Egy ember halódik a kórházi ágyon. Nemrég még a lét szabványai éltették őt is. És most itt fekszik. Ahonnan oly valószerűtlennek és fedezetlennek tetszik a múlt – valamikori szorgalmai, célt tévesztett igyekezetei, impulzív vállalásai és időnkénti önámításai. Egy ember, aki már elindult az örökpart felé.
A búcsú mérföldkövei
Felszámolni a házasélet kudarcait, a gyerekeivel s unokáival kapcsolatos elfogultságait. Lassan, egészen lassan. Cselekedni. Azzal a lefokozott szorgalommal, amit az állapota megenged. Először a társát inti magához, „mondani”. Majd, amikor letisztulnak benne az érzelemfűtötte gondolatok, a lányát. Lassan. Egészen lassan.
Most a belső elrendezésen javítgat kicsi, de nem lélektelen hangyaszorgalommal. Rendet! A lelki növekedés és kiteljesedés okán és jogán. Éjszakai mozdulatlanság. Sápatag fény a folyosóról. Nappali zűrzavar. Egyedül lenni. A bűvös hangulatban az a szép, hogy már érzi... Érzi az élet súlypontjait. Az elhibázott, egykori órákét, s ekképpen közeledik, ekképpen – levetve az emberi lét hazugul díszítő elemeit – ama eltéveszthetetlen Bizonyossághoz!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.