VV3 és az ötvenesek

Persze, hogy időnként odakapcsolunk, jobb híján. Mert kinek hiányzik éjszakára a gyilkolás, a rémült sikoltozás, a robbanások, a véres holttestek látványa? Hát megnézzük a fiatalokat, akik önmagukat adják, s akik válogatás útján kerültek a villába. Hogy miért ők, nem vagyunk a titokra kíváncsiak, pedig a műsort nézve ide sok-sok kérdőjel dukálna. Nem, nem az a baj, hogy bemutatják a valóságot, az a szomorú, amilyen ez a valóság. Mert bárcsak játék volna a viselkedésük, gondolkodásmódjuk, alkalmazkodási képességük a közösségben. A szókincsük, melyben a buta, hülye, a rohadékok, aljas senkik, mocskok, bunkók – egymás megtisztelése. Érzelmeik sekélyességének illusztrálására elég a Katka széttárt combjai közti matatás bemutatása a szaunában. Nem általánosítanék én, de látva önhittségüket, magabiztosságukat, elbizonytalanodom. Hol van egy mosollyal kívánt jó reggelt, mely vidámságot lop az egész csapat napjába? Vita egy könyvről, színházról, a jövő elképzeléséről, családi idillről? Hol van a Nő és a Férfi?

Valahol – valahol elveszett az ember!