A tavalyi év nem kedvezett a repcetermesztőknek. A kemény tél okozta károk után a tavaszi és a nyári aszály tizedelte a még megmaradt állományokat.
A tavaszi kártevők elleni védekezés
A repcefénybogár (Meligethes aeneus) évente jelentkező, elszaporodása esetén komoly károkat okozó faj, kártétele azokban az években érinti érzékenyen a növényállományokat, amikor kedvezőtlen telelés után elhúzódó tavasz következik. Az imágók kártétele a virágbimbók megrágásával kezdődik. A táplálkozás vagy tojásrakás céljából történt károsítás következtében a virágok lehullanak. A kártétel az élettani virághullástól abban különbözik, hogy a rágás következtében visszamaradt virágkocsányok rövidebbek, mint az élettani hullás esetén. Azok a bimbók, amelyekben a lárvák fejlődnek, nem nyílnak ki, elgubacsosodnak, zöldborsószemre emlékeztetnek. A kinyílt virágokban táplálkozó bogarak másrészt hasznosak, mivel segítik a megtermékenyítést.
A faj bogarai a tábla közelében levő erdők, árokpartok, útszegélyek avarjában telelnek át. Tavasszal akkor jönnek elő, ha a levegő hőmérséklete a 9 fokot több napon át meghaladja. A bogarak táplálkozás céljából repülnek a virágzó állományba, ahol virágport fogyasztanak, de közben megrágják a bimbókat. Virágonként 1-2 tojást raknak le, erre a célra a fejlettebb virágokat választják. A lárvák általában 4 nap múlva kelnek ki, majd a harmadik vedlést követően fejezik be fejlődésüket ami hozzávetőlegesen 4 hétig tart. A lárva ekkor elhagyja a táplálkozási helyét és a talajba vonul, ahol mintegy 6 cm-es mélységben bebábozódik. A bábállapot egy hétig tart, utána megjelennek az új imágók.
Tömeges elszaporodásának előrejelzése egyszerű módszerekkel megoldható. A bogarak csillogó színük miatt a virágokon és a leveleken is jól láthatók, szabad szemmel is megfigyelhetők. Mivel vonzza őket a sárga szín, ezért ún. Moericke-féle sárgatálas eljárással csapdázhatók. A repcefénybogár népességének megállapítására egyszerű módszer alkalmazható: a táblán több helyen véletlenszerűen kiválasztott 100 növény főhajtásán megszámlálják a bogarakat. Ha a létszámuk a bimbózás kezdetén meghaladja a százat, a végén pedig a 300-at, szükségessé válik a vegyszeres védekezés. Az imágók elleni inszekticides kezelést célszerű úgy időzíteni, hogy az lehetőség szerint előzze meg a tojásrakást.
A repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) kora tavaszszal rajzó bogarai apró lyukakat rágnak a repce levelein és a levélnyélen, valamint a a levél főerébe. Ebbe rakják a petéiket, a kikelt lárvák a főérben és a levélnyélben aknáznak. A károsított levelek napsütés hatására lankadnak, éjszaka regenerálódnak, majd ez a jelenség több napon át megismétlődik, míg a levelek teljesen el nem halnak és lehullanak. Az idős lárvák a a repce szárát aknázzák, szinte kiüregesítik. A járatokban rágcsálék és ürüléknyomok találhatók.
Az egynemzedékes faj imágó alakban telel át az erdőszéleken. A sekélyen telelő bogár, ha kedvező hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki, már március végén, április elején ellepheti a repcetáblákat. Megjelenése néha megelőzi a repcefénybogár kirepülését. A táplálkozás során a főérbe lyukakat rág, ide helyezi el tojásait. A kikelt lárvák egy hónap alatt fejezik be fejlődésüket, a kifejlett lárvák lyukakat rágnak a szár felületére és azon keresztül hagyják el a növényt. A talajban 1-2 cm mélységben bábozódnak be. Az ellenük való védekezés megegyezik és általában egybeesik a repcefénybogár elleni védekezéssel. (sz)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.