Világnapot szentelünk minden évben a környező élővilág hozzánk érzelmileg legközelebb álló egyedeinek, az állatoknak. Ők azonban többre mennének, ha az emberek az egynapos ünneplés helyett megértőbben gondoskodnának róluk. Akár stresszhelyzetükben is.
Sok stressznek vagyunk kitéve napjainkban. A gyerekek az iskolában, a felnőttek a munkahelyen, de bármily különösen hangzik: állataink is stresszhelyzeteket élnek át.
A legegyszerűbben akkor győződhetünk meg erről, ha kedvencünket elvisszük az állatorvoshoz az éppen aktuális oltásra vagy kezelésre. Meglehet, hogy szinte egész testében reszketni kezd, amikor rájön, hogy mi lehet az úti cél, esetleg elkezd nyáladzani, bevizel, hány. A félelem és a stressz nemcsak az állat viselkedésében nyilvánul meg – vérvétel esetén például jelentősen módosíthatja az eredményt is.
Stressz hatására állataink ugyanúgy viselkednek, mint mi a fogorvosnál: a rendelő bejáratánál már nem is fáj a fogunk. Ők is ugyanígy vannak ezzel: még a kezelő állatorvost is becsaphatják azzal, hogy egy kisebb ütés vagy rossz lépés, ugrás hatására kialakuló fájdalmat sem jelzik a vizsgálat során, annyira meg vannak ijedve.
Az állatok világnapja jó alkalom arra, hogy átgondoljuk: vajon mi mindig igazságosan bánunk-e az állatokkal? Hiszen a stressz hatása a mi viselkedésünkben is megnyilvánul: idegesek vagyunk, agresszívebben reagálunk egyébként normális ingerekre, nem megfelelően viselkedünk hozzátartozóinkkal, esetleg éppen rajtuk toroljuk meg a minket ért sérelmeket. Vannak, akik dühüket állataikon vezetik le, fizikailag bántalmazva őket. Ne felejtsük el, hogy ez az agresszió az állat egész további életére kihat, és egy minden ízében reszkető, gyenge idegzetű, esetleg félelmében harapó, karmoló, ellenszegülő, alapvetően bizalmatlan állat válhat belőle. (sütő)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.