Panoráma

A Kaukázus gyöngyszeme: Azerbajdzsán

Azerbajdzsán történelme igen változatos uralmi, függőségi viszonyokat mutat. Az azeriek a Kr. u-i 7. századig keresztények, előtte napimádók, illetve Zarathustra hívei voltak. Ez időből megmaradt a tavaszi újév szokása, március 20-án hold és csillag alakú süteményeket készítenek, helyenként még a máglyaátugrás is dívik.
ÚJ SZÓ ONLINE

2019. augusztus 18. 15:04

- A szerző felvételei

Az országban 90 százalékot meghaladó az azeri népesség aránya, a többség a muszlim hitet vallja, azonban nem él annak szigorú szabályai szerint. Az örmények keresztényként meghatározóan a vitatott Hegyi-Karabah területén laknak. Az ország mai szabadságát a Szovjetunió felbomlásával nyerte el 1991-ben.

Az ország domborzata változatos, keleti részét a Kaszpi-tenger határolja, amit tónak is neveznek. A földrajzilag zárt vízterület a világ legnagyobb tava. Tengernek a rómaiak nevezték el, mivel vizét sósnak találták. A területen ígéretes, víz alatti, kiaknázatlan földgáz- és kőolajmezők találhatók. Ezért az elnevezés, illetve annak tartalma húsba vágó kérdés a part menti országok számára, ugyanis más nemzetközi szabályok vonatkoznak a tóban, illetve a tengerben található kincsekre. A Szovjetunió felbomlása előtt csak két országnak kellett osztoznia rajtuk, azóta azonban Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán vitázik a jogokért. 

Azerbajdzsán fővárosa Baku. A jelenleg több mint kétmilliós városról több véleményt ismertem, így kíváncsian vártam, napjainkban milyennek látom. Bagdány Sándor az orosz írót, Gorkijt idézi, aki a 19. század elején így fogalmazott: „Benyomásaim megdöbbentőek. A fúrótornyok zűrzavarában… fekete, magas kémények, amelyek szüntelenül okádják a füstöt és a pernyét… Minden mélyedést megtölt a fojtó szagú kenőolaj… A tevekaravánok szelik az összekuszált poros utcákat…”. A 20. század második felének azeri írói is még a poros Bakuról, az állandóan lángoló olajtornyokról írnak novelláikban. Kisebbik fiam egy nemzetközi diáktalálkozón járt a kétezres évek elején a városban, s az ütött-kopott Zsigulik tömegéről mesélt. Figyelmeztetett arra, hogy kis távolságok megtételénél is sok időre számítsunk, mivel az utak állapota katasztrofális.

Mi nem egészen ilyen világba kerültünk. A hatalmas olajmezők kiaknázása folytán beáramló tőke – az örményekkel megkötött fegyverszüneti egyezmény következtében is – rövid idő alatt átformálta a város képét. Olajkutak tömege működik a város peremén, a korom, a pernye eltűnt. A város utcáin többségében nyugati autómárkákat látni, fekete dzsipek hada közlekedik, s csak elvétve látni a régi időkre emlékeztető Zsigulikat. Persze, vidéken más a helyzet. Autópályán is haladhattunk. A Kaszpi-tenger partján több kilométer hosszan húzódó széles, gyönyörűen parkosított sétány példája lehetne a világ bármely nagyvárosának. Amivel meg kell küzdeni, az a por. Tapasztalhattuk, hogy szeles időben elborítja a – régi időkben is szelek városaként, a vihar kapujaként emlegetett – települést. Baku a kivilágítás bűvöletében él. A sugárutak, kormányzati épületek, felhőkarcolók hivalkodó fénnyel hirdetik a pénz hatalmát. A gazdagság vonzza a külföldi tervező, befektető csoportokat is. Török, dél-koreai, német nevekkel találkoztunk az egyes épületek tervezői, létrehozói között. A 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválnak otthont adó Kristály Palotát – ami a gyönyörű tenger-, tóparti sétány ékessége – egy év alatt építette fel egy német csoport. Építtetői versenyszellem él a városban: ki tud magasabb épületet létrehozatni. Ennek példái az úgynevezett lángtornyok, amelyek Dubait idézik. A három hatalmas üvegépületet rendszeresen alpinisták tisztítják, s esténként színpompás kivilágítással hangsúlyozzák méretüket.  

Szállodánk ablakából kinézve azonban nem csak a rendbe hozott s az új városrészek látszottak. A domboldalakon emelkedő felhőkarcolók előtt észrevehettük a bontásra ítélt, elhanyagolt épületeket is. Jóllehet a főutak kivilágítottak, sötétben botladoztunk hazafelé a mellékutcákon egy balettelőadás után. A színház beltere kissé emlékeztetett a budapesti Operettszínházra. Fáradtak érkeztünk a színházba, melynek előcsarnokban leültünk egy ablakmélyedésbe, amikor is az ügyeletes jegyszedő szigorúan megfeddett bennünket: ilyet itt nem lehet csinálni. Mivel kérdezgettük, hogy miért nem, az igazgatóval fenyegetett meg bennünket. Az egész jelenet nagyon „gyezsurnajás”, olyan klasszikus hivatalnokoskodó volt. A vitát szerencsére eldöntötte, hogy megszólalt a nézőtérre hívó csengő. Kellemes, klasszikus balettelőadásnak lehettünk tanúi, a darab Nizami, az 1141–1209-ig élt neves poéta – akit a Világirodalmi Lexikon perzsa nyelven író azerbajdzsáni költőként határoz meg – Leila és Mendzsun című szerelmes költeményét dolgozta fel. 

Baku látnivalói megérik a hosszú sétát. Megható a Mártírok útjának kialakítása, gondozottsága, végén az örökkön égő tűzzel. Innen szép kilátás nyílik a városra. A várfallal körbevett óvárosba lépve a mini könyvek múzeumára bukkantunk. Örömmel szemléltem a tekintélyes helyet elfoglaló magyar könyvek sorát, s fedeztem fel a saját könyvespolcunkon is díszelgő néhány darabot. Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő régi városrész egyik legfőbb látványossága a Shirván sahok palotájának együttese. A 12–15. századból származó palota, mauzóleumok, mecset, fürdőház faragásai művészi szépségűek. A múzeum állandó kiállítása bevezet a palota történetébe, bemutatja a Shirván sahok dinasztiáját és az azeri kultúrát. Badr Shirváni udvari költő a 15. században így írt a trónteremről: „Itt minden oly kék, mint az ég, s oly aranyló, mint a nap…” Az óváros másik nevezetessége az ún. Szűz-torony, amelynek építését a Kr. u-i 12. századra teszik, bár némelyek régebbinek tartják. Elnevezésének megfejtésére is több magyarázat létezik, az egyik szerint a név a bevehetetlenségére utal. Fontos stratégiai ponton helyezkedett el, így vélhetően őrtorony volt, bár egyesek csillagászati megfigyelőhelynek tartják. Baku fontos állomása volt a Selyemútnak, így itt is kialakultak karavánszerájok a vándorok, kereskedők fogadására. 

Galéria
gallery-image-1
gallery-image-2
gallery-image-3
gallery-image-4
+2

Az óvárostól kissé odébb sétálva törökfürdő kupolái tűnnek fel a valaha volt török uralom emlékeként. Az azeri írók antológiájában olvastam egy novellában, hogy a szerző hogyan mentette meg barátjával a törökfürdőt a megsemmisítéstől. Nem tudom, igaz-e a történet, de a leírás szerint egy markológép már lendült volna a rombolásra, amikor egyikük tiltakozásul beleült a lapátjába, másikuk pedig elrohant intézkedni, hogy megállítsák a folyamatot. Sikerült. A megmentett fürdővel szemben Szent Bertalan romtemploma látható. A szentté avatott apostol e területen is hirdette Krisztus tanát, amiért bőrét lenyúzván, mártírhalált szenvedett. Érdekes, hogy a romtemplom névadójához fűződő legendát Pécs környékéhez kapcsolódóan is felfedezhetjük, egy törökökkel szemben ellenálló barát történetében.

Modern, összetekert kárpitot formázó épületben található a Szőnyegmúzeum. Gazdag gyűjteménye az egyszerű gyékényből font padlótakarótól a vékony selyemszálakból készültig több szinten mutatja be a pompás szín- és formavilágot. A mintákban vallások motívumai keverednek, megjelenik a négy elem: a tűz, víz, föld, levegő, s van, amikor az alkotók a kívánságaikat szövik, csomózzák a szőnyegekbe. Meghökkentők az egyes történelmi alakokat ábrázoló kárpitok. Érdekes interaktív összeállítás mellett ragadtam le: festmények képeit lehetett előhívni, amelyeken azeri, keleti szőnyegeket illesztett kompozíciójába a művész. Ilyen például a holland festő, Van Eyck Trónoló Madonnája, ahol a királynői széket körbeölelik a finom mintával megfestett kőpadlóburkolók. Továbbá két, 15. században élt olasz művész alkotása: Verrocchio Madonna Keresztelő Szent Jánossal és Szent Donáttal című festménye, ahol a szemlélővel szembefut a kárpit. Valamint Messina Szent Sebestyén képe, ahol nekem úgy tűnt, a háttérben lévő alakok keleti szőnyegeket porolnak. 

A modern épületek egyike a Heydar Aliyev Központ. Múzeum, konferenciaterem található benne. Névadója a 2003 óta regnáló jelenlegi elnök apja, aki a szovjeturalom alatti Azerbajdzsán kommunista pártjának főtitkára s a szocialista tagköztársaság vezetője is volt. 1993-tól a független ország elnökeként személyi kultuszt épített ki, amit fia is folytat: saját feleségét nevezve ki első alelnökének. Az épület hullámokat utánzó megjelenése kellemes a szemnek, körötte nagy füves teret hagytak, így érvényesülhet a hírneves, Bagdadban született, 2016-ban elhunyt Zaha Hadid építésznő egyedi alkotása. Számos egyetem működik Bakuban, s mivel az ország ebből él, külön intézmény az Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia. A város híres szülöttei például Garri Kaszparov sakknagymester és Msztyiszlav Rosztropovics világhírű muzsikus, gordonkaművész, karmester.

A Baku közeli Bibi-Heybat mecsetet a szovjet érában felrobbantották, most újjáépítve hirdeti az azeri, muszlim öntudatot. Betérve meghökkentő esetnek lehettem tanúja. Egy muszlim szent sírhelyét magas faráccsal szegélyezték, s hosszú köpenyben, fejüket eltakaró asszonyok imát mormolva járták körbe-körbe. Egyiküknek hirtelen megszólalt a mobiltelefonja, zsebébe nyúlt, kikapta, s beszélni kezdett. Közben járta útját. Hát igen, a holtaknak is szembesülniük kell a technika fejlődésével. 

Azerbajdzsán híres városai közül több a Selyemút állomása, uralkodói székhely volt. Látványosak a történelmi múlt emlékei: a paloták, sírhelyek, karavánszerájok.

Baku felé haladva változik a táj, hosszan húzódnak a dombokon megművelt földek, majd félsivatag következik. Az út mentén sok helyen mézet árulnak. Máshol furcsa bódék sorakoznak, üresen. Vajon mire valók? Idegenvezetőnk meséli: ide hozzák az állatokat, jön a vevő, és választ. A szegény jószágot helyben leölik, s meg is sütik. 

Az Azerbajdzsánban megtermelt zöldség és gyümölcs kétharmada Oroszországba kerül, s ott sok helyütt a piacokat azeriek vezetik. A mintegy 9,5 millió fős népességből több mint hárommillióan dolgoznak odaát.

Sheki, a több ezer éves város a Selyemút fontos állomása volt. Itt nemcsak megpihentek a karavánszerájokban a kereskedők, hanem helyben készített selymet is vásárolhattak. A ma álló házak többsége a 18. században épült, vörös cserepesek, falaikat téglából emelték, különféle formák, kiugrások és bemélyedések kialakításával tették egyedivé az épületeket. Több karavánszeráj ma is áll, részben üzletek, részben szállodák találhatók bennük. Egy török utazó szerint: „Ha Shekiben semmi más nem lenne, csak a kán palotája…” – az is elég lenne látványosságnak. Az épület hatalmas üvegablakai több ezer darab fakeretbe szorított muranói üvegrészecskéből állnak, melyeknél tojást használtak ragasztóanyagként. A nyári palotát nyolc év alatt festették ki. A falak, mennyezetek sűrűn berajzoltak, szemet gyönyörködtető ornamentika fut rajtuk végig. Az egyes ábrázolt alakok, minták jelentése azonban a ma embere számára csak magyarázattal válik érthetővé. A kán fogadószobájában például a selyemgubóra emlékeztető forma jelenti az embriót, az élet jelképeként és a láng szimbólumaként is szolgál. A kán fogadószobájában a virágot okádó sárkányok az uralkodó félelmetes hatalmára figyelmeztetnek, de igazságosságát is mutatják. Az egyik falon oroszlántestű koronás nő jelenik meg, vele szemben korona nélkül látható, azt mutatva: az életben semmi sem tart örökké. A két, koronát tartó oroszlán azt szimbolizálja, hogy egy kéz nem elég a hatalomhoz. S amit különösebb magyarázat nélkül magunk is észlelhetünk: a páva ábrázolása a szépséget jeleníti meg. Két érdekesség, ami még megragadt bennem, az egyik: az irodaszoba mennyezete alacsonyabban van, mint a többi helyiségé. Ennek oka, hogy felette a kán feleségének szobája volt, s a női csicsergés szigetelésére vastag födémet alakítottak ki. A másik: rendkívül magasak a küszöbök. Ezek a huzat elleni védekezésül szolgáltak, hiszen az itt élők párnákon ülve élték mindennapjaikat. Shekiben a várfalon belül valaha 40 épület volt. Egyikük most múzeumként szolgál, néprajzi tárgyak mellett bemutatva a selyemszőnyeg szövéséről is híres város hagyományát. Sheki öröksége a ma tervezőit is megihlette, szállodánk mennyezete a kán palotájának fakeret-formáit mintázta. Innen indulva különleges élményben volt részünk. Buszunkból Zsigulikba szálltunk, mivel egy keskeny, kanyargós úton elérhető faluba, Kishbe igyekeztünk, az egykori Kaukázusi Albánia egyik templomához. Úgy tartják, talán Noé leszármazottja alapította az országot, a görögök adtak nevet e tájnak. A királyságban Világosító Szent Gergely is terjesztette a kereszténységet, ami az arab hódítás során visszaszorult. 2006-tól pápai engedéllyel saját albán egyház működhet. Kish faluban a Kr. u-i 1. században épített, s az 5. században átépített Szent Elishe-templomot tekintettük meg. Az udvarát körülölelő falban sok kis fülkében kaukázusi albániai templomok makettjei láthatók. A 2010-es években fordult az érdeklődés e szent helyek felé. A templom bejáratánál ásatások során fellelt sírok találhatók. A kőfalon kívül Thor Heyerdahl norvég tudós mellszobrát láttuk. Hogy kerül ő ide? Részt vett a feltárásokban, s a sírok két méternél magasabb, szőke embereket rejtettek. Kutatásai alapján feltételezte, hogy a norvégok ősei innen vándoroltak északra. Ennek alapjául szolgálhat a norvég mitológia is, mely szerint az igen sokoldalú főistenük, Odin – a harc, a bölcsesség, s a költészet istene is egy személyben – egy Azer nevű helyről vezette népüket skandináv területre. Heyerdahl szobra mellé szavait is bevésték: „… Én tanulmányoztam az írásbeli dokumentumokat, és azt következtettem, hogy ez nem mitológia, hanem igaz történet és földrajz.” S ki volt Szent Elishe? Egy örmény krónika úgy írja, az I. században érkezett Kishbe, a keresztény hit erősítésére, ahol templomot építtetett, vélhetően a Kaukázus egyik legrégebbi keresztény templomát.
Gabalában, az ősi Albánia fővárosá-ban – a Selyemút egyik állomásán – van az albán kereszténység központja. Kaukázusi Albániát 26 törzs alapította, köztük az udik, akik körülbelül 10 ezren élnek ma is. Kr. u. 681-ben a kaukázusi hunok az udik hatására felvették a kereszténységet. A területet 1813-ban elfoglalták az orosz cári csapatok, s az albán keresztény egyházat a cár az örménybe olvasztatta. Marazában Diri Baba mauzóleumához homokfalak közötti kanyonban jutottunk el. A név idős bácsit jelent, a homokfalba vésett sírt még életében megépítették, és szent helyként tisztelik. Diri Babához számtalan fohász száll, hogy kéréseket teljesítsen. 
Samakhi városa régóta lakott, a Shirván kánság fővárosaként is szolgált. A környékén több erőd létezett, azonban földrengések miatt elpusztultak. A Selyemút egyik állomásaként mindig újjáépítették a települést. A hely híres volt költőiről, filozófusairól, no meg a Yuma mecsetről és a Shirván uralkodók különleges formájú temetkezési helyéről, a Yeddi Gumbezről, azaz a Hét sírról.

Zarathustra perzsa próféta alapította vallás a zoroasztrizmus. Ebben a teremtő jelképe a tűz, amely a templomaikban örökké ég. Az arabok térhódításával a muszlimok üldözték a „tűzimádókat”, egy részük Indiába, de azeri területre is menekültek. Itt természetes, földből feltörő tűz köré építhették szent helyeiket. Ezek egyike a Baku közelében található Ateshgah. A kívülről várnak ható épület udvara közepén ég az örök tűz, a falak mentén boltíves termek veszik körbe. Az Indiába szakadt egykori perzsáknak, pársziknak a Tűz temploma máig zarándokhely. Ma a világban körülbelül kétszázezren élnek. 

A Tűz templomával átellenben az Amirjan mecset látható. Az Abse­ron-félsziget másik tüzes látványossága az Égő hegy. Amíg odajutottunk, hatalmas sportcsarnokok mellett haladtunk el. A feltörő gázok miatt lángoló domboldal látványa sok turistát vonz. Utunk során Gobusztán felé haladva megbámulhattuk a rengeteg működő olajkutat, kutacskát. Néhol kalyibák voltak mellettük. Ezeket állítólag ma már nem engedélyezik, de a kistulajdonosok szívesen laknak pénzforrásuk közelében. 

A Gobusztáni Nemzeti Park az UNESCO Világörökségi helyszíne, Bakutól délnyugatra, mintegy 60 kilométerre fekvő természetvédelmi terület, amely elsősorban sziklarajzairól híres. A többnyire élethű ember- és állatábrázolásokat a mészkősziklákba vésték, karcolták, csiszolták, volt, amelyiket festették is. Sok a stilizált csónakábrázolás, ami arra utalhat, hogy annak idején a Kaszpi-tenger közelebb lehetett e területhez. Persze az emberi élet más nyomait is fellelték itt, településmaradványok, sírok jelzik, hogy már az igen korai időkben, tízezer évvel ezelőtt lakott része volt a világnak. Lelkesen követtem az ösvényen az egyes rajzok nyomait mutató idegenvezetőt, bizony néha fantáziára volt szükség, hogy a jelzett formát felismerjem. Számomra rendkívül tanulságos volt viszont a múzeum interaktív kiállítása, ahol részletes magyarázattal mutatták be a feltárt kincseket, s a világ nevezetes sziklarajzairól is adtak összefoglalást. Örömmel fedeztem fel egyik legjobban sikerült családi utazásunk célpontját, az ausztrál Kakadu Nemzeti Parkot.

Buszunkból ismét Zsigulikba átszállva földúton, sivatagi, homokos részen át jutottunk el az iszapvulkánokhoz. Mintha holdbéli tájon jártunk volna. A szénhidrogén nagy nyomás miatt földdel és vízzel keveredve tör itt a felszínre. A sárhegyecskék fortyognak, pöfögnek, bugyborékolnak, s néha ki is törnek, s oldalukon lefolyó sárral hizlalják magukat. Állítólag a világ sárvulkánjainak fele Azerbajdzsánban található. Nem túl magasak, de nagyon érdekes geológiai jelenségek.

Pár szó a nyelvről, írásról, irodalomról. Ügyet intézni azeriül vagy oroszul lehet. A térségre jellemző nemzetiségi konfliktusok miatt Karabahból 750 ezer azeri menekült el. Napjainkban sok a vegyes házasság, az örmény anyai név ellen védekezésül különös névkombinációk születnek: egy családban például – mesélte idegenvezetőnk – az egyik fiút Azernek, míg a másikat Bajdzsánnak nevezték el. Az írásjegyek története is változatos: arabul írtak a 8. századtól, a Szovjetunió részeként cirill, majd a függetlenség elnyerésétől latin betűkkel.

Az irodalom sokszor a hatalmi nyelveken fejlődött: például a már említett Nizami az ezeregyéjszakai és az azeri hagyomány egyesítésével, perzsa nyelven írta költeményeit. A romantikus lélek megnyilvánulásaira példa a Khoszrou és Sírí című elbeszélő költeménye, amely egy perzsa királyfiról s egy örmény királynőről szól. A költőt a keleti romantikus elbeszélő költészet megalapozójaként tartják számon, hatással volt nyugati mesterekre is, például Boccaccióra és Goethére.

Azerbajdzsán fizetőeszköze a manat, érdekes a pénz rövidített jelzése, olyan, mintha az euro jelét elfektetnénk, a bankjegyek is emlékeztetnek az eurókra. Talán ez nem véletlen, egy osztrák dizájner – aki az euró, s több ország bankjegyeit tervezte – álmodta meg ezeket is. 

Csermák Judit

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Keserű hazai DAC-vereség a vásári hétvégén

Bugár: még meglehet az öt százalék

Bemutatta programját a PS-Spolu: két új minisztériumot is létrehoznának

Bányák bezárásával a klímaváltozás ellen

Ophelia, Zsanett, Hedvig

Megduplázódhat a katasztrófák károsultjainak száma 2050-re a globális felmelegedés miatt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?