Visszatért a közös cseh–szlovák pavilon Velencében, a magyar projekt lírai elmélyülést kínál

Politikai feszültségek és tiltakozások közepette nyílt meg május 9-én a 61. Velencei Képzőművészeti Biennále, amelynek művészeti programja a tavaly elhunyt kameruni–svájci kurátor, Koyo Kouoh koncepciójára épül. Az idei biennále mottója az In Minor Keys (Moll hangnemben). A kortárs művészet világának egyik legfontosabb seregszemléjén a szervezők szerint már a megnyitót megelőző szakmai napokon mintegy tíz százalékkal magasabb volt a látogatottság, mint a két évvel ezelőtti biennálén. 

A megnövekedett figyelem azonban valószínűleg a rendezvényt beárnyékoló vitáknak tudható be.

Szokatlan előhangok

Több ország pavilonja – köztük Ausztria, Belgium, Hollandia, Japán és Dél-Korea – ideiglenesen bezárt vagy csatlakozott azokhoz a szolidaritási akciókhoz, amelyek Izrael részvétele ellen tiltakoztak. Nemcsak a gázai háború árnyéka kísérte azonban végig a megnyitó hetét: az orosz pavilon visszatérése is újabb botrányokat váltott ki. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Oroszország most először tért vissza a biennáléra a 2022-es ukrajnai invázió óta. A részvétel heves tiltakozásokat váltott ki, a megnyitót megelőző szakmai napokon a Pussy Riot és a FEMEN aktivistái is tüntetést szerveztek az orosz pavilon előtt, időlegesen korlátozva a látogatók belépését.

Az idei biennále egyik legszokatlanabb fejleménye az volt, hogy a nemzetközi zsűri röviddel a megnyitó előtt lemondott az Izrael és Oroszország részvételével kapcsolatos viták miatt. A szervezők ezért rendkívüli megoldáshoz folyamodtak: bizonyos díjakról maguk a látogatók szavazhatnak majd – ilyesmire a biennále történetében még nem volt példa. A politikai feszültségek közepette Irán is visszalépett a rendezvénytől. A hivatalos indoklás nem volt részletes, de a döntés minden bizonnyal a közel-keleti helyzettel függ össze.

Mindezek ellenére szenteljünk a rendezvény művészeti programjának is, amely szintén jelentős visszhangot váltott ki. A közösségi médiában leginkább Björk meglepetésfellépése terjedt: az izlandi művész egy különleges, a Bottega Veneta által készített ruhában adott DJ-szettet a megnyitó hetében.

Az első kritikák szerint az idei főkiállítás hangulata szokatlanul introspektív és érzelmes lett. Kouoh moll hangnemekre épülő kurátori elképzelése a lassúságot, a a spiritualitást és a közösségi tapasztalatokat állítja középpontba, miközben kiemelt szerepet kaptak az afrikai és diaszpórabeli alkotók. Nagy figyelmet kapott Szomália első önálló pavilonja, valamint az ukrán és afrikai diaszpórák erős jelenléte is.

Most pedig nézzük, mit kínál a magyar és a cseh–szlovák pavilon.

A közös visszatérés

A cseh–szlovák közös szereplést mindkét ország kulturális intézményei fontos politikai gesztusként értelmezik. A prágai Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzeti Galéria együttműködésében megvalósuló projekt ráadásul a felújítás alatt álló történelmi pavilon százéves történetére is reflektál.

A pavilon eredetileg még a közös Csehszlovákia számára épült 1926-ban, és a mai napig közös használatban maradt a két utódállam között. 1993 után többféle modell létezett: volt példa közös cseh–szlovák kiállításra, máskor pedig külön művészek képviselték a két országot ugyanabban a pavilonban.

Az utóbbi években azonban inkább az vált jellemzővé, hogy felváltva került fókuszba cseh vagy szlovák projekt. A 2024-es biennálén hosszabb szünet után ismét tudatos cseh–szlovák együttműködés valósult meg: a cseh Eva Koťátková és a szlovák Oto Hudec is önálló művészeti programmal vett részt. Bár a szakmai sajtó ezt a közös pavilon eszméjének visszatéréseként értelmezte, többen kifogásolták, hogy Oto Hudec projektje nem a pavilon belső tereiben, hanem kültéri installációként és performanszsorozatként valósult meg, így Szlovákia nem egyenrangú partnerként jelent meg.

Idén azonban hosszabb idő után ismét teljes értékű közös projekt valósul meg. A két ország The Silence of the Mole (A vakond csendje) című projektjének alkotói Jakub Jansa cseh művész, valamint az Alex Selmeci és Tomáš Kocka Jusko felállású Selmeci Kocka Jusko művészduó.

A kiállítás központi figurája egy fiktív karakter, M. úr, aki egész életében egy képzeletbeli vakondot alakított. A vakond motívuma Peter Sit kurátor szerint a gyermeki fantázia és a politikai manipuláció metaforájaként jelenik meg. A látogatók egy sötét folyosórendszeren keresztül jutnak be a „vakondodúba”, amely a közép-európai történelem bezártságát és a kollektív emlékezet bizonytalanságát idézi meg.

A magyar pavilon

A magyar pavilon ezzel nem a politikai reflexiót állítja középpontba. A Ludwig Múzeum szervezésében Koronczi Endre Pneuma Cosmic című kiállítása a légáramlás, a lélegzés és a láthatatlan energiák metaforikus világát vizsgálja. A három installációból álló projekt a tudományos gondolkodást és a spirituális tapasztalatot kapcsolja össze, miközben a műegyüttes a légáramlás reprezentációjának művészeti lehetőségeit vizsgálja.

A kiállítás egyik központi eleme a Magyar Tudományos Akadémia épületéből származó szellőzőrendszer-részlet, emellett videóinstallációk és hangkompozíciók is szerepelnek a térben. A kurátor, Cserhalmi Luca szerint a projekt célja, hogy a látogatók új módon kapcsolódjanak környezetükhöz, és érzékenyebbé váljanak a láthatatlan folyamatokra.

A kiállítás központi eleme egy egyéves séta során készült videóinstalláció, a műveket pedig egy akusztikus elem teszi teljessé: Balogh Máté zeneszerző kompozíciója a transzcendens világ és a természet kölcsönhatásait vizsgálja. A projektben meghatározó a lassúság, a megfigyelés és az absztrakt asszociációk ötvözése. A kiállítás költői és filozofikus nyelvezete szorosan kapcsolódik a kortárs környezetesztétikai és környezetpszichológiai diskurzusokhoz.