A földi élet kiállhatta az első meteoritbombázást

Oleg Abramov és Stephen Mojzsis, az amerikai Coloradói Egyetem geológiai fakultásának kutatói rámutatnak, hogy a mintegy 100 millió évig tartó kritikus időszakban mintegy 200 millió milliárd tonnányi különböző méretű (100 métertől a 100 kilométer átmérőig terjedő) meteorit hullott a Földre.
    Az élet legősibb formájának a földön megtalált legrégibb nyomai 3,83 milliárd évesek. A tudósok azt kutatták, hogy vajon az intenzív meteoritbombázás nem vezetett-e az óceánok elgőzölgésére, a földkéreg megolvadására és az esetleges régebbi életforma megsemmisítésére, vagy más szóval a Föld sterilizálására.
    Számítógépes, digitális modellt alkottak az "intenzív késői bombázás" (LHB - Late Heavy Bombardment) időszakára vonatkozólag és ennek segítségével arra a következtetésre jutottak, hogy ha volt akkoriban az életnek valamilyen földalatti formája, az a becsapódások ellenére fennmaradhatott.
    "A földkéreg legnagyobb része nem olvadhatott meg és nem is alakulhatott át jelentős mértékben, és csupán 10 százalékának hőmérséklete nőtt 500 Celsius foknál nagyobb mértékben" - állapította meg a két kutató. A modell segítségével kimutatták, hogy még abban az esetben is, ha valamennyi LHB-becsapódás egyszerre érte volna a Földet, a bolygón maradtak volna élő organizmusok, nem sterilizálódott volna - ugyanis digitális modelljük 4000 méter mélységig figyelembe vette az élő organizmusok számára potenciálisan "lakható" övezeteket.
    A meteoritbombázás idején a hőálló és a szuperhőálló, 50 Celsius foktól 110 Celsius fokig rezisztens mikroorganizmusok számára lehetséges lakótér jelentősen bővült volna, viszont az 50 fok alatti hőmérséklethez alkalmazkodott élő szervezeteké csökkent volna. A teljes lakható tér azonban - állapították meg - nagyjából azonos maradt volna, mivel a földkéreg viszonylag gyorsan lehűl a felszín közelében. Ez a gyors lehűlés akkor is megőrizhette volna az életet, ha az általuk számítottnál tízszer nagyobb tömegű meteorit hullott volna a Földre. Még egy 300 kilométer átmérőjű meteorit becsapódása következtében sem párologtak volna el az óceánok - mutatta ki a két tudós modellje, mely szerint a víz jelenléte a Föld felszíne alatt gyorsíthatta volna a lehűlést és az élet számára kedvező körülmények helyreállítását a becsapódás után.
    Lynn Rotschild, a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal kutatója a két tudós tanulmányát kommentálva rámutatott: az új eredmény alapján nem lehet kizárni, hogy az élet már néhány száz millió évvel korábban kialakult, mint azt eddig feltételezték. "Azt a lehetőséget is megengedi ez az eredmény, hogy az élet egyetlen alkalommal jelent meg a Földön és hogy a bolygó azóta folyamatosan +lakott+ volt" - fűzte hozzá az asztrobiológia e szakértője.
    Korábban az űrbiológusok inkább annak feltételezésére hajlottak, hogy az élet egynél több alkalommal kezdődött a Földön, és hogy egy korábbi formája a meteoritok becsapódásai következtében megszűnt.