A magyarországi PanoDráma színházi alkotóműhely Pozsonyban

A PanoDráma színházi műhely elsősorban a dokumentarista és politikai színház hagyományaira épít. Mi volt az első ilyen produkció?
Politikai színháznak nem mondanám, inkább szociálisan érzékeny, aktuáltársadalmi problémákkal foglalkozó színháznak. Illetve ami még a PanoDráma védjegye, hogy Magyarországon elsőként mutattunk be verbatim módszerrel készült előadásokat. Ez azt jelenti, hogy az általunk gyűjtött, illetve talált anyagokat – legyenek azok pl. interjúk, újságcikkek, blogbejegyzések – szóról szóra használjuk fel, tartalmilag és stilisztikailag nem változtatunk ezeken a szövegeket, csak húzunk belőlük. Ez a módszer egyébként az angolszász színházi kultúrából származik, Amerikából és Angliából, Kelet-Európában pedig olyan társulatok előadásain keresztül lett ismert, mint a moszkvai teatr.doc vagy a gdański Teatr Wybrzeże. A PanoDráma ilyen módszerrel készült első előadása 2010-ben a Szóról szóra volt, ami a 2008-2009-ben történt, romák ellen elkövetett támadássorozatról szól. A bemutatása óta ez az előadás nemcsak Magyarországon, hanem számtalan külföldi neves fesztiválon is szerepelt, többek között Strasbourgban, Lyonban, Prágában.


A Szóról szóra után milyen további témákat dolgoztak fel a színpadon?
A második előadásunk a magyar közoktatással foglalkozó Tanulni, tanulni, tanulni volt, amit most, 2014 februárjában TTT 2013-14 címmel felújítottunk, átdolgoztunk, mert az utóbbi években jelentős változások történtek a magyar oktatási rendszerben. Ezt az előadást is hosszas és alapos kutatómunka előzte meg, de erre – a Szóról szórával és Az igazság szolgáival ellentétben – inkább a mozaikszerűség jellemző, mert itt nem egy konkrét esettel, hanem egy jelenséggel foglalkoztunk. Olyan, mint egy jó értelemben vett esztrádműsor a közoktatásról, amin – szó szerint – sírva röhög a közönség. Nevetünk a saját nyomorunkon.
A harmadik előadásban, Az igazság szolgái – 174/B címűben a gyűlöletbűncselekménnyel, a közösség tagja ellen elkövetett erőszak passzusával foglalkozunk egy konkrét eset kapcsán. Sajóbábonyban, az előbb említett romák ellen elkövetett támadássorozat idején, a megfélemlített cigányok megtámadták a városba vonuló jobbikosok egyik autóját. Persze csak a szerencsén múlott, hogy az autóban ülők nem szenvedtek komolyabb sérüléseket, de az a bíróság, ami azt tartja legfontosabb feladatának, hogy bebizonyítsa, hogy a romák azért támadták meg a szóban forgó autót, mert abban „magyarok” ültek, az igencsak problémás. Miért, ezek a cigány emberek nem magyarok? Ennek az ügynek a több mint 2000 oldalas jegyzőkönyvéből, 600 oldalas periratából és több mint 100 órányi általunk készített interjúból állítottuk össze az előadás háromnegyedének szövegét. Az előadás utolsó 20 percében pedig civilekből összeállított 12 fős esküdtszék vitatja meg a színpadon látottakat és hallottakat, majd döntést hoznak. Nagyon izgalmas végkifejlet ez, melyet Lengyel Anna talált ki. Ez az előadásunk legközelebb Prágában, az Archa Színházban lesz látható május 25-én, ahol az esküdtszéket helyi civilekből állítjuk össze.
Komoly témák ezek, de minden előadásunkban nagyon fontos a humor és a zene is.


Ezek szerint a PanoDráma tevékenységét illetően a fő hangsúly a dokumentumszínházi előadásokon van?
A PanoDráma nem csak dokumentumszínházi előadásokat mutat be, de kétségtelen, hogy az utóbbi két évadban ez állt a középpontban. Ezen kívül kortárs külföldi darabok bemutatásával (pl. Elfriede Jelinek, Moises Kaufman, Fritz Kater, Che Walker), kortárs magyar darabok külföldön való népszerűsítésével, nemzetközi szakmai szimpóziumok, módszertani workshopok szervezésével is foglalkozunk.


Mi alapján választják ki a témákat, amelyeket feldolgoznak és a témaválasztás mennyiben befolyásolja, hogy milyen színház-poétikai nyelvet alkalmaznak?
Az alapkoncepció minden esetben a társulat vezetőjétől, Lengyel Annától származik. Aztán szállunk be mi, Hárs Anna és én az ötletelésbe, a szélesítésbe vagy épp szűkítésbe. De nagyon fontos szerepet kapnak a színészek is, akik maguk is részt vesznek a kutatómunka nagy részében. Alapelv, ha interjúzni megyünk, mindig ott kell lennie egy színésznek és egy dramaturgnak is. Maguk a színészek is hoznak jeleneteket, szövegváltozatokat. Az előadás formai nyelve, színpadra állítása pedig abszolút Lengyel Anna elképzelései mentén halad. Ha hagyományos szerepekben gondolkozunk, ő a rendező.


A PanoDráma Színháznak két állandó dramaturgja is van. Pontosan mi a feladata egy dramaturgnak egy ilyen típusú színházban?
Hihetetlen intenzív kutatómunka áll a háttérben minden egyes előadásnál, projektnél. Elképesztően izgalmas az élőbeszéddel, nem pedig egy előre megírt, többször kijavított, átdolgozott textussal foglalkozni és a színpadon megszólaltatni. Persze ebben az esetben is sokat foglalkozunk egy jelenet szövegével, de teljesen másképp, mint egy hagyományos színházi előadásnál.


Miről fog szólni az előadásuk a pozsonyi Magyar Intézetben és kiket várnak elsősorban, szakmabelieket vagy laikusokat?
Természetesen, is-is. Szakmabelieknek és laikusoknak is érdekes lehet ez a majdnem egy órás prezentáció. Mutatunk majd előadás-részleteket, mesélünk élményekről, tanulságokról, felelősségvállalásról. és bemutatjuk a munkamódszerünket is. És akik eljönnek, hallhatnak egy jövő évben induló, elég nagyszabású és izgalmas tervünkről is, amihez partnereket is keresünk.
 

A fotón Garai Judit szerepel.
A fotót készítette: Gál Bereniké
Az interjút készítette: Garajszki Margit