„Air” Jordan negyven lesz, de ez nekünk nyolc

A Varázslók otthonául szolgáló MCI Centerben a játékosok bemutatásakor a profi kosárlabda történetének talán legnagyobb játékosa, Michael Jordan nevét mondják be utoljára, s ekkor robbannak az első petárdák.

Már két sarokkal arrébb sejteni lehetett, hogy ezen a szombaton nem lesz telt ház. A jegyüzérek majdnem annyian voltak, mint a sportcsarnok felé sietők. Elegánsabbak is, ami haszonkulcsukat ismerve egyáltalán nem meglepő. Nagyjából ez volt az este egyetlen csalódása. NBA-s debütálásunk alkalmával a Washingtoni Varázslók parádés show keretében három ponttal megverték a New York-i Bricsesznadrágosokat. A komplett Zeneakadémia új foglalkozás után nézhetne, ha el tudnám zongorázni a Honvéd Tüzér utcai csarnokában szerzett tapasztalatok és az amerikai bajnokság közötti különbséget. Félreértés ne essék, nem csak a kosárlabdáról van szó.

Rádió a vécében

20173 – ismételgeti rendületlen magabiztossággal a Washington Wizards sajtófőnöke, amikor az átlagos nézőszámról esik szó. Az MCI Centerbe összesen ennyien férnek, márpedig a New York Knicks ellen legfeljebb ha a helyek kétharmadán ültek. – 20173 – mondja megint Nick Brown, aki szerint mindig minden jegyet eladnak, legfeljebb a vendégek nem a helyükről, hanem a rendezvénycsarnok valamelyik bárjának vagy éttermének ablakából nézik végig a meccset. Az igaz, hogy még a vécébe kisietve se kell elszakadni a játéktól, mert a rádióközvetítés révén minden cselről vagy dobásról értesülünk. Az is tény, hogy a pizzáért vagy a kóláért sorban állva tévén lehet követni az eseményeket, ám a sajtófőnök mégis túloz. Az interneten és a pénztárban két nappal a meccs előtt még egyaránt kényelmesen lehetett válogatni a különböző szektorokba szóló jegyek közül – a számítógép még azt is megmutatta, milyen lesz a látvány a tribünről. (Ami viszont csalás, mert a látvány a valóságban még annál is megdöbbentőbb.)

Profi pom-pom görlök

A kakasülőre ötven dollárba (kétezer koronába) kerülő jegyhez mindjárt távcsövet is adhatnának, viszont nagyjából két tucat hatalmas képernyő, fényújság és színes hirdetőtábla ontja ránk az információt, miközben mélyen alattunk egy háromméteres, rádióvezérlésű léghajó kering, és akkor még a lányokról nem is szóltunk. Az amerikai profi sportban a pom-pom görlöknek egészen különleges szerepük van. Egyszerre kihívóak és ártatlanok, alig öltözött revütáncosnők és egyetemi éltanulók. A Wizards tánckara az egész meccs alatt a pálya körül vonaglik, és amennyire ilyen távolságból ki lehet venni, bitang csinosak. Az interneten természetesen van hivatalos honlapjuk, ahol egyenként bemutatkoznak – gyakorlatilag mindegyik évek óta félhivatásos táncos, legtöbbjük egyetemista vagy aerobikoktató. Egyébként állítólag azért jobb az egyetemi bajnokságban játszani, mert akkor az ember nyugodtan randizhat az NBA-s tánckar tagjaival. A nagycsapat játékosainak ezt tiltja a szabályzat. A gyönyörű lányok karnyújtásnyira kelletik magukat, ráadásul, mint tudjuk, a tiltott gyümölcs még édesebb is, de az NBA komoly dolog, a milliós fizetésekért áldozatot kell hozni.

A Wizards legjobban fizetett játékosa Jerry Stackhouse, aki ebben az idényben hatmillió dollárt vehet fel – ehhez jönne az a jutalom, amely a rájátszásba való bejutásért jár. Az egész csapat összesített bérlistája évi 34,5 millió, ami eltörpül a Portland Trailblazers 105 milliója vagy a most megvert Knick 94 milliója mellett. Nincs is esélyük megnyerni a bajnokságot. A csodák a profi sportban is viszonylag ritkák: ahol piac van, ott nagy a bevétel, ahol sok a pénz, oda áramlanak a legerősebb játékosok. Washingtonnak alig 600 ezer lakosa van, azok jelentős része is alacsony jövedelmű fekete. Ha ideszámítjuk az agglomerációt, akkor persze már a tömeg is, a vásárlóerő is nagyobb, de a térség még így sem versenyezhet New Yorkkal, Los Angelesszel, Houstonnal vagy Dallasszal. Jordan egyébként csak a tíz évnél régebben az NBA-ben játszók minimálbérét veszi fel, ez jelenleg 1,03 millió dollár, ami alig 40 millió korona. A legrosszabbul fizetett kezdő is kap 587435 dollárt. Minden adat nyilvános, most a legjobban kereső játékos a minnesotai Kevin Garnett, egyetlen szezonban több mint 25 milliót kasszíroz. (Mellesleg az összesített mutatókat tekintve ő az egész NBA leghatékonyabb játékosa, az isteni Jordan nincs az első ötvenben!)

Azért „Airt” sem kell félteni. Egyrészt résztulajdonosa a Wizardsnak, s bár részvényesi jogait jelenleg nem gyakorolja, a bankszámlája így is gyarapszik. Másrészt ő az egyetlen az egész mezőnyben, akinek neve és mezszáma önmagában is áruvédjegy. Például a számítógépes játékokban, ahol az összes csapat valamennyi játékosa saját nevén és arcával szerepel, nincs Michael Jordan, csupán „a 23-as”. Az „Air” cipőkön és sportruhákon villog, a pénzügyekben is zsonglőrként ismert sztár természetesen százalékot kap. Azt mondja, ez az utolsó idénye, február 17-én betölti a negyvenet – másrészt viszont eddig már kétszer is visszavonult, hogy kétszer is viszszatérjen.

Mellettem ül a fiam, a Zuglói Sasok korábbi cserejátékosa, és az arca az első perctől az utolsóig merő vigyor. ĺgy vannak ezzel a többiek is: a műsor egyszerűen zseniális. Amikor játékban van a labda, azért, amikor nincs, akkor meg gondoskodnak róla. A tánckar mellett van akrobatacsoport, amatőr dobóverseny 25 ezer dolláros fődíjjal (megmaradt), tombola, szektorok közötti szurkolóverseny, mezosztás és még tucatnyi látványosság. A folyosókon egymást érik a pizza-, hamburger-, fagylalt-, kóla- és pattogatott- kukorica-árudák.

Csillagászati árak

Az árak csillagászatiak – a pszichológusok és a nyolc elemit végzett árusok már régóta kiderítették, hogy a családok ilyenkor költenek a legkönnyelműbben. Aki akar, kisebb vagy akár nagyobb vagyont is hagyhat a szuvenírboltokban: az NBA-nek a mezek, labdák és emléktárgyak kereskedelme az egyik legnagyobb bevételi forrása. Lehet, hogy az amerikai gazdaság mostanság gyengélkedik, de ki tud ellenállni, amikor a gyerek legszívesebben pizsama helyett is Jordan kék-fekete 23-as mezét viselné?

A sajtófőnökhöz képest meghökkentően szűkszavú, mondandóját leginkább a 20173-as szám ismételgetésére korlátozó Brown úr nem árulja el, miért szerveznek időnként kedvezményes családi napokat, amikor az 50 dolláros jegy csak 19, és azért még egy kólát és egy hot dogot is adnak. De hiába a titkolódzás, józan ésszel belátható a számítás: ha a gyerekek egyszer eljutnak a Wizards meccsére, legközelebb már, bármennyire rúgkapáljon, ölben hozzák a papát. Az erre irányuló kísérletek nálunk már másnap megkezdődtek, az eleve lanyha ellenállás folyamatosan gyengül. Mi van, ha tényleg ez Jordan utolsó idénye?

Washington, 2003. január