A szakszervezet szája íze szerint

A ma érvényes kódexet még az első Dzurinda-kabinet fogadta el 2001-ben, de már életbe lépése, vagyis 2002. április 1-je előtt módosították. Újabb jelentős módosítását a második Dzurinda-kormány idején érte meg: Ľudovít Kaník szociális ügyi miniszter már a választások évében, 2002 karácsonya előtt ismertette a szociális partnerekkel a módosítási elképzeléseket, melyeket később kisebb változásokkal elfogadott a parlament, és 2003. július 1-jén életbe lépett.

A Fico-kormány újra hozzányúl a munkajogi kódexhez, erre „kötelezi” őket a Szakszervezetek Szövetségével (KOZ) kötött választási megállapodásuk is. Viera Tomanová munka-, szociális és családügyi miniszter már megerősítette, hogy a módosítás a szakszervezet szája íze szerint történik majd, ami várhatóan a munkaadók számára lesz hátrányos. Ez utóbbiak szövetségei már hallatták is hangjukat, szerintük a tervezett lépések ugyan jobban védik majd a munkavállalókat a jelenlegi normánál, de gátolják új munkahelyek kialakítását, ami rossz a munkanélkülieknek, akik nehezebben találnak majd állást. Ľudovít Kaník korábbi miniszter is a tervezett módosítás veszélyeire figyelmeztet. „Növekedhet a munkanélküliség, a gazdaság fejlődését akár 5 évvel is visszavetheti” – mondja Kaník. Szerinte a jelenlegi munkajogi kódex nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent a munkanélküliség és nőtt a foglalkoztatottság. „Nem szabad elfeledkezni róla, hogy 2003-ban még közel 20 százalékos volt a munkanélküliség, egyes járásokban pedig 36 százaléknál is magasabb volt” – mondta Kaník.

A KOZ hat ponton módosítaná a munkatörvénykönyvet, de ez szerintük nem veszélyezteti majd a munkaerőpiac rugalmasságát. „Csak humanizálni szeretnénk a munkaadó és az alkalmazott közti viszonyt“ – jelentette ki Vladimír Mojš, a KOZ alelnöke. Mojš szerint mind a hat pont egyformán fontos, és számít a kormány támogatására is. „Valamennyi szerepel a kormányprogramban, ezért nem tartunk a kormány ellenállásától” – véli a szakszervezeti vezető. A javaslataikkal a heti munkaidő korlátozását, a kényszervállalkozások visszaszorítását, a korlátozott időre szóló munkaszerződések ismételt megkötésének visszaszorítását, a próbaidővel való visszaéléseket, a részmunkaidőben dolgozó alkalmazottak jogainak növelését és a végkielégítés szélesebb körben történő kifizetését akarják elérni. „Sok munkaadó visszaél azzal a lehetőséggel, hogy nem köteles minden munkát alkalmazottakkal elvégeztetni, ezért gyakran vállalkozóként dolgoztatja korábbi alkalmazottait” – magyarázta Mojš. Ez szerinte csak a munkaadónak előnyös, mivel csökkennek kiadásai, az alkalmazott viszont kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és nőnek a kiadásai például az adminisztratív feladatokkal, adóbevallás, stb. kapcsolatban. Mojš nem tart a munkanélküliség növekedésétől, vele ért egyet Robert Fico kormányfő is. A munkaadók szkeptikusak. „Nem igaz, hogy ezek a javaslatok nem lesznek hatással a munkanélküliségre, a munkahelyteremtésre, hiszen nagyon is nehezítik majd az új munkahelyek kialakítását” – mondta lapunknak Martin Hošták, a Munkaadók Országos Szövetségének (RÚZ) szóvivője. Példaként a szezonmunkát említette, szerinte a meghatározott időre szóló szerződések ismételt megkötésének lehetősége például a mezőgazdászoknak segít. „Vannak olyan munkák, melyek elvégzésére csak bizonyos időszakban van szükség alkalmazottra, a munkaadónak komoly anyagi gondokat okozhat akkor is alkalmazni ezt az embert, ha nem tud neki munkát biztosítani” – magyarázta Hošták. A tervezett változás ösztönözheti a feketemunkát is, hiszen a vállalkozónak inkább megéri kifizetni a büntetést, mint akkor is alkalmazni a munkást, ha nem tudja foglalkoztatni. (lpj)

Hogyan változtatná a munkatörvénykönyvet a szakszervezet

– a heti munkaidő legfeljebb 48 óra legyen a túlórákkal együtt

– a munkaadók ne alkalmazhassanak kényszervállalkozókat alkalmazottak helyett

– határozzák meg, hányszor lehet egymás után korlátozott időre szóló szerződést kötni ugyanazzal az alkalmazottal

– ne lehessen visszaélni a próbaidővel

– a részmunkaidőben (heti 20 óránál kevesebb) dolgozó alkalmazottaknak ugyanolyan jogokat, mint a „rendes” alkalmazottaknak

– járjon a végkielégítést minden alkalmazottnak, akit nem kötelességmulasztás miatt bocsátanak el

– a szakszervezetnek nagyobb befolyása legyen a vállalat irányítására