A magyarok megtalálták a marslakókat?

Az egyik legnagyobb internetes honlap, a Space.com is közzétette annak az elméletnek a lényegét, amelyet magyar tudósok dolgoztak ki lehetséges marsi életformákkal kapcsolatban. Horváth András csillagász-űrkutató, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Planetárium igazgatója több neves planetológus és biológus szakemberrel együtt dolgozta ki azt az elméletet, amely nem zárja ki, hogy egyes marsi felszínformák kialakulása biológiai – vagy részben biológiai – aktivitással magyarázható.

A Mars déli sarkvidékén levő kráterek sötét homokkal borított aljzatán látható úgynevezett sötét dűne foltok (Dark Dune Spots, DDS) alaktani elemzése meglepő eredményekhez vezetett. A kutatók szerint ugyanis a jelenleg feltételezett szublimációs folyamatok nem egyeztethetők össze teljes mértékben a Mars Global Surveyor (MGS) űrszonda által készített képsorozat részletesen elemzett néhány fontos sajátságával. Ezek a sajátságok a dűnefelszín finomstruktúráját felülíró kör alakú foltok, ezek izotrópiája (su-gárirányban történő egyenletes növekedése), és a nyilvánvalóan a foltok belsejéből induló, kétszáz méteres hosszúságot is elérő vízfolyásnyomokra utalnak.

Az elméletet időközben földi analógiákat is felvonultató biológiai alapokra helyezték, s a munkába Szathmáry Eörs evolúcióbiológus és Bérczi Szaniszló planetológus is bekapcsolódott. Új eredményeiket a NASA által megrendezett Hold- és Bolygókutató Konferencián mutatták be idén februárban, Houstonban. Horváth és kollégái – a marsi évszakos változásoknak köszönhetően – újabb foltokat vehettek szemügyre a korábban már tanulmányozott területen, amelyek vizsgálata megerősítette azt az elképzelést, hogy az egyedi DDS-ek előfordulása és alakja gyakorlatilag független a változatos helyi topográfiától. Tavasszal az eredetileg kör alakúnak látszó DDS-ek mintegy „szétfolynak” a dűnék lejtős gerincein és egy meglepően párhuzamos „folyómeder”-rendszert alkotnak a felszínen. Mindezek alapján úgy vélik, hogy ezeknek az alakzatoknak a kialakulása a folyékony fázis, azaz a víz megjelenésével függ össze. Különösen érdekes, hogy olyan jeleket is találtak, amelyek nem vezethetők vissza pusztán a vízfolyásokra: azaz valamilyen idegen erő – feltételezés szerint az élet primitív formája – munkálkodott benne.

Ha valóban létezik élet a Marson, úgy annak alkalmazkodnia kell az ottani környezeti viszonyokhoz és azok változásaihoz, vagyis az ottani változó (fizikai-kémiai) viszonyokhoz. Ez azt jelenti, hogy a feltételezett fotoszintetizáló marsfelszíni organizmusoknak (MSO-k) a kis intenzitású napsugárázás miatt nagy fénymegkötő képességgel bíró pigmenteket (festékanyagokat) kellett kifejleszteniük.

A jégréteg kiváló hőszigetelő és olyan párolgási körülményeket biztosít, ami egyébként az alacsony légköri nyomás miatt nem jöhetne létre. A tény, hogy a foltok főként a sarkvidéki régióban jönnek létre, arra utal, hogy hosszú időtartamú besugárzásra van szükség a kialakulásukhoz, s és ez az időszak megvédi az MSO-kat az őket körülvevő víz megfagyásától. A jég sem lenne akadály: az Antarktiszon több méter mélységben is találtak már virágzó baktériumtelepeket. (origo, i-t)

Ember a Marsra?

A NASA emberekkel is a Marsra indul húsz éven belül, mivel a felszín alatt bizonyítottan mindenhol víz található. Kiszivárogtatott információk alapján úgy tudni, hogy a NASA rövidesen nagy bejelentésre készül a Mars-küldetésekkel kapcsolatban. A bennfentesek tudni vélik, hogy a bejelentés lényege az, hogy az amerikai űrhivatal 20 éven belül embereket küldene a vörös bolygóra – a jól értesültek szerint 2018-ban indul a Marsraszállás. (Reuters)