjúját.