A szülői tekintély

Némelyek szerint kérdéses, vajon kell-e a szülői tekintélyről beszélni, ennek kivívására törekedni. Talán előnyösebb valamiféle partneri kapcsolat kialakulását szorgalmazni... Meggyőződésem szerint a tekintélyt kell előnyben részesíteni.

Minden családban naponta akadnak megoldásra váró problémák, és a szülői tekintélyre elsősorban azért van szükség, mert a családban tapasztalatlan kiskorúak is vannak, akiknek meg kell hajolniuk a szülői akarat előtt. A gyermek születésétől fogva nagykorúságáig függ a szülőktől, akik gondoskodnak szükségletei és kívánságai kielégítéséről. A gyermeknek szüksége van a szülői tekintélyre, mert ez biztonságérzettel tölti el.

A család mindennapi élete szempontjából lényeges, hogy mi az alapja a szülői tekintélynek, s vajon ez nem öncélú-e. Minél jobban érvényesül az erő, a hatalom és a büntetés, annál kevésbé van szó olyan szülői tekintélyről, amely a gyermek fejlődését és a család szerepének betöltését szolgálja. Aki úgy érezteti a tekintélyt, hogy uralkodik, kiabál, büntet, parancsolgat és ver, nem a gyermek érdekei szerint jár el. Másfelől az is igaz, hogy bár a gyermeknek szüksége van a szülői tekintélyre, fejlődésének bizonyos szakaszaiban arra is szüksége van, hogy önmaga lehessen. A tekintély elleni lázadás, amely leginkább a serdülőkre jellemző, annak jele is lehet, hogy a gyermek próbára akarja tenni saját személyiségét. A személyiség fejlődése idővel megköveteli a tekintély gyengülését. Egy apa például tekintély lehet serdülő fia számára a saját szakmájában, de egyáltalán nem szükséges, hogy tekintély legyen a popzenében vagy az öltözködésben is. Itt a tekintélyt a gyermek kortársai képviselik. Az okos szülő ezt tudomásul veszi, és bizonyos vonatkozásokban önmaga is képes lemondani saját tekintélyéről, a gyermeket befolyásoló hatalmáról. Ha az ilyen szülő előrelátó, azt is tudja, hogy a valódi tekintély nem szenved csorbát akkor, ha kellő időben lemond befolyásának bizonyos részéről.

GYERMEK-SZÜLŐ KAPCSOLAT

A szülői tekintéllyel összefüggésben fel kell hívni a figyelmet a hagyományos gyermek-szülő kapcsolatokban bekövetkezett változásokra. Sajnos ezek néha hátrányosak is. Előfordul, hogy a szülőnek nincs elegendő tudása és akaratereje gyermekeinek neveléséhez, s ugyanígy az is, hogy a gyermekekből hiányzik a tisztelet és az olyan hajlam, amely mintegy serkentené a szülőt törekvéseiben.

Az utóbbi években megnőtt a nemzedékek életszemlélete közötti különbség, idősebbek és fiatalok másképp vélekednek az öltözködésről, a szabad idő kihasználásáról stb. A szülők némelyike képtelen arra, hogy lépést tartson serdülő gyermekeivel, és mindvégig bizalmas viszonyban maradjon velük. Sok fiatal véleménye, hogy megvan ugyan az egyetértés közte és szülei között, de nem mindenben. Jól kijönne szüleivel, ha nem lennének bizonyos zavaró körülmények. Gyakran a divat és a modernség ez a zavaró körülmény. Sok fiatal panaszkodik szülei „régimódisága” miatt, mert úgy szeretnék öltöztetni, ahogy a fiatalok ma már nem öltözködnek. A fiatalok ízlését csak megfontolt véleménycsere keretében, okos esztétikai neveléssel tudjuk befolyásolni, egyoldalú következtetésekkel és tilalmakkal nem, mert ezek inkább lázadásra késztetnek. Gyakori vélemény fiatalok szájából: a szüleimmel jól kijönnék, ha nem halmoznának el minduntalan bölcs tanácsokkal. Vagy ez: a szüleim minduntalan saját nehéz életükről beszélnek, már nem bírom hallgatni.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy különböző okok miatt a fiataloknak körülbelül a fele panaszkodik a szülői megértés hiányára. Közben őket is bántja, foglalkoztatja a dolog. Az a véleményünk, hogy a fiatalok ma sem rosszabbak, mint szüleik idejében voltak. Egyszerűen csak másképp gondolkodnak. Ők is elismerik a valódi emberi értékeket, beleértve az idősebb nemzedék képességeit és tehetségét. De nem szeretik, ha beleszólnak az életükbe, ha valaki tőlük idegen életstílust akar rájuk kényszeríteni.

NEVELŐ PÉLDA

Valóban nem könnyű fiatalokkal bánni. (Én mint pedagógus több éves pályafutásom során igenis tapasztaltam.) Ennek művészete attól is függ, hogy mennyire vagyunk képesek fiatalok maradni, mennyire ismerjük gyermekeink gondolkodását és érzéseit, megértjük-e törekvéseiket és igényeiket, képesek vagyunk-e tiszteletben tartani nézeteiket és ízlésüket, s tudunk-e tapintatosan hatni rájuk. A gyermek-szülő viszony nem utolsósorban attól is függ, hogy a család mennyire tudja elősegíteni a fiatalok társadalmi beilleszkedését. A kisgyermek szempontjából a család az a közösség, amelyben élnie, alkalmazkodnia kell, s amely sok előnyös vagy hátrányos szokásra megtanítja. A rossz nevelés tartós nyomokat hagyhat a gyermek személyiségén. Gyakori hiba, hogy a szülők nem mondanak igazat a gyereknek, és őt is arra késztetik, hogy ne azt mondja, amit gondol. Hiba a jutalmazásban és büntetésben való következetlenség is. Előfordul, hogy a gyermeket azért jutalmazzák, amit úgyszólván magától értetődően kell megtennie, viszont elmarad a jutalom akkor, amikor valóban rászolgál.

Néha aránytalanul nagy a büntetés olyan helyzetben, amikor az okok elemzése lenne a helyes. A gyermek jellemének formálása a legfontosabb szülői kötelességek közé tartozik, s a szülők ennek ellenére ebben is gyakran hibáznak. Sokszor megfeledkeznek arról, hogy a gyerekek szeretik utánozni a felnőtteket, különösen azokat, akiket rokonszenvesnek találnak. Sajnos a negatívumokat gyorsan elsajátítják, s később nagyon nehezen tudnak megszabadulni tőlük.

A szülői tekintély a gyermek számára különösen a nemi és fizikai érettség határán nehezen elviselhető. A fiatalok ezt a határt az utóbbi időben egyre korábban érik el. Sok szülő tehetetlen és tanácstalan ilyenkor, nem tudja, mit engedjen meg serdülő gyermekeinek, mit ne. A szakirodalom és a kutatási eredmények szerint egyre több az olyan 15-16 éves fiatal, aki már úgyszólván teljes szexuális életet él. S ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a fiatalok körében gyakori a dohányzás, a drogok és a szeszes italok fogyasztása, a szülőt valóban joggal és okkal gyötrik kétségek, hogyan nevelje serdülő gyermekét. A szülőknek mindenekelőtt arról kell tudniuk, hogy gyermekük milyen társaságban tölti szabad idejét, továbbá milyenek az igényei és a kedvtelései. A szülőnek lehetőleg fel kell mérnie, milyen hatása lesz a barátoknak gyermeke fejlődésére.

MEGÉRTÉS

Mindennél fontosabb azonban a szülők és a gyerekek közötti megértés, s ennek keretében az, hogy a gyermek elmondja gondjait szüleinek, s azok tudjanak az élet különféle dolgairól vallott nézeteiről. Persze ehhez nagyfokú bizalomra van szükség szülő és gyermek között, s nem kevés megértésre is mindazok részéről, akik a gyermeket nevelik. A szülőknek mindig újra és újra meg kellene vizsgálniuk, mi az, amit gyermeküknek megtiltanak vagy megengednek. Tudatában kellene lenniük, mekkora az a szabadság és önállóság, amelyet gyermeküknek engedélyeztek. Alaposan meg kell fontolniuk, mi az, amivel szemben védelmezniük kell gyermekük testi és lelki épségét, s hogyan kímélhetik meg őket a negatív tapasztalatoktól. Okos szóval főleg a sport, a turisztika, a műkedvelő tevékenység, az értékes kulturális akciók, a hasznos szórakozás felé kellene terelniük gyermekük figyelmét, s ennek érdekében nem volna szabad fukarkodniuk a vele folytatott értelmes beszélgetésekkel.

A szerző gyakorló pedagógus