A budapesti Winnetou

Pár évtizeddel ezelőtt ritka volt az olyan gyerek, akire ne hatottak volna May Károly indiános történetei, a Winnetou-filmek vagy a televízióban is sorozatban vetített indiántörténetek, amelyekben rendszerint Gojko Mitics játszotta a főszerepet.

Juhász Ottó például annyira megszerette a vadnyugati miliőt, hogy immár a negyedik évtizedet taposva is megmaradt lélekben indiánnak. Noha kenyerét már jó ideje egy művelődési ház fény- és hangtechnikusaként keresi meg, nyári szabadidejének tekintélyes részét négy méter magas indiánsátrában tölti, amit múzeumi fotók alapján saját maga készített, akárcsak gyöngyhímzésű lábszárvédőjét és saruját, szarvasbőr ingét. Nem hiányoznak a felszereléséből a hagyományos indián harci eszközök, az íj, meg a tomahawk sem, nem szólva különleges tollairól.

– Nem volt könnyű a fejdísznek valót összeszedni, hiszen ahhoz védett madarak tollaira volt szükség. Ősszel, amikor a madarak hullatják a tollaikat, jártam az erdőket és összeszedtem a bagoly- és ölyvtollakat. Az igazi az aranysas toll lenne, de Magyarországon nincsenek szirti sasok. Próbáltam külföldről szerezni, de egy-egy szép toll olyan drága, hogy számomra megfizethetetlen – ecseteli az indiánsorssal járó nehézségeket.

A munkahelyén ismerik a hobbiját, Winnetou-nak becézik.

– Hol űzheti az indián életét a pesti Winnetou?

– Hát odahaza nem nagyon... Nyaranta azonban indián gyerektáborokat szervezek, ahol a kissrácok rendkívül élvezik az indián szokások szerinti életet, a különleges harci helyzeteket. Mi tagadás, nekem is gyönyörűség minden így töltött perc.

– Hoz valamit a konyhára egy ilyen indiánosdi?

– Erre nem szeretnék válaszolni. Tekintsük üzleti titoknak.

– Nehogy az adóhivatal megtudja?

– Ugyan. Az indiánt nem lehet megadóztatni, a törvény csak a fehér emberekre vonatkozik – mondja tréfásan.

– A kedvese mit szól az indiánkodásához?

– ĺgy ismert meg, elfogadta az életmódomat.

– Például?

– Az indián szokások szerint minden házimunkát az asszony végez el, amíg a férfi meditál a világ gondjain.