A Balaton déli partjának gyöngyszeme: Balatonszemes

Elfogult vagyok Balatonszemessel: kora gyermekkori emlékem, s felnőttkorom több mint negyven éve szövődik érzéseimbe. Hatéves koromban édesapám üdültette itt középiskolás tanítványait, s vele tartván igazi nagylánynak érezhettem magam a tinédzserek között. Örök emlék a kikötő, a nádas, a világon semmihez sem hasonlítható lágy vízben a magánnapozók és az északi part hegyeinek látványa. Azóta sok minden megváltozott, de a víz egyedülálló selymessége – tapasztalatból mondhatom, mivel jó sorsom elvetett a világban sokfelé – megmaradt. Újból és újból lélekemelő eseményként élhetem meg esténként a tó túlsó partján, a hegyek mögött lebukó nap szépségét.

A Somogyi-dombság lankáin épült, fontos hadi és kereskedelmi út mentén fekvő falu az idők során sokféle néven szerepelt az adománylevelekben, adólajstromokban. A Tihanyi apátság alapítólevelében például Samasként említik. A Balaton nyugati öble feletti hatalomban fontos szerepet játszott a földvár, palánkvár, ami a végvári harcok során sokáig török kézen volt, sajka-központként vett részt a küzdelmekben. A Bolondvár neve több békeszerződésben is felbukkant.

Az egykori erőd árkai között épült fel a 20. század fordulóján a Bagolyvár magánvilla. Mostani tulajdonosai a múlt nyomát megszüntették, a várárok helyén teniszpályát találhatunk. Hangulatos kőhíd – a „Sóhajok hídja” – alatt vezet az utca az épület felé, aminek már csak a neve őrzi egykori mivoltát.

A nyári katolikus misék helyszíne a Bagolyvár utcai kápolna. Az árnyat adó gesztenyefák alatt több száz ember szokott összegyűlni. Ahogy itt, úgy a baptista imaházban is tetten érhető: nagyon sok kisgyerekes családot vonz a szemesi Balaton-part. A falu eredeti, Árpád-kori templomát többször átépítették, bővítették. 2018-ban az önkormányzat és a Somogyi Reneszánsz Szövetség által rendezett egynapos konferencián érdekes előadásokat hallhattam a török kori pusztulás utáni balatonszemesi emlékekről. Számomra örök élmény marad Dr. Prokopp Mária művészettörténésznek a templom egyedülálló reneszánsz domborművéről tartott előadása. A szakmai szenvedélytől fűtött szavak méltóképpen ecsetelték a szentélyben látható – abból a korból kevés megmaradt emlékeink közé tartozó – alkotást. A magyar reneszánsz jellemzője a megtartott gótika, amelyet a szentély arányai s ablakai is mutatnak. Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás király udvari méltósága latin nyelvű végrendeletének fordításából idézett Szekér György építész-művészettörténész e konferencián, miszerint: „…és atyai házat felépítette és a nemesi saját egyházukat… mely szemesi egyház költségei száz forintot tettek ki.” Amikor a falu a Hunyady család birtoka lett, barokkosították a belsőt, szerencsére a mai látvány mértékkel idézi ezt. A templom névadójának, Páduai Szent Antalnak szobra a kikötő bejáratát őrzi.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostora 1325-ben épült. Létrejöttét az akkori szemesi földbirtokos adományának köszönhette. Mindenszentek kolostora egy dombról, forrás vize mellől tekinthetett le akkoriban a Balaton vizére. Romjait építkezésekhez hordták szét, a tó látványát ma hatalmas fák takarják. Szabadtéri oltár ad lehetőséget szertartások megtartására. A kegyhely és a pálosok történetét színvonalas kiállítás mutatja be a nyári szezonban a falu múzeuma melletti egykori magtárban. A rendalapító Boldog Özsébnek nagy alakú faszobor állít emléket.

A Latinovits Zoltán Emlékmúzeum – Reich Károly emlékkiállítás – helytörténeti emlékek bemutatása egy épületben található, a főút mellett. Latinovits Zoltán színművész mély nyomot hagyott a magyar színház- és filmtörténetben, számtalan emlékezetes szerep fűződik nevéhez. Családja szorosan kötődött Balatonszemeshez. Sírja a temetőben – jóllehet tragikus halála 1976-ban következett be – ma is búcsújáróhely. A Melocco Miklós alkotta kettétört gránittömb feletti kereszten mindig nemzeti színű szalagokat lenget a szél. A Rózsa parkban, – szintén Melocco alkotta – szobor őrzi emlékét. A művész édesanyjának, Tinka néninek – aki a híres Gundel család sarja volt, s aki több mint három évtizeddel élte túl legnagyobb fiát – nyughelye gyermekei közelében van. A többes szám jogos, mivel Bujtor István színész sírja is itt található. Mindkét színészlegendához állandó, évenkénti rendezvény is kötődik a faluban: a Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Találkozó és a Bujtor István Filmfesztivál. A harmadik fiú is nevet szerzett magának: ő Frenreisz Károly, a híres rockzenész, zeneszerző.

Reich Károly grafikusművész szemesi születésű volt. 1988-ban bekövetkezett haláláig több száz könyvet illusztrált. Mesekönyvekhez rajzolt kedves képein nemzedékek nőttek fel, felnőttkönyv-rajzain az egyszerűség sugallja a mesterségbeli tudást. A Polgármesteri Hivatal mellett szép emlékmű áll tiszteletére, melyen hitvallása is olvasható: „Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok.”

A Postamúzeum gyerekeimmel, s most már unokáimmal állandó látogatási cél. Az egykori lóváltó-állomás műemléképülete előtt kialakított kocsiszínben impozáns postakocsi-gyűjtemény látható, egy régi postavagonra fel lehet mászni, belülről rácsodálkozni. A „Kocsiszekértől a postaautóig” című állandó kiállításnak interaktív része is van, a mai gyerekeket is le tudja kötni. Az épület előtt egy bronzalkotás postás alakjával – Trischler Ferenc műve – állít emléket a hírközlési szolgálatuk közben elhunytaknak. A falut hangulatossá teszi a főút melletti, „piedesztálra” emelt egykori lóvonatos postakocsi, s az unokáink által „zöld alagútnak” nevezett hatalmas platánsor mellett elhelyezett tűzoltókocsi.

Az állomás épülete közelében egy régi gőzmozdony vonzza a kíváncsiskodókat. Mellette a Rózsa parkban kis játszótéren szaladgálhatnak, mászhatnak a gyerekek, a Berzsenyi utcai szabad strand játszóvára pedig igazi gyermekparadicsom. A Balaton partján több szabad partszakasz várja a víz, a napozás szerelmeseit, büfék, kabinok, baba-mama szoba, bérelhető vízi eszközök szolgálják a szórakozást, s egy kicsi, családias hangulatú élményfürdőben is el lehet tölteni az időt. A kikötőben két móló szárnya között vitorlásokat ringatnak a hullámok, s a hajókázni vágyókat rendszeres járatok szállítják.

A főút mellett arányos épület fogja meg az ember szemét: a Hunyady-kastély. Ez a szép, tornácos épület inkább udvarház. Napjainkban iskola működik benne, udvarának folytatásában hangulatos kis tavacska partján ejtőzhetünk. Kicsit odébb a fogathajtó versenyek helyszíne található. A valaha mocsaras, sík Balaton-parti részen Hunyady gróf, az egykori tulajdonos üdülőparcellákat alakíttatott ki, a mi villánk is itt áll. A polgári középosztály üdülőhelyévé vált ez a terület. Itt még őrzik a házak az 1930-as évek hangulatát, sok azonban átépült, nem mindig szerencsés formában születtek újjá. Az igazán szép villák a Bagolyvár felé vezető, öreg gesztenyefákkal szegélyezett utcában vannak. Az ötvenes években kitelepített arisztokrácia családjai is otthonra leltek a falu üdülőházaiban.

Munkám során sok önkormányzat auditjában vettem részt, így ismervén a költségvetés szerkezetét, mindig csodálkoztam, ennek a kis önkormányzatnak hogyan jut pénze mindarra, amit megvalósít, még akkor is, ha a mai világban pályázati pénzekkel lehet bővíteni a forrásokat. A közterületeket minden évben ízlésesen virágokkal díszítik, a játszótereket megújítják, és a nyáron az üdülőkkel jelentősen megnövekedett létszámot különböző rendezvényekkel szórakoztatják. Komoly- és könnyűzenei hangversenyeket élvezhettünk a templomban, a zenepavilonban, a rendezvénysátorban, a Postamúzeum udvarán, a Művelődési Házban. Utóbbiban a kis könyvtárnak unokáimmal együtt rendszeres látogatói vagyunk, előterében szabad polc található a szellemi cserebere jegyében. A gyerekprogramokról sem feledkeznek meg. A július végi Szemes Napok is minden korosztálynak nyújtanak szórakozást az igényes kirakodóvásár mellett. Apropó vásár: családunk mindig értékes „kincsekkel” gyarapodik az augusztus 20-a körül, a Fürdőegyesület szervezésében megrendezett, utolérhetetlen hangulatú bolhapiacon.

Aki kirándulni szeretne a természetbe, beveheti magát a lankás somogyi dombok közé, felkeresheti a fák közt megbújó, már említett pálos kegyhelyet. Az erdei kapunál tábla figyelmeztetett bennünket: ne lépjünk a felvezető ösvényre, mert a terület madárköltőhely. Fel lehet keresni a közeli Rádpuszta Árpád-kori templomának romjait. A mellette lévő birtokon kulináris és lovas élményekben is már többször volt részünk.

S az említetteken kívül mely híres emberek zárták szívükbe Balatonszemest? Például Fekete István író szemesi rokonlátogatásáról ír a Ballagó idő című könyvében. A koppányi aga testamentuma című regényében a Bolondvárat említi. Fodor András költő versben is megörökítette látogatásai emlékét: „Szemesi Öreghegy, hányszor jut eszembe /… Midőn jó vörösbort löttyentve kupámba…”
Balatonszemes és Balatonőszöd önkormányzatainak közös lapja, a Hírmondó a helyi hírekről havonta tudósít. A kis falu címere motívumgazdagságával megfogja a szemet, heraldikai tanulmány: templom, vár, postakürt, Hunyady-holló, osztott címerpajzs, hullámok, szőlőfürtök. Szemes testvértelepülései távol esnek egymástól, Csíkszentdomokos, az Olt felső völgyében Csíkszereda közelében, Schönbrunn (nem a bécsi) Németországban fekszik.

Kora reggeli nyári úszásaim során átélhettem a tó háborítatlanságát, a víztükör ragyogásának szépségét, a lassan tovaúszó vadkacsák méltóságát, a tőlem pár méterre tollászkodó hattyúcsalád békés nyugalmát. Reménykedve lesem, hogy a túlsó part kellemes párába burkolózik-e, hiszen az a jó időt jelenti. Mi lesz most nyáron? – tesszük fel magunknak a kérdést a koronavírus árnyékában, habár itt egyetlen fertőzöttet sem tartanak számon. Május elején írom e sorokat, s a falu láthatóan megmozdult. A remény élteti az embereket, az utcai fákat metszik, a parti kis élményfürdőt javítgatják, a strandi étteremben is megkezdték a felkészülést, egyes helyek már kinyitottak. A csodálatos napsütésben sokan kapirgálnak a kertjükben, a házunk előtt elhaladó Balaton-kerülő kerékpárúton is egyre többen hajtanak el. A kertünkben ülve hallgatom a csicsergő madarakat, a szorgos harkály zengő kopácsolását, s csodálom a túlsó part látványát. Érdemes ide ellátogatni. Szomorú Szilárd polgármestert idézem, az Önkormányzat honlapjáról: „Reméljük, hogy hamarosan Önt is a Szemest szeretők széles táborában köszönthetjük!” 

Csermák Judit