A történelem legvéresebb kezű diktátorai, akik emberek millióit gyilkolták meg

Enver pasa – 2,8 millió meggyilkolt áldozat

Ismail Enver pasa az Oszmán Birodalom egyik fő katonai vezetője volt az első világháború alatt. Akkoriban háborút vívott Oroszország ellen, hogy kiszorítsa az oszmán területekről, és tartományokat szerezzen Örményország térségében. Az egyik ütközet során azonban súlyos vereséget szenvedett, és haragját az örmények ellen fordította. A keleti tartományokból örmények százezreit deportálta a mai Szíriába, ahol mindannyiukat kivégezték. A szíriai sivatagban számos barlangrendszer található, amelyeket az oszmánok gázkamraként használtak. Az örményeket a barlangok belsejébe terelték, majd tüzet gyújtottak, melynek füstjével megfojtották őket. A halálmenetek, a 25 darab koncentrációs tábor és a barlangi gázkamrák Adolf Hitlert is megihlették, aki a holokauszt során hasonló módszerekkel gyilkolt meg több millió ártatlan embert. Enever pasa több mint 1,8 millió örmény, 300 ezer asszír és 750 ezer görög haláláért felelős, a népirtás 1915 és 1923 között zajlott le.

Yahya Khan – 3 millió meggyilkolt áldozat

Yahya Khan volt Pakisztán harmadik elnöke, és 1969 és 1971 között a pakisztáni hadsereg főparancsnoka. Bár személyesen nem ő követte el a gyilkosságokat, teljes felelősség terheli az 1971-es bangladesi népirtásért, melynek következtében mintegy hárommillió kelet-pakisztáni bengáli halt meg. A konfliktus a bengáli függetlenségi mozgalom miatt alakult ki, amelyet Khan brutálisan elfojtott. A bangladesi népirtás 1971 márciusától decemberéig tartott, és Pakisztán nagyszabású katonai eszkalációjának eredménye volt. A pakisztáni hadsereg és a Pakisztán-barát milíciák máig ismeretlen számú embert öltek és erőszakoltak meg, becslések szerint egy és három millió közöttire tehető az áldozatok száma. Pakisztán elsősorban a hindukat vette célba, Khan felelősségéhez nem fér kétség.

Tódzsó Hideki – 4 millió meggyilkolt áldozat

Tódzsó Hideki japán tábornok, a Fasiszta Párt vezetője, 1941 végétől Japán miniszterelnöke és hadügyminisztere volt, támogatta a náci Németországgal és Olaszországgal kötött szövetséget. Tódzsóval a kormány élén a japán militarizmus csúcsosodott ki. Alig két hónappal hivatalba lépése után a tábornok elrendelte a Pearl Harborban lévő amerikai flotta elleni légitámadást. A délkelet-ázsiai és csendes-óceáni sikeres hadjáratok időszakán keresztül vezette Japánt, kihasználva a kezdeti győzelmek által kivívott népszerűséget. Ahogyan 1943-tól kezdődően a háború alakulása már nem kedvezett Japánnak, Tódzsó egyre inkább diktatórikus hatalmat gyakorolt. Ezt megelőzően, 1937-ben megtámadta Kínát, amit a Japánnal való együttműködés előfeltételének tekintett. A kínai háború több millió ember életét követelte. Tódzsó hajthatatlansága, makacssága és a japán hadiipar érdekeinek képviselete a pusztulás szélére sodorta Japánt, és hatalmas emberi és anyagi károkat okozott Kelet- és Délkelet-Ázsia tucatnyi országának. Mindezek miatt Tódzsó a 20. század egyik legvéresebb kezű diktátora, akárcsak Sztálin és Hitler.

II. Leopold király – 10millió meggyilkolt áldozat

II. Leopold 1865-től 1909-ig uralkodott Belgium második királyaként, erős és gazdag országot hagyva maga után. Ez a gazdagság azonban főként az afrikai Kongóból, a közép-afrikai gyarmatból származott, amelyet politikai ügyességével, katonai beavatkozás nélkül hódított meg. 1885-ben Kongó királya lett, és az ország a magántulajdonába került. Bevezette a rabszolgaságot, és kíméletlenül kizsákmányolta a népet és a gazdaságot a gumi kitermelésével és az elefántcsont-kereskedelemmel. Vagyona hárommillió fontot tett ki, ami ma egymilliárd fontnak felel meg. Különböző források szerint Leopold a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa lehetett – több millió ember haláláért felelős. Engedélyezte például, hogy bármilyen erőszakot alkalmazni lehessen, amely feltétlenül szükséges volt céljai eléréséhez. Kongóban az embereket rendszeresen megkínozták, megverték, végtagjaikat levágták, épületeket gyújtottak fel és gyermekeket taszítottak rabszolgaságba.

(pluska)