A svédek megfejtenék a Wallenberg-rejtélyt

Az is ismert továbbá, hogy az ifjú Raoul 32 éves korában svéd követségi titkári minőségében 1944. július 9-én érkezett Stockholmból Berlin érintésével Budapestre azzal a megbízatással, hogy a második világháborúban semleges Svédország diplomatájaként tegyen meg minden tőle telhetőt a még életben maradt, mintegy 250 ezer főre becsült budapesti zsidóság megmentéséért. A Budapesten töltött mintegy hat hónap, a német megszállás alatti, majd a Szálasi-puccs, az 1944. október 15. utáni időszak eseményei azonban csak töredékesen követhetők nyomon.

A több tízezer budapesti zsidó megmentése miatt hősként tisztelt svéd diplomata története egy olyan kirakós játékhoz hasonlítható tehát, amelynek lényeges kockái hiányoznak. Wallenberg eltűnésének rejtélye máig megoldatlan. ĺgy többek között arra sincs közvetlen bizonyíték, hogy pontosan mikor, hol és miért tartóztatták le. Állítólag 1945. január 16-án „találták meg” őt a szovjet katonák Pesten, a Benczúr utca 16. szám alatti villában, és három nappal később, egy január 19-én keltezett, Bulganyin honvédelmi miniszter által aláírt, letartóztatási parancs értelmében esett szovjet fogságba. Innentől kezdve a svéd diplomata további életével és a feltételezett (az utólagos orosz dokumentumok szerint 1947. július 17-én a moszkvai Lubjanka börtönben bekövetkezett) halálával kapcsolatos történésekről csak közvetett bizonyítékok, szájhagyomány útján terjedő legendák, hiteles dokumentumokkal alá nem támasztott tanúvallomások állnak rendelkezésre.

Nagy csalódást okozott az eddigi legátfogóbb, legalaposabb Wallenberg-kutatás, amelyet tíz éven át (1991–2001) végzett az úgynevezett „orosz–svéd munkacsoport”, és amely 2001 januárjában 200 oldalon hozta nyilvánosságra jelentését. A szovjet archívumok megnyitása lehetővé tett ugyan a korábbiaknál valamivel elmélyültebb vizsgálatot, de a megválaszolatlan kérdések száma mégis egyre több lett. Ezért is határozott úgy a svéd kormány, hogy a kutatásokat folytatni kívánja. A svédek ugyanis – talán saját lelkiismeretük megnyugtatása miatt – úgy döntöttek, hogy végére kívánnak járni a Wallenberg-rejtélynek. Ehhez azonban, derült ki a svéd kormány legutóbbi intézkedéséből, a saját múltját is alaposabb vizsgálat tárgyává kell tennie. Az új „kormánybizottság, amely azt vizsgálja, hogyan kezelték a korábbi svéd kormányok a Wallenberg-kérdést, a tervek szerint ez év végére befejezi munkáját, és közzéteszi annak eredményét” – fejtette ki telefonon adott interjújában Jan Lundvik svéd diplomata, az orosz–svéd munkacsoport egyik tagja, aki jelenleg tanácsadói minőségben a Wallenberggel kapcsolatos kutatások megbízottja. A korábbi munkacsoport ugyanis több olyan súlyos hiba elkövetését tárta fel, amely – a jelek szerint – a svéd diplomácia számlájára írandó. Kiderült, hogy amikor 1946. június 15-én Staffan Söderblom moszkvai svéd nagykövet nemcsak a hivatalos svéd kérést tolmácsolta, hogy a szovjet hatóságok haladéktalanul kutassák fel a nyomtalanul eltűnt svéd diplomatát, hanem ezenkívül privát kommentárt is fűzött mondandójához: „Személy szerint biztos vagyok abban, hogy Wallenberg Budapesten meghalt (sic!)” – mondta Sztálinnak.

Az új svéd bizottság most többek között azt vizsgálja, hogyan volt lehetséges ilyen diplomáciai baklövés, és arra is kíváncsi, a svéd külügyminisztérium miért nem vonta felelősségre, s miért nem korrigálta Söderblom ballépését. Az orosz archívumokban a svéd vezetés más gyengeségeire is fény derült: 1946. november 21-én Östen Undén svéd külügyminiszter Wallenberg nevét ki sem ejtette, amikor Vjacseszlav M. Molotov akkori magas rangú szovjet vezetővel New Yorkban az ENSZ közgyűlése alkalmából tárgyalt.

„Ma már elég késő van”– ismerte el Lundvik –, de korábban nem volt lehetőségünk az orosz levéltárakat kutatni. Ez volt az első alkalom, hogy ezeket a dokumentumokat láthattuk. A svéd külügyminisztérium ezenkívül a Wallenberg-kutatások folytatására egy tudományos testületet hozott létre, amelyben független, tehát nem kizárólag svéd kutatók számára az idén ősszel pályázatot írnak ki. A külügy által finanszírozott, meghatározatlan időre szóló kutatásokra külföldi, így magyar vagy orosz történészek jelentkezését is várják.

„Mivel az orosz–svéd munkacsoport tízévi munkája nem volt elég arra, hogy lezárhassuk a Wallenberg-ügyet, ezért a kutatást folytatnunk kell, és reméljük, hogy mégis előkerül egy újabb részlet, ami fényt deríthet az igazságra” – közölte az interjúban Lundvik.

Az oroszok azonban – úgy tűnik – a maguk részéről egyelőre befejezettnek tekintik a vizsgálódást, habár hajlandók az archívumokat a jövőben is rendelkezésre bocsátani. Természetesen nemcsak a volt szovjet levéltárak, hanem más, feltehetően a magyar archívumok is rejthetnek Wallenbergre vonatkozó titkokat, hiszen vannak és voltak szemtanúk, akiknek vallomásai szerint Wallenberg 1947. július 17-e, tehát elhalálozásának hivatalos orosz verziója szerinti dátuma után is életben volt még a gulág foglyaként. Az egykori fogolytársak, vagy azok hozzátartozóinak vallomásai azonban hitelesen eddig nem támaszthatók alá. Wallenberg egyik féltestvére, a Genfben élő Guy von Dardel 79 éves professzor – aki maga is az orosz–svéd munkacsoport tagja volt – Szaharov segítségét is kérte tragikus sorsú bátyja felkutatására. És 1991-ben a vlagyimiri börtönbe is elutazott, de ott nem talált semmi bizonyítékot arra, hogy Wallenberget – mint azt az egykori foglyok állították – a Lubjankán és a Lefortovó börtönön kívül ott is őrizték volna.

Egyáltalán meghalt-e Wallenberg? Mit gondol erről a másik féltestvér, a 81 éves Nina Lagergren, aki 1944. július 8-án Berlinben (ahol férje diplomataként dolgozott) látta utoljára, amikor a Budapestre vonatozó Raoult kikísérte. Kérdésemre Nina ezt válaszolta: „Addig nem hihetem el, hogy meghalt, amíg nem kapok kézhez egy hivatalos halotti bizonyítványt. Az oroszoknak nem hiszünk, ők még mindig azt bizonygatják, hogy 1947-ben halt meg. Igaz, azt hajlandók voltak végül elismerni, hogy talán mégsem természetes halállal, szívroham következtében hunyt volna el. Vagyis nem úgy, ahogy 1957-ben közölték. Nem lehet halálának egyetlen hiteles bizonyítéka az a kis kézírásos cédula, amit állítólag egy Szmolcov nevű börtönorvos 1947. július 17-én állított ki. Lehet, hogy megölték vagy megmérgezték, és nem 1947-ben, hanem jóval később halt meg. Máig sem tudjuk.”

Wallenberg születésének 90. évfordulóján, augusztus 4-én számos megemlékezést tartanak, így Budapesten kívül szülőhelyén is. A svédországi ünnepséget Linköpingben tartják, abban a városban, ahonnan a Wallenberg család származik. A katedrális mellett, a Raoul Wallenbergről elnevezett főtéren vasárnap felavatják a budapesti Wallenberg-dombormű pontos másolatát. Azt, amelyet idehaza először 1946-ban, másodszor pedig – a tábla feliratának némi „kozmetikázása” után és a kérdőjeles halálozási dátum utólagos eltörlésével – 1989-ben helyeztek el a XIII. kerületben, a Wallenberg utca és a Pozsonyi út sarkán. „Itt ez lesz az első olyan emlékmű, amely Wallenberg portréját is ábrázolja. Svédországban ugyanis nem szokás élő személyről szobrot állítani” – nyilatkozta Gusztáv Mankell, Linköping város önkormányzatának kulturális vezetője.

Stockholmban egyébként a Riksdag, a parlament épületében 1998-ban állították fel az első Wallenberg-emlékművet, azt az emléksarkot, amelyet egy magyar származású svéd művész, Lenke Rothman készített Budapesten gyűjtött kavicsokból, emlékekből és Wallenberg első, 1944. július 18-án Stockholmba küldött táviratának másolatából is. Egy stockholmi teret is elneveztek azután Wallenbergről, és ezeken az emlékhelyeken csak egy dátum található: 1912 – ... Wallenberg születési éve, a haláláé pedig még nincs rajta...

A Wallenberggel együtt az oroszok által letartóztatott és a Szovjetunióba hurcolt Langfelder Vilmos magyar zsidó emléktábláját Budapesten pénteken délután 3 órakor avatják fel az Andrássy út 36. szám alatti egykori lakhelyén.

Langfelder, aki Wallenberg sofőrje és tolmácsa volt, idén szintén 90 éves lenne. A szovjet külügyminisztérium 1957. szeptember 17-i keltezésű jegyzékében Langfelderről azt közölte, hogy „1948. március 2-án a Lubjanka börtönben meghalt”(sic!). A moszkvai magyar nagykövetnek címzett irat Wallenberg nevét is megemlíti, ekképpen: „Langfelder anyagai – csakúgy, mint Wallenbergé – meg lettek semmisítve.” Raoul Wallenberg születésének 90. évfordulója alkalmából holnap, Budapest XIII. kerületében az embermentő svéd diplomata tevékenységének színterén egész napos megemlékezést tartanak. A 10 órától este 9 óráig zajló rendezvények között lesz egy Wallenberg-kiállítás megnyitása, a Wallenberg által megmentett túlélők visszaemlékezése és Jelképek, stigmák, ideológiák címen beszélgetés is.