A Rainbow Warriort 30 éve süllyesztették el

Franciaország az 1980-as években felújította atomrobbantásait Francia Polinézia korallzátonyainál, Mururoa közelében. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet tagjai úgy döntöttek, behajóznak a katonai övezetbe, hogy így tiltakozzanak a kísérletek ellen, esetleg meg is akadályozzák azokat. Terveikről tudomást szerzett a DGSE, amely a legfelsőbb vezetés jóváhagyásával elhatározta, hogy elhárítja a "fenyegetést". (Máig vitatott, vajon maga Francois Mitterrand elnök tudott-e a készülő akcióról.) A Satanique fedőnevű akció során a DGSE 1985 áprilisában a Greenpeace aucklandi irodájába küldte önkéntes környezetvédőként, Frederique Bonlieu fedőnéven Christine Cabon ügynököt, aki sok veszélyes hírszerzési feladatot oldott már meg a Közel-Keleten. Cabon figyelemmel kísérte a "Szivárvány harcos" kommunikációját, térképeket másolt, feltérképezte a víz alatti berendezéseket. Amikor rendelkezésre állt az összes szükséges információ, két másik DGSE-ügynök békaember felszerelésben aknákat helyezett el a hajón, melyek tíz perc időkülönbséggel fel is robbantak. Az első detonácó július 10-én éjjel 11 óra 38 perckor következett be és egy személyautó nagyságú lyukat vágott a hajón. A franciák arra számítottak, hogy az első robbanás után mindenki elmenekül a fedélzetről, majd a nagyobb bomba a tenger mélyére küldi a Rainbow Warriort. Néhány aktivista azonban visszatért a hajóra, hogy filmre vegye a keletkezett kárt. Amikor a második bomba is felrobbant, a portugál származású holland fotós, Fernando Pereira a fedélzet alatti kabinban kereste felszerelését, már nem tudott kimenekülni, s megfulladt. A többieknek még idejében sikerült elhagyniuk a hajót, vagy a robbanás ereje a vízbe vetette őket. A tettesek előkerítésére történetének egyik legnagyobb szabású nyomozásába fogott az új-zélandi rendőrség. A francia ügynököknek kettő kivételével sikerült elmenekülniük, ám az akció során egy házaspárt alakító Dominique Prieur és Alain Mafart kilétére hamar fény derült. Autójuk rendszáma nyomán kitudódott, hogy hamis svájci útlevéllel érkeztek Új-Zélandra. Két hét múlva vádat emeltek ellenük, és miután a francia titkosszolgálat szerepe is nyilvánvalóvá vált, a francia-új-zélandi viszony a mélypontra jutott. Párizs először tagadta, hogy köze volna a merénylethez, elítélte a cselekményt, mint terrorista akciót, ám a szaporodó bizonyítékok hatására szeptember 22-én Laurent Fabius kormányfő már elismerte a "kegyetlen igazságot". Két nappal korábban bejelentette lemondását Charles Hernu védelmi miniszter, és felmentették tisztségéből Pierre Lacoste tengernagyot, a DGSE vezetőjét is. A két elfogott ügynököt 10-10 évi szabadságvetésre ítélték, de egy év után házi őrizetbe kerültek Francia Polinéziában, majd hazatérhettek. Franciaország 7 millió dollár kártérítést fizetett Új-Zélandnak, 8,1 milliót pedig a Greenpeace-nek. Ebből a környezetvédő szervezet négy évvel később megvásárolt és felújított egy hajót, amelyet Rainbow Warrior II-re keresztelt. 2011-ig a Greenpeace csak régi hajókat üzemeltetett, új hajó nem került a kötelékébe. 2011 júliusában bocsátották vízre a Rainbow Warrior III-at, amelyet a szervezet 23 millió euróból építtetett a Bréma közeli Fassmer hajógyárban. Az 1300 négyzetméteres hajó klímabarát üzemeléssel szállítja a harcos környezetvédő szervezet embereit a világ tengerein.