A bűnbánat legendája

Kevesen tudják talán, hogy a szokásrend szerint a zsidó imaházakban minden évben felolvassák Jónás könyvét. Azt a bibliai szakaszt, amelyet Babits Mihály oly méltón megörökített. A hívők a Tóra heti szakaszának felolvasása után, a magyarázatok és példázatok sorában a hit, a kétség, a bűnbánat és a megbocsátás nagy legendáját idézik fel újra meg újra. Az isteni küldetést végrehajtó próféta hiába akar elmenekülni a feladat elől, a benne szunnyadó sorsa oly teher, amelytől nem szabadulhat. A viharos tenger csak akkor nyugszik le, amikor a menekülőt a vízbe vetik, s a cet gyomrában kell eljutnia a bűnösök városába, hogy megtérítse őket. „Jónás fájt a halnak, a hal fájt Jónásnak” – írja Babits. Szavainak hatására a király és a nép böjtölt, az emberek megbánták bűneiket, és a város megmenekült. Ez Jónás könyvének eredeti üzenete, és ez a Jom Kippur lényege is: aki megbánja vétkeit és jóváteszi bűneit, az bocsánatot nyer. Babits művében ezt a gondolatot fejtette ki az írástudó, általában az értelmiségi felelősségéről szólva: akkor is hirdetni kell az igazságot, ha látszólag eredménytelen a vállalkozás, nem hallják meg az Igét, nem figyelnek a szóra. Beszélni mégis kell, mert „bűnösök közt cinkos, aki néma”. A hit és az etikai gyakorlat szerint Jom Kippurkor addig nem kaphatunk feloldozást az embertársaink ellen elkövetett bűnök alól, míg a sértett meg nem bocsátott. Legkésőbb tehát ezen a napon meg kell békítenünk, akit megbántottunk. Mindegy, hogy anyagi kárt okoztunk-e neki, vagy szóban sértettük-e meg. (mro)