A bányász felesége

Bányaszerencsétlenség történt 2002. július végén az amerikai Pennsylvania állam Sommerset városában. Kilenc bányászt zárt el a víz 73 méter mélyen a külvilágtól egy 1,3 méter magas és 5,5 méter széles üregben. A mentőalakulatoknak csak nyolcvan óra elteltével sikerült vájatot fúrniuk a mélybe, így mindannyian megmenekülhettek. Egyiküktől megkérdezték, mi járt a fejében a föld alatt. „A családomra és a feleségemre gondoltam – felelte a bányász, karjában az örömtől zokogó nejével. – És arra, hogy aznap reggel nem csókoltam meg őt, mint egyébként máskor mindig.”

Banálisnak tűnhet, hogy a férfi az életveszélyben egy reggeli csókhoz hasonló apró részletet idéz fel. Vagy ez nem is olyan apróság? Hiszen az élet – a házasélet is – csupa apróságból, mindennapi figyelmességből áll össze. Meglehet, hogy éppen ezek az apró mozzanatok jelentik a lényeget, így ha elmaradnak, ha elhanyagoljuk őket, a kapcsolat lassan kihűl, hogy aztán végleg elhidegülés váltsa fel.

Megkértek egy ismert humoristát, idézze fel a legszebb esküvői ajándékát, amelyet a feleségével máig őriz. A humorista gondolkodás nélkül rávágta: a lakodalomról készült videofelvétel bizonyult a legjobb ajándéknak. De még véletlenül sem azért, hogy időről-időre nosztalgiázhassanak a romantikus kezdetekről. „Ha felforr körülöttünk a levegő, és összezörrenünk valamin – élcelődött a viccmester –, berakom a lejátszóba a videokazettát, és megnézem visszapörgetve a filmet. Látom, ahogy kitörlöm az aláírásomat a jegyzőkönyvb#l, arám arcára hajtom a fátylát, lehúzom az ujjáról a gyűrűt, és ügyesen kihátrálok a templomból. És ismét szabad vagyok...”

Amíg ezt egy humorista mondja, nevetünk rajta. De a valóságban ez teljesen másként működik: az időt nem fordíthatjuk, nem pörgethetjük vissza, nem törölhetjük ki belőle az egyszer már kimondott szavakat, ígéreteket. A házassági fogadalom kimondása és megerősítése az élet legfontosabb pillanatai közé tartozik. Az egyébként derűs jegyesek az eskü megtételekor elvékonyodott, remegő hangon közlik, hogy tudatában vannak az életre szóló döntés jelentőségének. Mindez persze nem pusztán emberi találmány: a hűség- és odaadási nyilatkozattal egybekötött, az élet minden napjára szóló házasság az idők kezdete óta szerepelt Isten tervei között. Amikor a farizeusok Jézussal vitatkoznak a feleség elhagyásáról, így válaszol nekik: „Amit Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10, 9) Ha az ember mégis megkísérli ezt, magával együtt az egész családjának okoz egy életre szóló traumát.

Ezt bizonyítja Linda Waitnek, a chicagói egyetem szociológusának 5232, házasságban élő felnőtt bevonásával öt éven át készített felmérése is, melyben arra az eredményre jutott, hogy nagyjából megegyezik azok aránya, akik szerencsétlen házasságukból nem menekültek a válásba – és öt év elteltével újra kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek –, és azoké, akik a válást választották. A szociológus szerint nem érdemes elválnunk; a válás számos olyan folyamatot indít el, amelyet az egyén képtelen irányítani – beleértve a partner és a gyerekek reakcióit, illetve az új kapcsolatok bizonytalanságát is.

Egy kevésbé megbízható felméréssel egy biztosító szolgált: ennek alapján azok a férfiak, akik reggelente megcsókolják feleségüket, állítólag öt évvel hoszszabbítják meg az életüket, kevesebb közlekedési balesetet okoznak, ritkábban betegszenek meg, és harminc százalékkal keresnek többet, mint azok a társaik, akik ezt a gesztust nem gyakorolják minden áldott reggel. Noha mindenképpen túlzottnak hatnak ezen következmények, elmélázásra ösztökélnek bennünket. Lehetséges, hogy a mindennapi, kölcsönös figyelmet gyakorló párok – akik így építik saját kapcsolatukat – nem dicsekedhetnek öt évvel hosszabb élettel, de éveiket bizonyosan teljesebben élik meg. Az is lehet, hogy az odafigyelésnek nincs akkora hatása az okozott közúti balesetek számát illetően, viszont nagyban befolyásolja a kapcsolatban időnként előforduló összeütközéseket. Sőt kérdéses az is, vajon mennyire függ össze mindez a 30%-kal magasabb fizetéssel... Bárhogy legyen is, azáltal nyerünk a legtöbbet, ha az életet tartós és hűséges szeretetben élhetjük le.

A szerző római katolikus pap