A gátlásos gyermek

Sokan panaszkodnak, hogy gyermekük nehezen teremt kapcsolatot, és nehezen oldódik fel akár kortársai társaságában is. Szeretne együtt lenni másokkal, viszont mindenkitől fél. A többiek játékát félrehúzódva figyeli, nem mer kezdeményezni, nem képes legyőzni szorongásait. A gyermek félénksége különösen akkor gátló hatású, ha mások előtt kell bizonyítania. Az ilyen gyermeknek a többiekhez képest kevés az önbizalma, fél a kudarctól, s ezért bátortalan. A félénkség kialakulásának egyik oka az aggályoskodó, túlzottan féltő, óvó nevelés, mely megakadályozza a gyermek autonómiájának kialakulását, meggátolja az önállóságra irányuló késztetéseket. A szülő ezt szinte észre sem veszi, sőt a bátortalan kisgyermeket még inkább óvni kezdi, még több mindent helyette tesz meg, helyette kezdeményez. Ilyen hatások mellett a gyermek önbizalma, biztonságérzete, autonómiája nem alakulhat ki. De az ezzel ellentétes szülői bánásmód is ugyanezt eredményezi. Ez pedig a gyermektől túl sokat követelő, kevés sikerélményt nyújtó, gátlások kialakítását eredményező, teljesítményorientált szülői mentalitás. Az a gyermek, aki kevés dicsérettel, elismeréssel, a szülők állandó nevelési nyomásainak van kitéve, kedvét veszti; nem kezdeményez, „nekem úgysem sikerülhet” – gondolja.

Ám vigyázat, a gátlásos gyermeket nem szabad összetéveszteni azzal, aki szeret egyedül játszani, és nem igényli a társak jelenlétét. Ez személyiségtípus vagy szülői minta kérdése. Az ilyen „magának való” gyermeket ne kényszerítsük erőszakosan a többiekkel való együttlétre.

Hogyan segíthet a szülő?

Pontosabban, hogyan előzheti meg a gátlásosság kialakulását?

u Mindenekelőtt engedje meg, hogy kisgyermeke szabadon cselekedhessen, dönthessen, kipróbálhasson dolgokat. u Ne legyen türelmetlen egy-egy teljesítmény elérésénél! u Hagyja, hogy szabadon próbálkozhasson! u Ne távolítson el minden akadályt gyermeke elől, hadd tanulja meg leküzdeni őket! u Mutassa ki örömét, ha valami sikerült neki! Örüljenek együtt a sikerének! u Sokszor biztassa, bátorítsa őt a további cselekvésekre: „Jól van, ügyes vagy. Csináld tovább!” u Ne fukarkodjon a dicséretekkel, elismeréssel! u Kerülje a lekezelő kijelentéseket, mint pl. „Ezt te még nem tudod!” vagy „Ehhez még kicsi vagy!” u Időben biztosítsa gyermeke számára a kortársakkal való együttlétet. A játszótér jó alkalom erre, majd később az anya-gyerek csoportok, a játszóházak, aztán az óvoda. u Hívjon meg más gyermekeket az otthonába, és engedje, hogy gyermeke is meglátogathasson másokat. u De ne feledje: hároméves kor alatt a szülői jelenlét növeli a gyermek biztonságát, még akkor is, ha látszólag tudomást sem vesz a szülőről!

A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány