Wilsonic fesztivál: Nincs alvás!

Ha holnap és holnapután alvás helyett a pozsonyi Duna-parton éjszakázunk, sok mindent bepótolhatunk. A Wilsonic kínálata olyan, mintha az eddig kiskanállal adagolt nektár helyett most belöknének bennünket egy dunányiba, hogy tessék, fogyasszunk!

Házhoz jönnek azok a zenekarok, amelyeket az elmúlt években körülimádott egész Európa, persze Szlovákiát kivéve. Hogy rögtön az egyik nagy kedvenccel kezdjem: itt lesz a Nouvelle Vague, akik alaposan megbuherálták a hetvenes évek punkindulóit és a nyolcvanas évek popslágereit. Lefejtettek róluk minden felesleget, csak a csupasz dallam maradt, ezt feljavították egy kis bossa novával, puha női vokálokkal, feszes és fegyelmezett kísérettel. Nekem a PIL-féle This Is Not A Love Song és a Yazoo-féle Don t Go áll legközelebb a szívemhez, de a New Order korszakos Blue Monday című dalának új köntösét is érdemes megtapogatni. Az együttes nevét nem cifrázták túl, „nouvelle vague” franciául ugyanazt jelenti, mint „bossa nova” portugálul és „new wave” angolul. Új hullám. A nyelvi trükk pedig a zenében is működőképesnek bizonyul, igazi smooth-pop született, akár az itteni rádiók is játszhatnák. Persze nem játsszák, ahogyan a Koop nevű svéd zenekart sem, akik ugyan inkább tévébe valók, mert „nem semmi”, ahogy két frontemberük kinéz. Általában női nagyestélyiben feszítenek a színpadon, de szeretik a szexis fehérneműt is, a vizuális élmény tehát borítékolható. A vicces fiúk koncerteken komoly hangszerbűvölőkkel veszik körül magukat, ők ketten pedig a samplereket és laptopokat kezelik, amelyekben egy egész szimfonikus zenekart utaztatnak. Tangó, swing, nu-jazz, a dalok olyan épkézlábak, hogy az elektronikus köret nélkül azt hihetnénk, egy sarkköri melegbárba csöppentünk, ahol dzsessz-sztenderdeket játszik egy betépett retrózenekar. És ha a hihetetlen orgánumú japán énekesnőjüket, Yukimi Naganót is elhozzák, garantált az akusztikus nemi erőszak. A szaksajtó egyébként swing-tronikának nevezte el a Koop stílusát, mert valahogy mégiscsak el kellett nevezni.

Muszáj még két zenekarról szólnom, az egyikről azért, mert magyarok és jók, a másikról pedig azért, mert elsősorban miattuk „abszolválom” holnap a négyszáz kilométeres utat Pozsonyba. Az Erik Sumo Band, az Amorf Ördögök-vezér, Tövisházi Ambrus újabb agymenése, amely miatt mostanában régi zenekarát pihenteti. Cizellált, tartalmas, árnyalt, klisék nélküli, elegáns popzene, amely nyomokban dzsesszt és reggae-t is tartalmazhat. Tizenegy tagú a koncertformáció, meglátjuk, hányan érkeznek Pozsonyba.

A Birdy Nam Nam nevű francia négyes művészetét nehéz szavakba foglalni. Négy srác négy lemezjátszót bűvöl, magyarul: szkreccselnek. Olyan gyorsan mozog a kezük, hogy alig győzi az ember füllel és szemmel. A zene az utolsó basszusfutamig ezekből a bakelitlemezekről leszedett hangokból és samplerekből áll össze, igazi posztmodern recikláció, amit hallunk. Drum and bass, rock, jazz, hip-hop, nem is szaporítom a szót, tessék megtekinteni a performansznak is beillő dolgot itt: www.birdynamnam.com/videos.

Öt színpadon zajlanak az események pénteken és szombaton a Duna ligetfalui oldalán; a térképen a Tyršovo nábrežie-t kell keresni, otthon pedig kimenőt kell kérni reggelig. A hazai és cseh alternatív szcéna legjava (Teapot, Foolcut, Lazy Poets, Konoid, Eduardo Borsuci in Optima Forma, WWW, Machine Funck), a környező országok kultusz-zenekarai (pl. a Jazzanova Ausztriából, a Pink Freud Lengyelországból) és néhány haladó brit (Digital Mystikz, Psapp, Jimmy Edgar) – rejtély, hol fér el ennyi fellépő. Pedig a szervezők a válogatásnál nem elsősorban a mennyiségre figyeltek, az újat és a minőségit keresték, hagyományos kategóriákban gondolkodók helyett a kísérletező szellemű előadókat. És vélhetően nem üzleti szempontok vezérelték őket, hiszen a két napra csupán hétszáz korona a beugró, elővételben pedig már ötszáz koronáért hozzá lehetett jutni a jegyekhez, ami tényleg felfoghatatlan. Igazi ínyencségeket tálalnak nekünk. Aki ellátogat a Wilsonic fesztiválra, a jövő popzenéjével találkozhat. Már, ha hisz a szebb jövőben, és agyára mennek a kereskedelmi rádiók. A dicséretesen tartalmas honlapon – www.wilsonic.sk – minden további információ megtalálható, még az is, hogy hol szállhat meg olcsón a vándor…