A VASÁRNAP Nosztalgiamozija Tolnay Klárival

Makulátlan eleganciája egybeolvadt a lakás pompájával, hangja a kora délutáni lágy utcazajjal. A keresztrejtvény alatt, de ezt csak jóval később vettem észre, egy zacskó morzsolt kukoricát szorongatott. Vendégeket várt. Egy ismerős gerlepárt. Amikor megérkeztek, és egészen a szoba közepéig merészkedve, a drága perzsaszőnyegen landoltak, megkapták, amiért jöttek. S ahogy ott csendben csipegettek, kedvesen zsörtölődve így szólt a színésznő: „Ti k…k! Felzabáljátok a Kossuth-díjamat!”

Fél órával később kulcs fordult a zárban. Tágra nyílt szemmel néztem Tolnay Klárira. Újabb vendég érkezett, akinek ugyancsak szabad bejárása volt hozzá. Az ebédjét hozta egy középkorú férfiember. Befőttesüvegben a borsólevest. Átadta, elköszönt és elment. Ő is részese volt az akkor már nyolcvanon túl járó színésznő életének. S miközben marékszámra hintette a szemet szeretett gerléinek, és továbbra is oda, a szőnyeg közepére, úgy mesélt élete történéseiről, mintha könyvből olvasta volna.

Honnan indult, milyen családban nevelkedett? Mi volt az eredeti neve? Hogyan került ki a kolostorból? Milyen nyelvjárással kopogtatott be a Vígszínházba? Melyik nagy írónkkal folytatott titkos szerelmét őrzi egy vers is? Kiket látogatott felváltva a börtönben? Hogy vall róla a lánya, Ráthonyi Zsuzsanna? Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a Vasárnap már megvásárolható számában!