A tudat határain innen és túl

A halálközeli élményekre nincsen orvosi magyarázat. Legalábbis ez derül ki az eddigi legnagyobb és leghosszabb távú, mintegy 10 évig tartó vizsgálatból, amelyet a hollandiai Rijnstate Kórház orvosa dr. Prim van Lommel és több kollégája végzett.

A vizsgálatok során kérdéseket tettek föl olyan betegeknek, akiket sikeresen újraélesztettek a klinikai halál állapotából. A kérdőíveket az ország tíz kórházából, összesen 344, a klinikai halál állapotából visszatért személy töltötte ki. A megkérdezettek 18 százalékának volt halálközeli élménye, amelyet úgy írtak le, mint a tudat egy különleges állapotát, amelynek jellemzői a testenkívüliség, a kellemes érzés és egy alagútféleség megpillantása.

A kérdőíveket úgy állították össze, hogy az esetlegesen halálközeli élményről beszámolók esetében dokumentálják a kezelésük során használt gyógyszereket, hatóanyagokat is, illetve csoportosítani tudják majd a beszámolókat az alapján is, mennyi ideig tartott a klinikai halál állapota. Ennek ellenére az adatok kiértékelését követően, meglepő módon azt tapasztalták, hogy gyógyászati tényezők semmilyen összefüggésben nem álltak a halálközeli élményekkel.

Ez pedig roppant érdekes eredmény, ugyanis mindezidáig az a nézet volt uralkodó a halálközeli élményekkel kapcsolatban, hogy azok a haldokló agyban zajló folyamatok, illetve az oxigénhiány eredményezte jelenségek. A holland kutató, van Lommel szerint azonban ez nem helytálló, hiszen, ha ez igaz volna, akkor minden megkérdezett személynek lett volna halálközeli élménye.

A megkérdezettek nagyobb részt idős, általában 62 év felett járó páciensek voltak. Van Lommel megfigyelései szerint azok, akik tapasztaltak halálközeli élményt, sokkal nagyobb valószínűséggel meghaltak egy hónapon belül, mint azok, akik nem. Feltevése az, hogy ez amiatt lehet, mert a haláltól való félelmük elmúlt, és ezért sokkal könynyebben tudták itt hagyni az életet, mint azok, akik nem tapasztaltak „földöntúli” élményeket.

A kutatás hosszú időt ölelt fel, a klinikai halálból visszahozottakat ismét megkérdezték élményeikről két, illetve nyolc évvel a történtek után. Nagyon különös volt a felmérést készítő van Lommelnek és munkatársainak azt tapasztalni, hogy az érintettek ennyi idő elteltével is hihetetlen pontossággal emlékeztek a halálközeli élményeik részleteire (vegyük figyelembe azt is, idős emberekről van szó). Az is szembetűnő volt, hogy ezek az emberek sérülékenyebbé, érzékenyebbé váltak.

Van Lommel szerint a felmérés eredményeképp feltehető kérdés roppant izgalmas. A testen kívüli élmények ilyen jellegű vizsgálata, és a holland kutatók következtetése ugyanis, az orvostudománynak az emberi értelem és az agy összefüggéseiről alkotott jelenlegi vélekedését vonja kétségbe.