A brit kolonializmus elszánt híve

MTVA-PORTRÉ

Rhodes Hertfodshire-ben született, egy anglikán lelkész tizenegy gyermeke közül ötödikként. Miután gyenge fizikuma és tüdőbaja miatt iskoláit időnek előtte abba kellett hagynia, családja a kellemesebb éghajlatú Dél-Afrikába küldte, hogy segítsen bátyja gyapotfarmján.

Gyapot helyett drágakövek

Hamar kiderült, hogy a gyapot nem üzlet, így a testvérek a közeli gyémántmezőkön próbáltak szerencsét. Rhodes először a bányászok vízellátásában tett szert monopolhelyzetre, majd az így szerzett pénzen az éppen pangó piacon egyre-másra vásárolta fel a szorult helyzetbe került farmerek földjeit és a bányakoncessziókat. Rhodes abban bízott, hogy a talaj tele van drágakővel, s hogy ezeket a tárnákat rendszeresen elárasztó víz dacára is ki lehet termelni. Ki lehetett: 1880-ban már egyik főrészvényese és titkára volt a De Beers bányavállalatnak, amely a világ gyémánttermelésének 90 százalékát ellenőrizte.

Afrika megszerzéséről álmodott

Rhodes 1872-ben kisebb szívrohamot kapott, lábadozása közben ökör vontatta szekéren járta be Dél-Afrika még érintetlen északi részét. A következő évben hazahajózott, hogy immár módos emberként befejezze tanulmányait, de diplomáját csak egy évtizeddel később szerezte meg, mert időről időre visszatért Dél-Afrikába ügyeit intézni. Oxfordban befolyásos barátokra tett szert, az előadásokat hallgatva pedig a brit kolonializmus elszánt híve lett. Ezután élete hátralévő részében Dél-Afrika, majd egész Afrika megszerzéséről, a Fokvárostól Kairóig (From Cape to Cairo) terjedő brit Afrikáról álmodott. Tervei megvalósítása érdekében kezdett politizálni: 1878-ban beválasztották a fokföldi parlamentbe, s bár rossz szónoknak bizonyult, választóit lenyűgözték a felsőbbrendű brit faj hivatásáról, a gyarmatosításról és ennek révén a civilizáció terjesztéséről szóló beszédei. 1890-ben megszerezte a gyarmat miniszterelnökségét, a hivatali ideje alatt elfogadott törvények a bányatulajdonosoknak és a gyárosoknak kedveztek, a feketéket pedig megfosztották földjeiktől. Rhodes gyanakvással figyelte a Dél-Afrika közepén létrejött búr állam, Transvaal politikáját, 1895-ben anyagi és hallgatólagos politikai támogatást nyújtott az ottani kormány megdöntésére szervezett brit akciónak. A puccskísérlet kudarcba fulladt, s miután kiderült, hogy az elfogott tettesek között van saját bátyja is, lemondásra kényszerült.

A félrevezetett király

Annál nagyobb sikerrel járt viszont az északi irányú terjeszkedésben, amelynek révén – legalábbis az ő felfogása szerint – a britek „civilizálhatnák” a fekete kontinenst. Rhodes a misszionáriusokat túl könyörületesnek, az (akkor még nem általa vezetett) helyi kormányt túl gyengének, a londonit pedig túl távolinak és közömbösnek találta, ezért az 1880-as években saját kezébe vette az ügyeket. 1888-ban olyan megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely a Limpopo és a Zambezi folyók között lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést – a félrevezetett király azt hitte, csak egy „nagy lyukat” ásnak majd földjén.

Rhodesia, saját törvényekkel

Rhodes az egyezmény kiaknázására a londoni Rothschild bankházzal karöltve létrehozta a Dél-afrikai Brit Társaságot, amelynek kiváltságait 1889-ben királyi karta biztosította. Az okirat a társaság ténykedésében nem határozott meg északi határt, így szó szerint is tág tér nyílt a cselekvésre. A Rhodes által személyesen vezetett több ezer fős magánhadsereg elfoglalta az egymással vetélkedő törzsek földjét, amelyet az alapító tiszteletére Rhodesiának neveztek el. A területen saját törvényeket és saját kormányzatot vezettek be, a fellázadt törzseket kegyetlenül leverték. (Rhodesia északi része ma Zambia, a déli Zimbabwe néven ismert.) Rhodes kísérletet tett arra is, hogy a brit protektorátus Becsuánaföldet is a Társaság ellenőrzése alá vonja, de miután az itteni bennszülött királyok együtt tiltakoztak Londonban, a közvélemény nyomására le kellett tennie tervéről.

Brit világuralmat szeretett volna

Rhodes kormányfői bukása után élete hátralévő részét a róla elnevezett gyarmatnak szentelte. A búr háborúban több alkalommal is megvédte Kimberley-t, de a háború végét már nem érte meg. A mindig is törékeny egészségű gyarmatosító Fokvárosban halt meg 1902. március 26-án, holttestét Rhodesiában, a fenséges kilátást nyújtó Matopo hegyen temették el.

Rhodes nagy álma volt a brit világuralom, hét egymást követő végrendeletében hatalmas vagyonának nagy részét is e célra fordította. A legnevezetesebb a szándékai szerint a világ jövendő vezetőinek kinevelésére szánt oxfordi Rhodes-ösztöndíj, amely a brit Nemzetközösség polgárai mellett az amerikaiak és a németek előtt is nyitva állt (így tanulhatott Oxfordban Bill Clinton későbbi amerikai elnök is), mert Rhodes meggyőződése volt, hogy ez a három nemzet együtt uralja majd a világot.