Már az ókorban is próbálkoztak szürkehályog műtéttel

A szürkehályog, vagy más néven cataracta az egyik leggyakoribb szembetegség, amely valóban a szemlencse elhomályosodását, beszürkülését jelenti. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb eséllyel üti fel a fejét a szürkehályog, amelyet, ha nem kezeltetünk, akár el is veszíthetjük a látásunkat.

Ebből kiindulva nem meglepő, hogy már az ókor emberét is foglalkoztatta a szürkehályog gyógymódja, amely ma, a 21. században a régi, beszürkült szemlencse modern műlencsére való cserélését jelenti.

Így kezelték a szürkehályogot az ókorban

A következőkhöz kissé erősebb idegzet ajánlott, ugyanis az ókoriak nem igazán finomkodtak, amikor szürkehályog “műtétre” került sor. Az úgymond kezelés ugyanis egy bronzból készült, vékony tűvel zajlott úgy, hogy végül a beszürkült szemlencse a nyomás hatására mondhatni eltűnt a szemgolyó belsejében. Ha a páciens kibírta ezt a fájdalmas és nem kimondottan steril beavatkozást, és még némi szerencséje is volt, akkor valamilyen szinten visszakaphatta a látását - állítólag. Így ha nem is látott élesen, boldogulni tudott a továbbiakban.

Ez a mai szemmel nézve kicsit barbárnak tűnő megoldás azonban nagyon sokáig nem változott. Egészen a felvilágosodásig kellett várnia az emberiségnek egy újabb módszerre, amelyet XV. Lajos udvari sebészének köszönhetünk.

Szürkehályog-kezelés a felvilágosodás korában

A mai eljárásokra már valamennyire hasonlító, első szürkehályog műtétre a XVIII. században került sor. Ekkor már egy apró nyíláson keresztül emelték ki az elszürkült szemlencsét a lencsetokkal együtt, ez azonban szövődményekhez vezethetett. Az úttörő a már említett francia, udvari sebész, Jaques Daviel volt, aki úgy távolította el a szemlencsét, hogy a tokot meghagyta. Azért volt ez jelentős előrelépés a korábbiakhoz képest, mert ez a módszer csökkentette a szövődmények kockázatát, sőt lehetőséget teremtett arra, hogy az eljárást továbbfejlesztve műlencsét lehessen helyezni a megmaradt tokba.

A Daviel-féle módszer is sokáig tartotta magát, ugyanis csak a második világháború után jöttek rá arra, hogy beültethető a régi szemlencse helyére egy új, plexi műlencse, amely nem vált ki idegentest reakciót a szemben.

A legmodernebb technikával végzett ambuláns hályogműtétek kora

Egy amerikai szemsebész, Charles Kelman 1967-ben dolgozta ki azt a modern (fakoemulzifikációnak nevezett) eljárást, amellyel a régi lencsét, ultrahang segítségével, feloldják, majd egy apró bemetszésen keresztül eltávolítják a tokból, hogy ugyanezen a nyíláson át behelyezzenek egy összehajtott műlencsét, amely a helyére kerülve szépen kinyílik.

Mivel egy ilyen típusú beavatkozáshoz elegendő egy 2-3 mm-es bemetszés, Kelman módszere jelentősen csökkentette a szövődmények kockázatát, sőt azt is lehetővé tette, hogy ne kelljen a műtéthez ideiglenesen mozgásképtelenné tenni a szemmozgató izmokat, így ambulánsan is elvégezhetővé vált a kezelés. Ez azt jelenti, hogy a páciens a saját lábán hagyhatta el még aznap a klinikát, az pedig csak a koktélcseresznye a hab tetején, hogy a szürkehályogtól való megszabaduláson túl még a látásélessége is javult az új lencse miatt.

Aki azért olvassa most ezt a cikket, mert maga is küzd a szürkehályoggal, ne halogassa a döntést, és jelentkezzen be a Focus Medicalhoz egy alkamassági vizsgálatra, hisz ma már nem tűvel szurkálják az ember szemét, mint az ókorban, és az újító sebészeknek hála a szövődmények kockázata is csekély, sőt azt is fontos tudni, hogy a 21. századi szürkehályog műtét már fájdalommentes is!

PR