A gyorsevés volt a záloga a dinoszauruszok gigantikus méreteinek

Minél nagyobb testtömeggel rendelkezik egy állat, annál több időt kell fordítania az evésre. Ez azt jelenti, hogy az elefántoknak alig-alig jut idejük pihenésre, hiszen napi 18 órát kell szentelniük a táplálkozásnak, hogy elverjék éhségüket - olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily) tudományos hírportálon.

"Ez a dinoszauruszok gigantikus testméreteivel kapcsolatos számtalan rejtélyek egyike. A szauropodák olyan nagyok voltak, hogy napi 30 órán át kellett volna folyamatosan enniük, holott csak 24 állt a rendelkezésükre" - mutatott rá Martin Sander, a Bonni Egyetem professzora, a vizsgálatokat végző nemzetközi csoport szóvivője.

A német kutatási alap eddig 3 millió eurót (821 millió forintot) fordított a projekt támogatására, amelynek első eredményei, egy 30 oldalas tanulmány a Biological Reviews című szaklapban látott napvilágot. A vizsgálatok első ízben kínálnak valószínű magyarázatot arra a kérdésre, hogy hogyan voltak képesek a hosszúnyakú szauropodák egyáltalán létezni. A kutatók azt is megmagyarázták, hogy a jelenkori szárazföldi állatok miért képtelenek még csak meg sem közelíteni a jura időszaki rekordméreteket.

A gigantikus testméret egyik magyarázata a rágás, pontosabban annak hiánya - az óriási dinoszauruszok egyben nyelték le a táplálékot.

A rágás segíti az emésztést - a kisebb részeket könnyebb emészteni, ráadásul a táplálék felülete is megnövekszik ezáltal, vagyis a gyomornedv enzimjei nagyobb felületen érintkeznek a feldolgozandó anyagokkal. A rágás azonban időigényes dolog, másrészt a feladat nagyméretű koponyát igényel, hogy elférjenek az őrlőfogak és a művelethez szükséges erős izmok.

A növényevő szauropodáknak azonban viszonylag kis fejük volt, ez tette egyébként lehetővé, hogy hosszú legyen a nyakuk. Utóbbi tulajdonságot viszont a hatékony táplálékbegyűjtés zálogának tekintik, hiszen nem kellett a 80 tonnás dinoszauruszoknak túl sokat gyalogolniuk táplálékot keresve - elég volt nyakukat felnyújtva lelegelni minden zöldet maguk körül, még a legmagasabb fák leveleit is. Ez a testfelépítés volt a legmegfelelőbb a nagytestű szauropodák számára, a kisebb dinoszauruszoknak rövidebb nyakuk volt.

A szauropodák étrendjében előkelő helyet foglalt el a magas tápértékű zsurló. A jelenkori állatok közül kevesen fanyalodnak a zsurlóra, amely a magas kovaanyag-tartalma miatt olyan a fogak számára, mint a smirgli. A növényevő dinoszauruszok azonban nem rágták meg, hanem a leharapott "falatot" egészben nyelték le. A fogak állapota sem okozott gondot a szauropodáknak - amerikai tudósok a közelmúltban mutatták ki, hogy ezek a dinoszauruszok gyakran váltották fogaikat, voltak olyanok is, amelyek havi ciklusban cserélték le fogazatukat.

A rengeteg emésztetlen táplálék akár napokig is hatalmas gyomrukban állomásozott, s fokozatosan lebomolva biztosította napi 24 órában az energiaellátásukat.

Igen hatékonyan működött a dinoszauruszok légzőrendszere, amely az akkori, harmadával kevesebb oxigént tartalmazó levegőből is elegendő oxigént nyert ki.

A kutatók további tényezőket is felsorolnak, amelyek nélkül az óriási növényevő dinoszauruszok nem tudtak volna létezni: ilyen a magas szaporodási ráta. Mindeme tényezők összessége tette lehetővé az óriási dinoszauruszok kifejlődését.