A hét eseménye Kopcsay és Szombathy szerint

Bár idén nem volt 1989. no­vember 17-ének kerek évfordulója, mégis az utóbbi évekhez képest mintha alaposabban emlékeztünk volna meg róla. Igaz, mindenki a maga módján tette. Robert Fico például egy ebéddel, amelyen diákokat látott vendégül egy vasúti étkezőkocsiban, hogy ezzel az ingyenes vonatozás csodálatos kiváltságára figyelmeztessen. Vegyük kölcsön Peter Schutz Sme-kommentátor szavait, aki azt, ahogy Kiska államfő és Fico miniszterelnök ünnepelte a bársonyos forradalmat, a következő szavakkal írta le: „A szabadság mint a körülöttünk lévő világ alakításának és boldogulásunk keresésének lehetősége, versus az (nem csak vasúti étkezőkocsis) ingyenebéd kommunista ígéretének reciklálása két szimbolikusan teljesen ellentétes üzenet november 17-éhez.” Másrészt azokhoz az időkhöz képest, amikor Fico még azt mondta, észre sem vette ’89 novemberét, még ez a vasúti ebéd is enyhe fejlődést jelent. Lehet, hogy ez egy marketingfogás volt, amit az új kommunikációs központja talált ki Ficónak. Mindenesetre megérdemli a „Hogyan beszéljünk novemberről tárgyilagosan és ötletesen, hogy megszólítsuk a fiatal nemzedéket” díjat. Az ember gyorsan elfelejti, hogy városi busszal Pozsonyból Hainburgba utazni, vagy szabadon szidni a kormányt olyan kiváltságok, amikről 27 éve nem is álmodhattunk. A szélsőségesek és trollok ma könnyen találnak áldozatokat azok között, akik joggal elégedetlenek a ’89-et követő eseményekkel. Ezért jó magunkat emlékeztetni arra, hogy nincs más út, csak folytatni, amit ’89 novembere óta nem fejeztünk be, vagy elrontottunk – de semmiképpen sem jelent megoldást visszamászni a vasfüggöny mögé. Bízzunk benne, hogy ez érvényes lesz nemcsak Szlovákia, de egész Európa számára, amelytől a héten búcsúzott a leköszönő amerikai elnök. Barack Obama azzal a diszkrét, de érthető üzenettel jött, hogy az amerikaiak a Fehér Házban történt sokkoló váltás után sem feledkeznek meg az európaiakról. Reméljük, így lesz. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája  ------------------------------------------------------------------ A hét legfontosabb nemzetközi eseménysora változatlanul az amerikai elnökválasztást követő sokk, amin a reálpolitika cinizmusa kerekedik felül a gyengülő hisztéria után (hah, egy Trump legyőzött egy Clintont, ilyen is csak szökőévente fordulhat elő). Mennyire ismerős Európában is ez az elitista gőg, intellektuális fölényeskedés, bürokrácia és értelmiség egyforma undora a „néptől”, a kényelmes értetlenség a tömegdemokráciával szemben (persze, ha nem aktuális kedvenceink nyernek); miközben a globális szabad gazdaság silány igényeket kelt a fogyasztókban, jön a csodálkozás: jé, ezek nemcsak vásárolnak, de szavazni is merészelnek...amikor a modern demokrácia működése kilép a megszokott formákból, a rutinos üzletmenetből, jön az unalmas öklendezés a „populizmustól”, a megértés szándéka helyett a lenéző elzárkózás a reakció – ez az attitűd szüli a Trumpnál is trumpabb trumpokat. Akik aztán megmutatják politikusi mozgásterük szűkösségét, sutba vágva merész kampányígéreteik javát: Business must go on.* * *A hét legjelentősebb magyar közéleti híre egy szelet sport, politikával leöntve: feléledt az úszóbotrány, a Hosszú Katinka Company újratárazott, csőre töltött, s immár a kormány bizalmi szférájában úszkáló, vébét szerző és szervező Gyárfás Tamás elnök kilövésére készül, sőt most a lázadáshoz neves úszóversenyzők sora csatlakozott. Az erős nemzetközi háttérrel bíró sportvezető pozíciója leginkább a kormányfő akaratán múlhat, aki viszont nem szereti, ha engedélye nélkül nyitnak frontokat.  SZOMBATHY  PÁLpublicista