Vizsga jeligére: „Idén fejeztem be az egyetem első évét, és szinte mindig problémám volt a vizsgákkal. Rengeteget tanulok, otthon gond nélkül felmondom az anyagot, de ha a tanár elé kerülök, mindent elfelejtek. Az a helyzet, amikor vizsgáznom kell, úgy érzem, hogy kitörlődik a memóriám. Hogyan tudok ellene védekezni, és mit tehetnék?”
Vizsgadrukk ellen légzéssel
A pszichológia a vizsgahelyzetekre vonatkozóan két szorongásos típust ír le bővebben. Az egyik az Ön által is vázolt szorongás, melyet debilizáló szorongásnak neveznek. A vizsgázó úgy éli meg, hogy abban a helyzetben semmi nem jut az eszébe, mindent elfelejtett, ezért gyakran túltanulja az anyagot, hogy valami maradjon meg akkor is, ha szorongani kezd. Ilyenkor jó, ha a tanár oldani próbálja ezt a feszültséggel teli helyzetet, akár valamilyen semleges témával. A vizsgahelyzetek gyakoriságával a szorongás csökkenhet, mivel kezelése megtanulható. Csökkenthető ez a kellemetlen érzés 10-15 percig tartó légzőgyakorlattal, mikor a lényeg a hasi, a mellkasi és a felső légúti teljes légzésen van, mivel így több oxigén jut a szervezetbe, ami oldja a szorongást. A másik helyzet az, amikor a vizsgázóban facilitáló szorongás keletkezik (fácit = valaminek a lényege). Ilyenkor a diáknak a szorongás hatására olyan információk is eszébe jutnak, melyekről fogalma sem volt, hogy tudja őket. Kicsit hasonlít ehhez a szorongáshoz Evaliste Galois 19. századi matematikus élménye, aki szokatlan körülmények között írt cikkében megalapozta a csoportelmélet fogalmát a matematikában. Galois alig volt húszéves, amikor egyetlen éjszaka megírta (mintegy 60 oldalas) tanulmányát. Ez az éjszaka azt a hajnalt előzte meg, amelyen Galois-t megölték egy párbajban, amelyre ostoba, soviniszta okokból hívta ki két „hazafi”. Átlőtték a hasát, és mivel sebész nem volt jelen, egyszerűen hagyták, hogy meghaljon. „Nincs időm, nincs időm” – írta többször is a kézirat margójára, miközben kétségbeesetten próbált annyit hagyni az utókorra, amennyit csak képes volt közölni. „Amit azokban a hajnal előtti, reménytelenül hosszú órákban papírra vetett, több száz évre való munkát adnak a matematikusok generációinak” – írja Eric Bell az akkori végzetes éjszakáról. Mi volt ez, aminek ekkora, lényeget tömörítő hatása volt: szorongás, félelem, intuíció? Vajon tudta-e, hogy ennyi mindent tud a matematikáról, vagy csak a helyzet hozta ki belőle? Ez is egy olyan területe a pszichológiának, amely több kutatást érdemelne.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2012. 08.19.
Brooklyn, 2006. december
2012. 08.19.
Fogyasztói hiszekegy
2012. 08.19.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.