Mi váltja ki a fák vashiányát?

A vashiány (klorózis) előidézője a legnehezebben gyógyítható tápanyaghiányok közé sorolható. A vasnak fontos szerepe van a transzspirációs láncban, azaz a növényzetnek a talajból vizet felszívó és azt levelein keresztül elpárologtató életfolyamatban, a fotoszintetikus rendszer elektrotranszportjában, valamint a klorofil és a fehérjeképződésben. A vashiány a fiatalabb leveleken jelentkezik legintenzívebben. Súlyosabb tünet esetén levélelhalás áll be, amely a levél szélétől indul ki.

A klorózis gyógyításában a vas sói – pl. a vasgálicot tartalmazó trágyák – a talajban való gyors lekötődés miatt önmagukban kevésbé tartós hatásúak. Erre a célra alkalmasabbak olyan vegyületek, amelyekben a vas védett formában van, és ellenáll a lekötési folyamatoknak. A meszes talajokon a kijuttatott vasgálicból gyorsan vashidrát vagyis rozsda válik, az előzőek szerint pedig épp ezt a folyamatot kell megakadályozni.

A legmegfelelőbbek erre a fémkelátok. Előnyük, hogy a talajba, illetve a gyökérzetbe vitt komplex kötésben levő vas megőrzi kedvező tulajdonságait. A talajban ugyanis, főleg a meszes talajokon erősen védett vas áll szemben a kalcium ionok, a bikarbamátok és egyéb nehéz fémelemek mérhetetlen mennyiségével. A vashiány ellensúlyozására vásárolt nyomelemtrágyánál tehát az a kérdés, hogy milyen a vaskelát komplex stabilitása. Napjainkban már számos fémkelát van forgalomban. Ezek a vastartalom mellett a kelátképző minőségben is nagyban különböznek. Kevés olyan készítmény van, amely a gyakorlatban biztonsággal alkalmazható a vashiány leküzdésére.

Nem lehet gyógyítani a növények sárgulását, azaz a vas mikroelem-hiányát pótolni úgy, hogy a fémet, annak köszörült forgácsát vagy rozsdáját beássuk a növény közelében. Ez a gyakorlat a legbiztosabb módja annak, hogy a várt hatás elmaradjon! A hiányzó tápelemeknek sokkal behatóbb átalakításon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy a növény számára az adott talajkörülmények között tartósan használhatók, felvehetők legyenek. A napjainkban gyártott fémkelátok között is csak kevés az olyan, amely gyakorlatban biztonsággal használható. Az egyik ilyen megbízható készítménynek az új Dissolvine Fe folyékony vaskelát tűnik, amely 3% vasat tartalmaz kelát kötésben, stabil DPTA komplex formában. Ez a kötésforma a növények számára sokáig felvehető formában tudja tartani a vasat gyakorlatilag minden növény számára, még lúgos talajkörnyezetben is. A vízben gyorsan és könnyen oldódik. Ajánlott adagolása a kertészeti kultúránál a vashiány megszüntetésére a termesztés megkezdése előtt 10–100 kg/ha, de kijuttatható csöpögtető öntözéssel is, úgy, hogy legalább 10 cm mélységbe kerüljön. Ha erre sincs lehetőségünk, levélre permetezve is kijuttathassuk 2–4 kg/ha adagban. Ilyenkor azonban a kezelést többször meg kell ismételni. A készítmény nagyon alkalmas a gyümölcsösökben, alma-, körte-, őszibarack-, kajszi-, szilva-, szőlő- ültetvényekben valamint díszbokrokon mutatkozó sárgulás gyógyítására. A sárgulás igazán eredményesen csak talajon keresztül végzett kezelésekkel gyógyítható.

Nem célszerű a levéltrágyázásra gyártott készítményeket a talajra használni, mert ezek kisebb stabilitású komplex vegyületek, így a talajban gyorsan inaktiválódnak, összeroppannak. Azonban, ha nincs megfelelő talaj mikroelem trágya, a tápanyaghiányt a levélen keresztül is pótolhatjuk évi 4–6 szoros kezeléssel. Az ilyen permettrágyázás ha eredményes is, hatása úgyszólván csak az adott esztendőre szól. Sokszor azonban elegendő, mert enyhébb esetekben ez is megfelel.

Sokéves tapasztalatok alapján elmondható, hogy az idős, nagymértékben vashiányos növény levélen keresztül alig képes vasfelvételre és klorofil regenerálódásra. A gyepesítéssel, takarónövényes technológiával a klorózis legtöbb esetben mérsékelhető.

A tavasszal klorózisos, ősszel újra „magától” megzöldülő növényen a tünet azzal függ össze, hogy egyrészt az erőteljes növekedés során a szövetekben felhígul a vas mennyisége, a növekedés mérséklésével őszre ez az állapot kiegyenlítődik. Másrészt a növényben tavasztól őszig fokozatosan csökken a foszforsav-tartalom, így az aktív vas gátlása is egyre enyhébb lesz.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa