A filmben csupán verbális közlések állnak szemben egymással: Frici bá’ molesztált versus nem zaklatott senkit (Fotó: Vertigo Média)
Zárt ajtók mögött, szép csendben
Jobbára egyszínű, némileg fakó képsorok, amelyek felváltva színehagyott iskolai folyosó- és teremfalakat meg halk szavú, keveset beszélő szereplőket mutatnak. Elnémított fiatalok vívódása a pontos komolyzenei dallamok alatt, szemben a felnőttek szigorú világával, egy jellegzetes vidéki kisváros konzervatóriumának zárt közegében.
Nagyjából ezzel van dolgunk Nagy Zoltán Szép csendben címmel debütáló nagyjátékfilmjében, amely egy karnagyként is dolgozó meglett zenetanár, Frici bá’ és egy tizennégy éves csellista, Nóri terhelt kapcsolatáról állít felemás állításokat.
A szerény nagyjátékfilmes költségvetésből életre hívott történet nullpontja egy vélt vagy valós zaklatás, amelyet az oktató a nála mintegy negyven évvel fiatalabb tanítványa kárára követhetett el. Az abúzusnak nincsenek tanúi, az újonnan az intézménybe került, láthatólag nem problémamentes, öntudatának felszínét kapargatni kezdő lány szava áll szemben az iskola egyik leghosszabb ideje oktató, nagy tekintélynek és jelentős népszerűségnek örvendő tanáráéval. Azt, hogy egészen pontosan mi, miért, hogyan, hányszor történt, csak ketten tudják. A különböző sikerű rövidfilmek fényképezésével nevet szerzett Gulyás Nándor kamerája megáll a megszokott iskolai tanteremajtók előtt, csak akkor lép be, amikor egyértelmű, hogy semmi tényleges erőszak nem történik ott. A forgatókönyvet részben, Horváth János Antallal jegyző Nagy Zoltán elképzelése arról, hogy úgy beszél abúzusról, hogy magát a „történést” nem mutatja, és azt érzékeltetni is alig érzékelteti, merész húzás, de nem teljesen elvetélt. Azonban a kétely, amely az egész cselekményt átjárja, a látni akart bűnösség vádja, amely alapján megítélnek egy tanárt, az elfogultságból táplálkozó bizalom, amellyel felmentik, nem ad túl sokat. Legalábbis képtelen átlendíteni a filmet azon a buktatón, amelyet ez a sajátos narratív eljárás idéz elő. A kérdés, miszerint tett-e valamit vagy sem az oktató, megválaszolatlan marad. Valahogyan – hogy pontosan miként, arra nehéz választ adni, s talán nem is dolgunk – működhetett volna az ötlet, de Nagy Zoltán kivitelezése mégis csődöt mondott. (A zaklatás bizonyos formáival foglalkozó két közelmúltbeli magyar film, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és a FOMO – Megosztod és uralkodsz ennél sokkal kifejezőbb, ugyanakkor kicsit didaktikusak.) Filmjében csupán verbális közlések állnak szemben egymással: Frici bá’ molesztált versus nem zaklatott senkit.
A Nagy által összetrombitált kollektíva sem tud megnyugtató segítséget kínálni, amelyért leginkább a dramaturgia buktatói kárhoztathatók. A Szép csendben esetében nem csak az áldozat szerepe, hanem még az sem világos, ki az igazi főszereplő: a meghurcolt tanár, a vélhetőleg megrontott kislány, a felelősségével szembenézni nem akaró szülő vagy az a diáktárs, aki nyomozásba kezd a tanár lebuktatása céljából. Az, hogy a szereplők közül igazándiból egy sem akad, akivel együtt érezhetnénk, akivel azonosulhatnánk, vagy akinek szurkolhatnánk, ugyancsak csúnyán kihagyott biztos helyzet. Ezek után azon, hogy a szereplőgárda nem igazán erős csapat, már meg sem lepődünk. Mi sem természetesebb annál, hogy Máté Gábor alakítása kimagaslik a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatója, Major Erik és az elsőfilmes kamasz, Bognár Lulu realista játéka mellett (ál-hegedülni és ál-csellózni viszont kiválóan megtanultak). A tapasztalt színész-rendező a mozgóképen küldetéstudatos és megnyerő vezető, aki képes magára irányítani a figyelmet. Rendelkezik az autoriter vezetők legtöbb személyiségjegyével, de ha kell, tud átkozottul jófej lenni. A legszerethetőbb jelenetsorok is a karakteréhez köthetők, ugyanis az általa játszott szigorú, következetes pedagógus rágózik, s az új zenészek félelmeit azzal oldja, hogy a többi muzsikuspalántával megmasszíroztatja őt. Schell Judit és Szamosi Zsófia tisztességgel kelti életre a tanárnőt és az édesanyát, a két asszony eltussoló-elutasító reakciójának érzékeltetése elgondolkodtató hátteret teremt az eseménynek.
A Szép csendben felszínes, ambíciómentes dráma, amely tévéfilmes eszközökkel, meglehetősen egységes képi és verbális semmit mondással beszél a felelősség kérdéséről. Ebben a lassan fogyó nyolcvan percben nincsenek valódi drámai mélypontok, az igazi tragédia bemutatása nélkül pedig súlytalan. És amikor végre valahára bekerülünk az intimbe, az ajtó bezárul. Pont az orrunk előtt.
Szép csendben. Magyar játékfilm, 2019, 80 perc. Rendező: Nagy Zoltán. Szereplők: Máté Gábor, Major Erik, Bognár Lulu, Schell Judit, Szamosi Zsófia.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.