Vidéken szép a nyár?

Falun azért könnyebb, szögezte le gyakran azóta családi szállóigévé vált mondatával a köbölkúti kertből hozott paradicsomok, paprikák és egyebek láttán. Nem elég, hogy az ember, ha éhes, csak betér a tyúkudvarra, kilép a kertbe, de az a csend, nyugalom, az a jó levegő, virágillatok enyhe fuvallata. Míg városon fizetni kell még a kaporért is! (A kaporért!) Autózaj, szmog, csatornabűz, villamosok sínzöreje, csilingelése, jaj.

Nekem ez akkor elég fura volt, meg mulatságos is egy kicsit, frissek voltak ugyanis az élményeim, élő a tapasztalatom. Jó, tudjuk azt is, apám egyetlenegyszer vitt ki kapálni a kukoricásba, mint Mátyás király az uraságokat, aztán másnap látva a földön fekvő szárakat, már soha többé (hiába tornyoztam fel őket földdel, mihelyt kisütött a nap, csak elaléltak), no de az is elég volt számomra ahhoz, hogy felfogjam, nem olyan könnyű étek az a paradicsom meg a paprika sem, amit olyan ártatlan természetességgel szakítok le a kertben. (A kaprot ki nem állhattam.) A csendnél meg már egyenesen mosolyognom kellett, szegény anyósom, lehet, hogy látott is valami grimaszfélét az arcomon, gondolhatta, no a kis kekec menyecske, de nem mondott semmit, azóta sem beszéltünk erről. Pedig az a visszaszorongatott mosoly ugyancsak a konkrét tapasztalataimnak szólt. Már gimnazistaként az éjszakába olvastam bele magam, mire elaludtam, a hajnal váltotta, s a legédesebb félálom ringatásából száz vagy ezer kakas egymásnak felelgető rikácsolása rúgott ki. Kezdte a szomszédéké, válaszolt a miénk, aztán a Boriska néniéké, a Roza nénié, lentről, messzebbről a kert végi Sebákéké, és az egész utca, a párhuzamos utcák valamennyi kakasa, meg az egész falué. Mire megszokhattam volna, várva az álmot, az enyhet adót, rázendítettek Erzsi néni kacsái az ablakom alatt (mert leányszobám a szomszéd udvartól választott el). Nnna, azoknak van aztán csak nagy pofájuk! És innentől beindult a csendes falusi élet, jött a szomszéd Jóska, kiabált a disznókkal, szidta a tyúkokat, kint az utcán beindultak a szőlőhegy felé tartó kistraktorok különböző fekvésű robbanó hangokon, gondolom, motorfajta szerint. Ennyit a nyugalomról. És hát a jó levegő! Az a finom, egészséges trágyaszag, hogy Koncsol Lászlót is idézzem, aki svájci élményeit mesélte imigyen. Ablakom alatt a már említett kacsasereg, a disznóól, nyúlketrecek, elhiszik, ugye, hogy nemigen lehetett nyitva tartani nyáron, tárva várva virágillatok enyhe fuvallatát. Igen, mindez a vakációimra vonatkozik, egyébként hajnali ötkor már az újvári személyen ültem (álltam). Városon azért jobb, állítottam anyósomnak akkor, az ember becsukja maga mögött az ajtót, és nem gondol a gonddal. Vagy hogy is?

Mostanság, hogy déli gyorsforgalmi út nem épült, autója meg egyre több embernek van, több is, az mind egyedül jár vele, mondjuk Szerdahely–Somorja felől munkába be (este ki), a dugót kikerülendő, felfedezték az utcánkat, pár éve rendszeres reggeli és esti dugót alakítva ki. Azóta zajban ismerem meg a barátom, és hát nem az a finom, egészséges trágyaszag, ami az ablakréseken, a panel repedésein át is beszűrődik a lakásba: köhögtető, fejfájdító, alattomos pára. Plusz a nyár, a fűnyírások ideje, benzinmotoros fűnyíróval a házunkkal szemben, a minisztérium körül, s hogy az ott felelősségteljes munkát végző állami alkalmazottakat ne zavarja felelősségteljes munkájukban, természetesen nem munkaidőben. Még csak nem is hétköznap.

Vasárnap!

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Ha viszont ezt olyankor tesszük, amikor még az egész család alszik, kiváltképpen benzinmotoros fűnyíróval és VASÁRNAP, akkor tartsunk önvizsgálatot

Tóth Krisztina: Hol nő, hol nem nő