Muskátlik végveszélyben?

Az új muskátlipusztító kórokozóról kiderült, hogy nem más, mint a burgonya barnarothadás baktériumának (Ralstonia solanacearum, korábban Pseudomonas solanacearum) 3. törzsének 2. biotípusa.

Elsosorban a burgonyát

A Ralstonia solanacearum, az összes törzset és biotípust is beleértve, legalább 200 gazdanövénnyel rendelkezik. A kutatók a kórokozót több törzsbe (rasszba) és biotípusba sorolták. A legtöbb törzse, és így az általuk okozott betegségek is kizárólag trópusi, szubtrópusi körülmények között vannak, valamint a szokásosnál melegebb idojárás esetén fertoznek, illetve alakulnak ki, ezért a mérsékelt éghajlat növényeit csak rövid ideig veszélyeztetik. Ez alól csak egyetlen törzs egyetlen élováltozata a kivétel, ez a burgonya-rassznak is nevezett 3. törzs 2. biotípusa, amely az Egyesült Államokban régóta ismert, Európa mérsékelt égövi területein viszont csak néhány éve fölfedezett kórokozóváltozat. Elsosorban a burgonyát károsítja, de gazdanövényei a paradicsom, a dohány, a paprika, a tojásgyümölcs, a földimogyoró, a répa, valamint minden muskátlifaj és -hibrid is. A gyomok közül a fekete csucsor (Solanum nigrum), az ebszolo csucsor (Solanum dulcamara), a csattanómaszlag (Datura stramonium), a fehér libatop (Chenopodium album), a porcsinkeserufu (Portulaca oleracea) és a vadrepce (Sinapis arvensis) is gazdanövénye.

Karantén kórokozó

Magyar nevén a burgonya hervadását és barnarothadását okozó baktérium az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában zárlati (karantén) kórokozó. Nálunk is zárlati kórokozó, eddig csak burgonyán károsított. 1999-ben az USA több államában és Kanadában ezt a „burgonyatörzset” hajtatott muskátlin is fölfedezték. Kiderült, hogy a fertozés valószínuleg Guatemalából behozott szaporítóanyagról indult ki. Az Amerikai Mezogazdasági Minisztérium Állat- és Növényegészségügyi Ellenorzo Szolgálatának (USDA-APHIS) és az Amerikai Dísznövénytermesztok Szövetségének (SAF) összefogása és közös akcióterve révén sikerült mentesíteni a kertészteket a kórokozótól. 2003 elején azonban hét darab, Kenyából származó anyanövénynyel ismét bekerült a Ralstonia több amerikai hajtatóházba.

Hasonlít, de nincs levélfolt

A Xanthomonas baktérium az álló és a futómuskátlin egyaránt levélfoltosságot, hervadást, végül teljes pusztulást okoz. A kórokozó leginkább fertozött dugvánnyal, növénymaradvánnyal, illetve a szabadföldrol teleltetés céljára bevitt növényekkel terjed az üvegházon belül. A betegség az évelo gólyaorron (Geranium) is elofordul, amely fokozott veszélyt jelent, ha a termeszto muskátlihajtatással és évelotermesztéssel is foglalkozik.

Aralstonia által okozott barnarothadás betegségének (Amerikában déli baktériumos hervadásnak nevezték el) kórképe hasonlít a Xanthomonas okozta hervadásos, sárgulásos tünetekre, ám ennél a betegségnél nem fordul elo levélfoltosság.

A Ralstonia a Xanthomonashoz hasonló módon, a talajból, az öntözovízzel, fertozött eszközökkel terjed. Gyökér- és szársérüléseken (dugványvágáskor), vagy fölso öntözés esetén a légzonyílásokon át is a növénybe juthat, ahol azonnal szaporodni kezd. A baktérium a Xanthomonashoz hasonlóan a növény edénynyaláb-rendszerét támadja, és a fatestben (xilém) akadályozza a víz szállítását. A fertozés korai idoszakában az alsó levelek hervadnak, a levélszélek sodródnak, foltokban sárgulás és nekrózis tapasztalható. A gyökérnyaki részen a szár külso és belso szöveti részei barnulnak vagy feketednek. Jellemzo és a Xanthomonastól megkülönbözteto tünet az átvágott szár belsejében az edénynyaláb-rendszer körkörös elszínezodése és a gyökerek barnulása.

A tünetek általában 21 fok felett jelentkeznek. A homérséklet emelkedésével a kórokozó szaporodása gyorsul. Az USDA-APHIS által közzétett akcióterv táblázata szerint a fertozést követoen a tünetek 28 fokos nappali és 22 fokos éjszakai átlagos léghomérséklet mellett már 10 nap alatt kialakulhatnak. A betegség terjedésének az ár-apály rendszeru öntözés kedvez, ezért a muskátli anyanövényeket csak csepegtetotestes öntözéssel szabad nevelni.

Két lényeges különbség

Bár a két baktérium a muskátlin szinte ugyanolyan tüneteket okoz, megkülönböztetésük igen fontos. Az ellenük való védekezést két alapveto különbség határozza meg. Az egyik a gazdanövény-kör. Amíg a Xanthomonas campestris pv. Pelargonii csak és kizárólag a muskátlit és az évelo gólyaorrt veszélyezteti, addig a barnarothadás kórokozójának gazdaköre jóval szélesebb. A fertozött muskátli termesztoasztalairól elcsorgó öntözovíz más növények gyökeréhez érve, könnyedén terjeszti a betegséget. A második lényeges különbség a kórokozó túlélése. Axanthomonas gazdanövény-szövet hiányában nem marad életképes. Amint a fertozött növény elpusztul, a baktériumnépesség is rohamosan hanyatlik. Ennek köszönhetoen a beteg növénymaradványok eltávolításával szinte nullára csökkentheto az esélye az újrafertozésnek. Ezzel szemben a Ralstonia meleg körülmények között gazdanövény hiányában is évekig életképes marad, így tehát rendkívül nagy az esélye annak, hogy a növényház talajában, a termesztoasztalok zugaiban, a fertozött ültetoközegben a baktérium fennmarad.

A Xanthomonas és a Ralstonia megkülönböztetése laboratóriumi vizsgálatokkal, illetve a gyors beavatkozás érdekében kézi diagnosztikai készülékkel is lehetséges. Mindkét baktériumfaj bekerülése és terjedése ellen elsodleges feladat az alapveto higiéniai feltételek megteremtése. Minden gyanús növényt, a termesztoedénnyel és a közeggel együtt el kell távolítani a növényházból. A hervadásos tüneteket mutató növényekkel egy méter átméroju körben a szomszédos példányokkal is ezt kell tenni, mert nagy valószínuséggel azok is fertozöttek, bár még tünetmentesek. A beteg növényeket célszeru muanyag zsákban összegyujteni, hogy a cserépföld még véletlenül se hulljon le a növényház padozatára.

Ralstoniás fertozés esetén a termesztoasztalokat negyedrendu ammóniumvegyülettel kell fertotleníteni, mielott újabb állomány kerülne rá. Xanthomonas-fertozés esetén is alkalmazható ez a módszer. Ha lehet, ne neveljünk függokosárban futómuskátlit az álló muskátlikkal megrakott termesztoasztal fölött. Bár a Ralstonia okozta baktériumos hervadást futómuskátlin még nem tapasztalták, az is a kórokozó gazdanövénykörébe tartozik. A további növényvédelmi technikák az egyes baktériumfajoktól függnek. Elsodleges feladat az azonosítás, mivel az említett fajokon kívül más kórokozó, illetve a kiszáradás is okozhat hervadást. A baktériumos hervadásbetegségek nem föltétlenül vezetnek az állomány teljes pusztulásához. A kórokozó gyors fölismerésével és a megfelelo kezeléssel minden fertozo betegség által okozott állománykiesés mérsékelheto, beleértve a baktériumos betegségeket is.

Ültessük ki a muskátlikat

Ha eddig még nem tettük volna meg, ültessük ki a muskátlitöveket. A muskátlik nem érzékenyek különösen a talajra, ám – a gazdag virágzás érdekében – érdemes kimondottan számukra készült földkeverékekbe ültetni oket. Még a kiültetés elott célszeru elvégezni az átültetést. A szabadba helyezés után boségesen öntözzünk, de a pangó vizet kerüljük. Augusztus végéig kéthetente tápoldatozzunk. Az elnyílt virágokat rendszeresen távolítsuk el. Ha bokrosabb növekedésu növényeket szeretnék, vagy a télen nagyon megnyúltak a növények, akkor csípjük vissza a hajtásvégeket. Ha különlegességre vágyunk, szerezzünk be citrom-, alma-, fenyo-, menta- vagy rózsaillatú muskátlit. Bár viráguk nem olyan szép, mint a kerti vagy a futómuskátlinak, illatukkal mindenképpen kárpótolnak minket ezen hiányosságukért. (kertpont.hu)