Volt egyszer egy meseköltő

SZÁSZI ZOLTÁN

Történt mindez 1914-ben, a világháború előtti utolsó békés hetekben. Pósa bácsi még a háború kitörése előtt örökre lehunyta szemét, és nagyon sokáig altatták szellemét is.

Pósa Lajos 1850-ben, földművelő családban született, a tehetséges gyereket továbbtaníttatták. Rimaszombatban, Sárospatakon, majd Budapesten végezte iskoláit, tanító lett. Igaz, a katedrán alig néhány évet töltött, népnevelői munkájának hatása mégis felbecsülhetetlen. Ő volt az, aki először kezdett el tudatosan olvasókat, könyvet szerető embereket nevelni. Újságot írt Szegeden, Budapesten lapot alapított Benedek Elekkel. Azt se lehet elhallgatni, hogy költő volt, nem is akármilyen: ifjabb korában balladai hangulatú verseket írt, majd a gyerekeknek szentelte minden idejét és erejét. Pósa Lajos a magyar gyerekirodalom megteremtője, neki köszönhetően lett érték az olvasás, a műveltség a korabeli magyar gyerekek számára. (Akikből később a Nyugat nemzedékének írásait olvasó közönség nőtt ki.) Pósának 40 éves írói pályafutása alatt mintegy 50 kötetnyi verse jelent meg, és becslések szerint mintegy 400 megzenésített nótaszöveget írt. Gyermekverseit, mondókáit, nótaszövegeit úgy fújják sokan, hogy nem tudják, tulajdonképpen Pósa versét mondják.

Idén, halálának századik évfordulója alkalmából egy civil szerveződésekből, magánszemélyekből önkéntes alapon verbuválódott bizottság legkevesebb harminc rendezvényt szervez Pósa bácsi emlékére. Azért írom a legkevesebb harmincat, mert az emlékév elindulása óta újabb és újabb kezdeményezésekkel csatlakoznak az éves programtervhez. Rimaszombatban pénteken könyvbemutatóval indult a szlovákiai rendezvénysorozat. Apró történetek és Albumlapok Pósa Lajosnak címmel a Sikerx Kiadó két kötetét mutatta be Csipka Rozália és Kun Miklós Jenő. Nem mellesleg egy olyan projekttel is megismerkedett a közönség, amelyben Pósa kedves olvasói, a gyerekek vesznek részt: a bátkai alapiskola tanulói Pósa Az én újságom című lapja nyomán saját erőből elindították az egykor híres gyereklap helyi változatát. A Pósa Lajos örökségét Rimaszombatban évtizedek óta lelkesen ápoló Pósa Judit, az emlékbizottság egyik motorja az emlékév tervezett rendezvényeiről számolt be. Lesz szavalóverseny, versillusztrációs verseny, emléktúra, lesznek felolvasó- és nótaestek, könyvbemutatók, megemlékezés a költő sírjánál és számos egyéb esemény.

Az emlékévnek köszönhetően remélhetőleg a helyére kerül az irodalmi kánonban Pósa Lajos, akinek a leghíresebb versét sokan népi imádságnak hiszik. Ki ne ismerné: „Én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem…” Pósa volt az, aki Dankó Pista cigányprímásnak szobrot állított. Ő maga nem álmodozott ilyenről. Mégis megadatott neki: Budapesten, a Városligetben, Hódmezővásárhelyen és Nemesradnóton is. Nem mellékesen ő fedezte fel Móra Ferencet. Akit érdemes idézni, mielőtt ideológiai alapon bárki támadásba lendülne Pósa ellen: „Olyan jól megy már a dolgotok, édes véreim, magyar írók, hogy ráértek vért ereszteni egymásból?”