Mindent megrághatnak

A nagy nyári és kora őszi táplálékbőség után az egerek odakint egyre kevesebb rágcsálnivalót találnak. Az erősen hűvösödő, nyirkos éjszakák is védett helyekre kényszerítik őket. ĺgy húzódnak egyre közelebb az ember által lakott területekre, épületek belsejébe. A kamrában vagy pincében tanyázó házi egerek leélhetik rövid életüket úgy, hogy egyetlenegyszer sem dugják ki orrukat a falakon túlra. Generációk váltják, válthatják egymást ugyanazon a padláson, ugyanabban az istállóban.

Az épületekben, tehát az ember közelében élő állományok különösen szaporák, a nőstények a helyiség hőmérséklettől függően akár egész évben nevelhetnek utódokat. Általában 3–4 hetenként ellenek 6–8, néha 10–12 kölyköt. A szabadban vagy a kinti területeken tanyázó házi egér szaporodása a téli időszakban szünetel. A kamrákban, pincékben, istállókban, pajtákban élő házi egerek egyfajta családi közösséget alkotnak, amely egy-egy uralkodó hímből, több nőstényből és a mindenkori fiatalokból áll. Az egeres helyiséget az állatok vizeletének jellegzetes szaga nyomban elárulja, de mindig megtalálhatjuk a földön a feketés színű apró ürüléket is. Ahol nem üldözik őket, hamar megszelídülnek, néha napközben is előbújnak és minden rághatót apróra őrölnek éles fogaikkal.

A legjobb védekezés ellenük a pincébe zárt macska, de felállíthatunk rugós csapdát is. Kiváló egérfogó a felezett dió hegyére felállított befőttesüveg is. Ez utóbbinak az az előnye, hogy a foglyul ejtett egeret nem kell feltétlenül elpusztítani, hanem a háztól távolabb ismét szabadon engedhetjük. Ahol közelben erdők, kertek vannak, az épületekben minden ősszel gyakori vendégek az erdei egerek.

Négy fajukat ismerjük, három közülük meglehetősen hasonló – vörhenyes, barna bundával, nagy fülekkel és fekete szemekkel. A negyedik a pirók egér, erősen vörhenyes bundájú, amelyet a tarkótól a faroktövig fekete csík díszít. Az épületekben azonban a leggyakrabban a közönséges erdei egérrel találkozhatunk. Az ellene való védekezés gyakorlatilag ugyanaz mint a házi egérnél. A vízi pocok a mezei pocokhoz hasonló, de annál nagyobb és sötétebb bundájú, farka jóval hosszabb, mint a kisebb hazai pocokfajoké. A vizek környékét, csatornák, gazos árokpartok mentét, folyópartokat kedveli, de gyakran felbukkan az ezek közelében levő kertekben is, ahol a répát, burgonyát, salátát, káposztát és a többi termesztett növényt károsítja. A vakondéhoz hasonló, csak annál egy kicsit kisebb kupacokat készít. A vízi pocok szapora állat. A nőstények a nyári időszakban több alkalommal 4–6 kölyköt ellenek. Télen kevesebbet mozog, de ha valahol fiatal gyümölcsfát talál, kérgét alaposan megrágcsálja. Természetes ellensége a hermelin és a menyét, valamint az ölyvek, a baglyok és a macskák.

Az őszi kalászosokban, őszi repcében, évelő pillangósokban, réten, legelőn, gyümölcsösökben a pocokfertőzés megfékezése érdekében most gyakorlatilag csak a csalétkes védekezés lehetősége maradt. Az a legfontosabb, hogy a pocoknépességnek a megfelelő csalétket adagoljuk. A következő készítmények használata engedélyezett és kapható nálunk: Muskil Špecial G, Deralan H, Niva zrno, Rodentic Blesk G, és Z, Stutox – I és Redentin 75. Az adagolás és a használati utasítás a csomagoláson fel van feltüntetve.

A szerző a Központi Mező-gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa