Vöröshangyák és poloskák

Új filmje, Az eStéBés (eŠteBák) is egészen ide megy vissza, de ez a címéből is kiderül.

Némelyest azt is elárulja a cím, miről szól a film. Azoknak legalábbis, akik megtapasztalták azt a kort, a cím alapján lehet sejtésük a témáról. A rendező fogalmazta meg, hogy a félelemről készítette a filmjét. Arról az érzésről, amitől nem lehet jobban rettegni. Ennek a félelemnek az állambiztonság, az ŠtB volt a forrása a film szereplői számára. Rettegés, amit látunk – persze most már csak amolyan szűrt filmes nosztalgiarettegés. Juraj Nvota nagyon jól érzi a kort, s úgy tudja visszaadni, hogy még most is egészen a bőr alá hat.

Mostanság forgatnak olyan szoci témájú filmeket, amilyenek akkor nem készülhettek. Napjainkban azonban már másként hatnak. Ám ez az új, szlovák–cseh–lengyel koprodukcióban készült mozgóképes opus mégis univerzálisan képes hatni, mert megmutatja ugyan a titkos ügynöki összefonódások mechanizmusait, ám mégis inkább az emberi átélésre figyel, vagyis arra, hogy az érintettek miként élték meg a polip csápjainak tapadását.

Nem távolságtartóan komor a film, nem szikár, száraz tényeket közöl, hanem a humorától átélhető. Ahogy a filmesek elmondták, „egy csehszlovák állampolgár megtörtént esetét” meséli el. Adamét, aki a film elején, 1966-ban a csehszlovák–nyugat-német határon szolgál, rádiósként védi a béketábort. Az étert figyelve leleplez egy határsértőt. A felettes tiszt kiadja a parancsot a tüzelésre. Bár a disszidens megadja magát, egy sorozattal kivégzik. Ártalmatlanítása, vagyis a gyilkosság hőstettnek számít, amiért a határőrnek eltávozás jár. Ez az alaphelyzet, amelyből aztán kiindul a filmes ügynökösdi. Adamot tette nyomán beszervezik, s jelentenie kell… 68-tól, a Varsói Szerződés csapatainak bejövetelétől kezdve véresen komolyan veszik a munkáját. Ám a háló, amelybe beleszövik, annyira szövevényes, hogy az ember nézőként nem győzi kapkodni a fejét, elámulva azon, hogyan is működött ez az egész. S hogy még a vöröshangyák csípése is okot adhatott a letartóztatásokra! A vöröshangyás sztori általánosan jellemző helyzetet ábrázol, telitalálat a filmben. Százból száz pontot érdemel!

A keserédes humort (végül is Az eStéBés egy keserédes vígjáték) az „ellenállók” képviselik, élükön a szabadelvű íróval, aki köré vidéki almafái alá gyűlnek a rendszer ellenségei. Őket kell Adamnak lehallgatnia, s róluk kell jelentenie. Ő azonban nem elkötelezett, mindent megtesz, hogy az almafák árnyékában elhangzó diskurzusok ne úgy kerüljenek feletesse, Dravec ügynök elé, ahogy azok elhangzanak. Azt a viccet is képes ártalmatlanítani, amely egy bácsikáról szól, aki bemegy a bankba, hogy betegye öt koronáját. „De mi lesz az öt koronámmal, ha tönkremegy a helyi bank” – kérdezi. „Nem kell félnie – mondják –, a mi bankunk fölött ott a szövetségi bank, az majd megvédi az öt koronáját!” De ő csak tovább kérdez: mi lesz, akkor, ha a szövetségi is tönkremegy. Semmi baj, mondják, afölött a KGST őrködik. „S mi lesz, ha az is csődbe megy?” – köti az ebet a karóhoz. „Afölött ott van a Szovjetunió” – mondják neki. „Jó, de mi van, ha a Szovjetunió is bekrachol?” – kérdezi a bácsika az öt koronáját féltve. Itt jön a vicc poénja, a banki alkalmazott válasza, amiért minden bizonnyal „gulag” járna. Ám Adam megtalálja a módját, hogy a magnószalagon a poén ne legyen kivehető. A vöröshangyák azonban rajta is kifognak!

Van mit felfedezni Juraj Nvota filmjében. A titkosszolgálat metódusainak emberi vonzatait – az ügynöki hálózaton belül és kívül. Ütős mozi a vöröshangyák és a poloskák keresztezéséről.