Vajkai Miklós novellákkal hívta fel magára a figyelmet a hetvenes évek elején. Korai írásaira jellemző volt a formabontó nyelv, a szürrealista, groteszk elemek. A fantasztikum eszközeivel, látomásos képekkel tágította ki a hagyományos prózai elbeszélésmódot.
A bizonyosság keresése
Legújabb regényében, a Saison morte-ban egy lengyel polgári család század eleji közegébe, légkörébe vezeti olvasóját. Feltehető a kérdés: vajon mennyire egyedi vagy általános az adott korkép, a család fejlődésrajza és maga a lengyel társadalom- és kultúrközeg? Több szempontból megközelíthető az értelmezési mód. A történelmi idő az egyszemélyes, megélt idő légterében, Emilia Krniecka és anyja életsorsában misztifikálódik. Gyakran erős nyomatékot kap a lengyel nemzettudat hangsúlyozása, számomra mégsem ez a gerince a regénynek. Olvasás közben többször is felvillant emlékezetemben Gombrowicz Kozmoszának regényvilága. Mindkét regény a történet kialakulásáról, a történelem és valóság átalakulásáról, a tárgyi világ konfliktusáról: a káosz és forma konfliktusáról szól. Mindkét regényben a történetiségen belül a szereplők a lelki folyamatoknak, a különböző patthelyzetekbe kerülő megpróbáltatásoknak a részesei, előidézői és egyben elszenvedői, kiváltképp a tragikus szerelem történetében. Nem a hagyományos történetmondó próza vonalvezetésével találjuk szemben magunkat, inkább a képzettársításos, lélekelemző, gondolatiság központú közlésmód jut érvényre. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a történetet, akkor esetleges a nemzettudat kiemelése, mivel a lelki teherpróbák elé állított családtagok csak az életsorsuknak vannak alávetve.
Vajkai nyelve képes átalakítani a hiteles valóságot elvont-szimbolikus valósággá. A képzelet szülte konfliktusokban rejtjelezve ott vannak az írás szülte ellentmondások, s Vajkai mondatai a maguk tömörségében és zártságában ettől is olyan súlyosak. Forma és tartalom közt ezzel teremt feszültséget a szerző. Ebben a kötetben is főszerephez jut a lírai érzékenységű kétely, ezért talán az sem véletlen, hogy pesszimisztikus, világfájdalmas hangulatú címeket választ köteteinek: A másnapos város, Veszteglők, Lusta por, s ezúttal Holt idény. Ezt a regény második részének mottójául választott Yourcenar-idézet is alátámasztja: „Mindebből az következik, hogy a pangás bűze árad ezekből a helyekből, pedig itt sem rosszabb az élet, mint másutt.”
(Nap Kiadó, 2001)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.