Magántárolási és exporttámogatás

Mivel az utóbbi hónapokban nálunk a sertéságazatban a termelők rendkívül komoly áreséssel küszködnek, talán nem érdektelen felvázolni, hogyan működik a piacszabályozás rendszere ebben az ágazatban az EU-ban.

Az Európai Unió – Kína után - a világ második legnagyobb sertéshústermelője. Az ezredforduló előtti években a közösség tagországaiban a sertéshústermelés szintje 17,5 millió tonna fölött volt, s ez a mennyiség 5-8 százalékkal haladta meg a belső fogyasztás szintjét, így az uniónak évente 1-1,5 millió tonnányi menynyiséget exportálnia kell, hogy a tagállamokban ne alakuljon ki a piaci árak esésével együtt járó túlkínálat.

A uniós szabályozás a sertéstartást nem sorolja a támogatásban részesített mezőgazdasági tevékenységek közé, ezért ebben az ágazatba a belépés után a termelők jövedelmét elsősorban a termelési költségek és az értékesítésből származó bevételek fogják alapvetően meghatározni. A belépésünk után szabaddá váló piac egyrészt lehetőséget jelent a hazai termelők számára, hogy egy jóval nagyobb piacon helyezhetik el termékeiket, ugyanakkor sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy ide is szabadon beáramolhat a környező és távolabbi országokból a hús.

Az unióban a sertéshúst csak az ún. „könnyű piacszabályozású” termékpályák közé sorolják. Ebben az ágazatban nincsenek erőteljes piaci beavatkozások, (nincs összetett árrendszer, nincs termelési támogatás, nincs kvóta), s mivel az önellátás biztosított, a felesleg levezetésében az exportra hárul a legfontosabb szerep. A piac szabályozásában három fő elemet alkalmaznak: az árszabályozást, ami magában foglalja a piaci zavarok esetén alkalmazható intézkedéseket (pl. magántárolás, intervenciós felvásárlás), az exporttámogatások és a harmadik országokkal szembeni kereskedelemben alkalmazott védővámok rendszerét, valamint a hasított testek kereskedelmi osztályokba való besorolásának elvét, amely az EUROP-rendszer szerinti minősítésen alapul.

Az árszabályozásban az alapár és az intervenciós ár intézményét alkalmazzák. Az ágazatban az alapárat nem a naptári, hanem a gazdasági évre határozzák meg, amely július 1-től a következő év június 30-ig tart. Az alapárnak elméletileg két szerepe van: jelzi azt az árszintet, amely méltányos jövedelmet biztosít a termelőnek, ugyanakkor nem vezet sem áruhiányhoz, sem túltermeléshez. Másrészt az alapár és a mindenkori piaci árak összehasonlítása határozza meg a piaci beavatkozásokat, támpontot szolgáltat az intervenciós ár meghatározásához is.

Az alapárat az E minőségű (55-60 % színhús, 60-120 kg közötti) sertéshúsra határozzák meg. Az intervenciós ár a jelenlegi szabályozás alapján a piaci helyzettől függően az alapár 78%-ánál nem lehet alacsonyabb, a 92 %-ánál viszont magasabb sem.

Túlkínálat esetén az EU intervenciós felvásárlást, illetve gyakrabban az ún. magántárolási támogatást alkalmazza.

Az intervenciós felvásárlás feltétele, hogy a piaci árak szintje hosszabb időre az alapár 103 %-a alá csökkenjen, s ez tartós állapotnak ígérkezzen. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy meghatározott mennyiségű sertéshúst intervenciós áron felvásároljanak, ez azonban legutoljára a hetvenes években történt. A piaci zavarok kialakulásakor az unió inkább a magántárolási támogatásokat alkalmazza, ez azt jelenti, hogy ha a piacon kialakulnak az intervenció feltételei a tárolási költségeket figyelembe véve az unió nem felvásárol, hanem támogatást ajánl a feldolgozóknak, kereskedőknek, hogy adott mennyiségű vágott félsertést meghatározott időre hűtőtárolóba helyezzenek el. Ezt a mennyiséget a megszabott határidő lejárta után exportálják. Fontos tudni, hogy ezek az intézkedések közvetlenül nem a termelőket érintik, hanem a feldolgozókat, a vágóhidakat.

Mivel az unió számos mezőgazdasági terméket a világpiacinál magasabb költséggel állít elő, a külpiaci értékesítés során exporttámogatást, exportvisszatérítést fizet a kereskedőknek. Ezek a támogatások az unióban illetve a más országokban előállított termékek árai közötti különbséget hivatottak kiegyenlíteni. A támogatások nagyságáról az ún. management bizottságok döntenek, amelyek általában havi rendszerességgel üléseznek. Az exporttámogatások terén fontos megkötés, hogy a GATT /WTO uruguayi fordulóján megkötött egyezmény értelmében az uniónak az exporttámogatások mértékét folyamatosan csökkentenie kell.

Az importszabályozás rendszerében a vámok jelentik az alapot, ezen a téren az uniónak 1995-től szintén folyamatosan csökkentenie kell azokat. A csatlakozni kívánó országok számára a közösség kedvezményes vámot, vagy teljes vámmentességet is adhat egy-egy termékcsoport meghatározott mennyiségére A kedvezményes importot általában negyedévenként hirdetik meg, ezen az EU kereskedői vehetnek részt.

A sertéságazat uniós szabályozási rendszerében a közeljövőben nem várható lényeges változás. A tagországokban érvényesülő közös mezőgazdasági politika tervezett reformja, amely a gabonaárak további csökkentését irányozza elő, minden bizonnyal a sertéstenyésztés költségszintjében is megmutatkozik. (l)