Aki kerekekre ültette a világot

Von Sauerbronnt, az „őrült bárót” hosszú időn át különcnek tartották és kigúnyolták. Ma 150 éve, hogy elhagyottan, elszegényedve, üldözési mániától gyötörve és az alkohol rabjaként elhunyt. A feltalálót akkor jóformán senki nem kísérte utolsó útjára és a város régi temetőjében földelték el. Ma ellenben méltó sírkő emlékeztet rá az új köztemetőben, a városban szobrot állítottak neki, és Karlsruhe azzal büszkélkedik, hogy – Drais jóvoltából – „kerekekre“ ültette a világot. Ráadásul a város szülöttei közül nemcsak ő, hanem Carl Benz is beírta nevét a közlekedés történetébe.

Az 1785-ben udvari tanácsos fiaként született Drais gyenge latintudása miatt megbukott a gimnáziumban, mire apja erdőkerülőnek Pforzheimbe küldte. Mivel azonban az erdő kevésbé keltette fel érdeklődését, mint korának matematikai és fizikai kérdései, visszaköltözött apjához és elhatározta, hogy feltaláló lesz. 1813-ban Drais „izommeghajtású négykerekűt” konstruált, amelyről azonban hamarosan kiderült, hogy csak nehezen képes haladni az akkori rossz utakon. Erre egy nyomtávú járműre koncentrált és 1817 nyarán megtette a történelem első kerékpárútját. „Különös benyomást keltett, amint a pörge bajuszos férfi, kezében vékony sétapálcával végighaladt kerékpárjával a széles főutcán, nyomában lelkesen kurjongató iskolásokkal” – jegyezte fel egy szemtanú. Még azt is feljegyezték, hogy másodpercenként 2,1 métert tett meg, vagyis óránként 7,5 kilométeres sebességgel kerekezett.

Gúnyolódás ide, gúnyolódás oda, Drais kerékpárját egész sor más találmánya követte: nappali fényt sugárzó reflektor fényszegény helyiségek számára, hússzeletelő gép, fát megtakarító kályha, „gyorsíró zongora” (az írógép elődje) és matematikai képletek minden mennyiségben. Mindez azonban alig talált visszhangra – a biedermeier korában nehéz dolguk volt Németországban a feltalálóknak.

Hiába fogadták lelkesedéssel „a kis ember lovát”, Drais nem volt képes hasznot húzni belőle. Ötletét utánozták, és röviddel utána Angliában és Amerikában hasonló konstrukciók jelentek meg, a szabadalmak pedig mások birtokába kerültek. A bürokrácia útvesztőjében elakadt a badeni udvarnak még az a kísérlete is, hogy kerékpárját csak honorárium ellenében lehessen lekoppintani. ĺgy aztán hagyatéka számtalan újabb ötlete mellett mindössze 30 guldent tett ki.