A magyar nagycsaládosok együttműködéséről

Csuport István felvételei a 2004-es zoboralji nagycsaládos nyárbúcsúztatón készültek GímesenA Magyar családok a harmadik évezred elején címmel felvázolt általános helyzetkép után megfelelő szakemberek (demográfus, családkutató, szociális dolgozó) aktuális felmérések alapján elemezték a jelenlegi családképet. Elmondták, amit tudni lehetett, hogy egyre csökken a házasságkötések száma, s az életükben legalább egyszer férjhez ment nők életkora is eltolódott, mégpedig 21 évesről 26 évesre. Egyre népszerűbb a házasság előtti élettársi kapcsolat (mint próbaházasság), aminek 50%-ából sajnos nem lesz házasság, és még így is válással végződik minden harmadik. Az élettársi viszonyban, amelyeknek többsége a legfeljebb elköltözöm jeligén alapul, szintén értékeltolódás figyelhető meg, itt is sokkal nagyobb a bizonytalanság. Míg Belgiumban a megkérdezettek 54%-a ért egyet azzal, hogy a házasság elavult intézmény, Magyarországon ezt 81,5% nem tartja annak. Ami azonban sajnálatos tény, hogy a viszonylag biztonságban élő házastársak sem tudnak maradéktalanul ideális kapcsolatról számot adni, mert elbizonytalanodtak. Talán ezért van az, hogy késnek a családban az első gyermekek, és sajnos még inkább a másodikként születők. Pedig a megkérdezettek 85%-a vallja, hogy a gyermekes családoknak jobb, hogy nem tartják igazán boldognak azt, akinek nincs gyermeke, az esetleges anyagi előnyök ellenére sem. Azt is megerősítette a közvélemény-kutatás, hogy egy családban mindkét szülőre szükség van, tehát az értékrend talán mintha a helyén is volna, csak hát a demográfiai magatartásunk helytelen.

A családok mentális állapota

A túlfeszített élettempó eredménye az egyre gyakoribbá váló reménytelenség, a depresszió, a szorongás. Hiányzik az egészséges önbecsülés, valamint az élet értelmének meghatározása családon belül. A felmérésben, hogy miként viselik ezeket a terheket a nők, s miként a férfiak, kiderült, mindkét nemet egyaránt védi a család. Véd a reménytelenségben, véd a negatív hangulattól, a kábítószertől, az elbizonytalanodástól, de még az alkoholtól is. A család tehát úgy tűnik, védőpajzs a nehéz élethelyzetekben.

A lelki egészséggel foglalkozó szakemberek szerint napi 70% pozitív élményre volna szükség a kiegyensúlyozott élethez. Nagyon veszélyes tényező az unalom, a vitális kimerültség áldozatává ugyanis az válik, aki unatkozik, és nem fordítva. Ugyanilyen veszélyt jelent a tévé, a videó, hiszen semmiféle viszszajelzést nem ad, ha valamit roszszul csinálunk. Az oktatási rendszer összeomlását is okozhatja, ha csak számítógépekkel tanítanak. Az alkotás örömét kellene megtanítani már a kicsi gyermekekkel, oktatni kellene az iskolákban, hogy még a legkellemetlenebb mesterségeket is kedvvel végezhesse az ember. A legjobb, ha egy szülő sokat foglalkoztatja gyermekét, mert az aktív ténykedés meggátolja a lelki elsivárosodást.

A majdani adófizetők

A sok gyermeket nevelő szülők bizony gyakran kapnak kellemetlen kérdéseket, megjegyzéseket (A mi adóinkból tartjátok el őket, Nekünk köszönhetitek, hogy ezt tűrjük stb.), amire nem mindig tudnak helyesen reagálni. Azt viszont mindenképpen tudniuk kell, hogy az anyagi okok a gyermekfogadásnál nem lehetnek döntő jelentőségűek. Az meggondolatlan kérdésre pedig okos választ lehet adni: Végső soron gyermekeket nevelünk, a későbbi adófizető állampolgárokat, akik majd bennünket fognak eltartani. Nem szabad hagyni, hogy visszafordíthatatlanná váljék az a tendencia, melynek során kísérleti állattá váltunk egy világméretű laboratóriumban, ahol könynyen manipulálható fogyasztókat állítottak elő... Ezért is jó, hogy sikerült főiskolai szintre hozni a családi életre való nevelést, ami az értékrendet kívánja védeni és finomítani.

A konferencián jelen levő családszervezetek képviselői egyetértettek abban, hogy kellene egy társadalmi szerződés, mely szavatolná a családok biztonságát, bárki legyen is a hatalmon.

Családszervezetek

Képviseltette magát a MAKACS (Magyar Katolikus Családok Szövetsége), a Házas hétvégés mozgalom, a Nyugdíjasok a nagycsaládokért szervezet is. (Az utóbbi azért is külön öröm, mert a nádszegi származású Tóth Domonkos hozta létre, aki tavaly sajnos elhunyt, de a szervezete megmaradt!) Rendkívül frappáns az Egyről a kettőre – egyszülős Családokért Alapítvány, amely képes volt tíz tervezett válásból nyolcat komoly beszélgetésekkel megakadályozni, képes volt ún. ingyenes helyettes nagyszülőt keresni, táborokat szervezni a krízisekben élő gyermekek számára. Végre összefogott a nagycsaládos szervezet a mozgássérültekkel, hiszen mindkettő szeretne akadálymentesen közlekedni, az egyik babakocsival, a másik tolókocsival.

Hazai magyar nagycsaládok

De szóljunk a szűkebb hazánkban működő szervezetekről is. 2004-ben a Fecske – Nagycsaládosok Társulása is csatlakozott ahhoz a felhívássorozathoz, amely a családpolitika megoldatlan kérdéseire volt hivatott felhívni a figyelmet, s amelyet Magyarországon 33 helyszínen próbáltak megvalósítani a helyi szervezetek. Mi ehhez a család napján csatlakoztunk Nagymegyeren, azzal a szándékkal, hogy a tűrhetetlen (a kereszténydemokraták szerint családellenes) helyzetet valahogy orvosolni kellene. A találkozón körülbelül negyven nagycsalád volt jelen.

Ugyancsak tavaly, a nyárbúcsúztatóra Gímesre a szimbolikusnak vehető részvételi díjnak köszönhetően a meghívott 100 családból eljött 30. Ezen a találkozón arra kerestük a választ, vajon fel tudjuk-e emberhez méltó módon nevelni a gyermekeinket, és milyenek az esélyek, a lehetőségek arra, hogy ki-ki érdeklődése szerint végezzen iskolát.

A magyarországihoz hasonló cipőben járván – hiszen sem keleti, sem nyugati minta szerint sehogy sem működik nálunk sem a család támogatása, sikerült novemberben Pozsonyban egy szervezőtalálkozót összehozni, melyen jelen volt az Európai Nagycsaládos Szervezet alelnöke, a Kárpát-Szövetség, a családszervezetek szövetségének elnöke, a Szlovákiai Nagycsaládos Klub elnöke, valamint a kelet-szlovákiai, a mátyusföldi, a zoboralji és nyugat-szlovákiai nagycsaládos szervezetek képviselői is. A csúcstalálkozó célja az volt, hogy választ keressünk, hogyan is lehetne továbblépni, hogyan lehetne együtt megoldani azokat a problémákat, amelyek mindannyiunkat érintenek. A találkozó már csak azért is sikeresnek mondható, mivel máris csatlakozhattunk egy olyan nemzetközi összefogáshoz, mely felveszi a harcot a szegénységgel, másrészt olyan szervezeteket találtunk társnak, amelyek segítségével a pazarlást fékezhetnénk meg. Oly módon például, hogy közvetítene a rászorultabb rétegek és pl. azon élelmiszerek forgalmazói között, amelyeket fogyaszthatásuk lejárta előtt egy nappal amúgy likvidálnak. Más kapcsolatok révén pedig éppen olyan szervezet segítségét is igénybe vehetnénk, mely kellő tapasztalattal rendelkezik, hogy tanácsokat adjon azoknak, akik a családban egészségkárosult gyermekeket nevelnek.

Szlovák részről pedig az Élet Fóruma szervezet hívja fel a figyelmet olyan non-profit (nem nyereséges) szervezetekre, amelyek szintén a családot próbálják támogatni.

Embert nevelni

A mi célunk sem lehet más, mint emberi módon felnevelni Istentől ajándékba kapott gyermekeinket. A régebbi jól működő mintával élve nőszervezet helyett inkább egy politikamentes családfórum kellene, mely tömörítené a családsegítő szervezeteket. A családnak nem kell menedzsment, nem kell reklám. A szülő gyermeke számára mindig is minta. Egyfajta megvilágosodási folyamatra volna szükség, amely a családot oda helyezi vissza, ahol évezredeken keresztül volt, hangsúlyozva az értékét, hiszen az életet szolgálja. Mert jelenleg sajnos úgy néz ki, nem vagyunk eléggé felkészülve erre, s talán mi is már a fentebb említett ördögi laboratóriumba kerültünk.

A szerző a Fecske – Nagycsaládosok Társulásának egyik zoboralji alapítója