A tizennegyedik Kazinczy-érem

Egy-egy érem, díj elnyerését hosszú, alapos felkészülés, kemény munka előzi meg, ezért hadd soroljuk fel azon diákjainkat, akik szép, értelmes, kifejező beszédükkel az anyanyelv ápolása terén is öregbítették a gimnázium hírnevét!

Kazinczy-érmes diákjaink:

Csintalan Péter (2004) (felkészítő tanár: Spátay Adriana)

Szabó Donáta (2007) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Jókai Ágnes (2009) (felk. tanár: Farkas Adrianna és Spátay Adriana)

Szurcsík Ádám (2010) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Untermayer Tamás (2012) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Hernandez F. Vivien (2013) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Aranyosi Zsolt (2015) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Lakatos Lili (2015) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Kálosi Zsófia (2016) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Dóczé Bálint Jonatán (2016) (felk. tanár: Farkas Adrianna)

Szebellai Dániel (2017) (felk. tanár: Farkas Adrianna)

Bagócsi Lilla (2018) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Szalay Mátyás (2021) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Bajcsi Boglárka (2023) (felk. tanár: Spátay Adriana)

Az idei verseny élményeit legfiatalabb érmesünk, Bajcsi Boglárka osztja meg az olvasóval:

A Kazinczy Ferencről elnevezett Szép magyar beszéd Kárpát-medencei döntőjére 2023. április 20-án érkeztünk meg Győrbe, a Kazinczy Ferenc Gimnáziumba, a kedves fogadtatás után elfoglaltuk a szálláshelyünket, hogy az ezt követő versenynapokat kipihenten tudjuk teljesíteni. Nagy örömmel, ugyanakkor kicsit megszeppenve vettem tudomásul, hogy a bírálóbizottság tagjai szakmájuk, irodalmi-nyelvészeti tevékenységük legelismertebb alakjai.

A Gimnázium 2-es kategória zsűrijét alkották: Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a bírálóbizottság elnöke; Dr. Eőry Vilma nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár, Kazinczy-díjas, a bírálóbizottság társelnöke; Bordi András Kazinczy-díjas rádióbemondó és Szilágyi Zoltán rádióbemondó, az Országgyűlés sajtófőnöke.

Pénteken reggel az 57. Kárpát-medencei döntőt Kazinczy Ferenc szobrának megkoszorúzásával kezdtük, majd az ünnepélyes megnyitóra a győri városházán került sor. Ezen a versenynapon két fordulóban kellett megmérettetnem magam: délelőtt egy számomra már ismert, szabadon választott szöveg tolmácsolása volt a feladat. Délután egy írásbeli feladat következett, a Péchy Blanka által kidolgozott mondatfonetikai jelöléssel kellett egy rövidebb lélegzetű szöveget megoldanunk.

A szervezők a pihenésről, a kikapcsolódásról is gondoskodtak, hisz a délutáni győri sétát este a zsinagógában megtartott hangversennyel koronázhattam meg.

Az új napfelkelte új lehetőséget, de egyben kihívást is kínált – megkezdődött a verseny utolsó fordulója. Szigorúan elkülönített, ún. karanténteremben 20 percig tudtam foglalkozni egy ismeretlen szöveggel, amelyet az idő letelte után a zsűrinek fel kellett olvasnom: tudatos, helyes hangsúlyozással, érthetően, közlési céllal. A kötelező szöveg – Nyiri Péter tollából – a magyar nyelv fontosságáról, gazdagságáról s rólunk, fiatalokról szólt, akiknek közös feladatuk legféltettebb kincsünk, az anyanyelvünk ápolása, megóvása: „Legyen a magyar nyelv ügye fáklyaláng!” – hangzott az írás egyik gondolata.

Nagy álmom volt, hogy megmérettethessem magam egy olyan versenyen, mint a Kazinczy-verseny, hogy megmutathassam odaadásomat, csodálatomat és szeretetemet anyanyelvem iránt. Hatalmas kihívás volt számomra, hogy saját magam árnyékán átugorva egy új módszerrel tanuljam meg közölni a gondolataimat, érzéseimet – szép magyar beszéddel, a mondatok értelmes összekapcsolásával és közlésével minden túlzott érzelem nélkül.

Vasárnap a győri városházán kezdetét vette a Kazinczy-érmek, díjak, különdíjak kiosztása. Hatalmas örömömre Kazinczy-érmet adományoztak nekem a szép magyar beszédemért. Megtiszteltetés volt, hogy egyike lehettem a díjazott legszebben beszélő magyar fiataloknak. A legsikeresebb felvidéki tanulóként még egy különdíjban is részesültem felkészítő tanárommal együtt, amiért végtelenül hálás vagyok. Szeretném megköszönni a verseny szervezőinek, hogy ennyi rendkívüli élményre tehettem szert, lehetőségeimhez mérten hozzájárulhattam nyelvünk, beszédünk megóvásához, ápolásához, új barátságokat köthettem hasonló érdeklődésű kortársakkal. Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy találkoztunk testvériskolánk, a budapesti Szent István Gimnázium versenyzőjével és tanárával. A verseny ideje alatt ugyan még egymással versenyeztünk, az eredményhirdetés után azonban boldog érmesként gratulálhattunk egymásnak. Szeretnék köszönetet mondani felkészítő tanáromnak, Spátay Adriana tanárnőnek, akinek szakmai munkája és támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Tanárnő, köszönöm a bizalmat!

Hadd zárjam gondolataimat Nyiri Péter szövegének zárógondolataival:

„Az ünnep velejárója az öröm, a hála és a büszkeség. Lehetünk-e büszkék magyarságunkra, anyanyelvünkre? A határozott válaszom: igen.”

Bajcsi Boglárka, a Selye János Gimnázium diákja