Kultúra

Vicces atyai jótanácsok

Hogyan lehet az IKEA kapcsán emberi kapcsolatokról beszélni? Hogyan mesélhet egy kanapé az élet körforgásáról? Hogyan lehet a pankráció által különbséget tenni a jó, és a rossz között? Hogyan kapcsolódik a reptéri csomagszállító szalag Istenhez?
Antal Réka

2019. június 19. 08:35

Fredrick Backman könyve, az Amit a fiamnak tudnia kell a világról választ ad ezekre a kérdésekre, olyannyira, hogy utána, bár néhány esetben az említett dolgok közötti kapcsolat nem egyértelmű, mégis már csak az jár a fejünkben: „Hogy lehet, hogy én ezt eddig nem vettem észre?” Például, hogy van az a kanapé, amelynek csak házasság előtt lehet a birtokában az ember, és amint összeköltözik szíve választottjával, valakinek tovább kell adnia az ocsmány, de agglegények számára praktikus darabot.

A svéd olvasók már 2012-ben kezükbe vehették Backman önéletrajzi könyvét az apaságról, magyarul azonban csak idén áprilisban jelent meg. A mű rövid történeteket tartalmaz arról, milyen nehéz és egyben gyönyörű dolog is apaként helytállni. Bár a témáról már sokan írtak, Backman mégis egyedi színt tud vinni még ebbe az elcsépelt alaptörténetbe is, a humoros elemeket egyfajta szomorkás melankolikus keretbe foglalva.

Milyen intelmeket adjak a gyermekemnek, milyennek képzelem a boldogságát? Az író stílusa annyira süt a lapokról, hogy pár fejezet után magam is rájöttem volna, kinek a műve ez. Olyan, mintha hullámvasútra szállna az ember: hol sír, hol nevet a könyv olvasásakor. A szöveg egyszerre szól a gyermeknevelésről és az író életéről. Az atmoszféra is, bár itt jóval oldottabban jelenik meg, idézi Backman Az ember akit Ovénak hívnak című korábbi műve tipikusan keserédes hangulatát.

Kiderül, nem csak Backman korábbi szereplői a különcök, hanem kissé maga az író is: a meggondolatlan megjegyzéseivel, a nem megfelelően átgondolt vicceivel, a tárgyakon át megfogalmazott életigazságaival, és azokkal a popkulturális utalásaival, amelyeket környezete szerint bár magában tartott volna. Egyszer konkrétan azonosul is egy, az Ove-ban gyakran elhangzott állítással: fekete-fehér embernek nevezi magát, akinek a felesége az összes színe.

A környezetet, bár külön említés nem esik róla, a svéd középosztályként fogalmaznám meg. Nem dőzsölnek, de nem is szenvednek hiányt semmiben. A könyv megjeleníti a gyermeknevelés szép pillanatait ugyanúgy, mint a buktatókat. Beszél a generációk különbségéről, a szeretetről, az elfogadásról. Minden fejezet egy-egy tanács, amit az író saját fiának fogalmaz meg, hiszen minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke ne kövesse el azokat a hibákat, amelyekbe ő belefutott.

Az idő halad, az elején másfél éves gyerek a mű végére kétéves lesz, apja képzeletében pedig szépen lassan felnő. Talán semmibe veszi a tanácsokat, talán elfogadja őket. A könyv erre már nem ad választ, mert az életrajzi elem sérülése nélkül nem nyújthat mást, mindössze néhány homályos célzást.

Az egyes fejezetek között rövid, általában humoros átkötéseket, anekdotákat olvashatunk, amelyek tükrözik az író időnként kissé morbid humorát. Igaz, helyenként úgy éreztem, Backman fantáziája elszabadult, és az életrajzi vonal háttérbe szorul, a drámai hatás, a fokozás kedvéért. Az érzések és helyzetek közlése azonban hiteles maradt, néhány talán szürreális és nem igazán hihető elem ellenére bármelyik szülő azt mondja a leírt szituációkra: igen, ez valóban így van. Hiszen a szülők tetemes része küzd meg a gyerekülés beszerelésével, de az már egyáltalán nem bizonyítható és nem is annyira gyakori, hogy az ember tényleges életveszély során tapasztalja meg, hogy nem halhatatlan. Valljuk be: közülünk elég kevesen mentek pont akkor a bankba, amikor azt kirabolták.

Backman könyve tehát igazán érdekes olvasmány, a szórakoztató irodalomnak egy már-már a szépirodalom felé hajló, kiemelkedő terméke. Általános témával foglalkozik, amely bár örök humorforrás, de tartogat elegendő drámai alapot is. Együtt tudunk érezni a szerzővel.

A könyvet, szívszorító részei ellenére is, inkább humorosnak mondanám. Nem csak szülők, konkrétan apák számára íródott. A szomorkás hangulatba illesztett, helyenként stand-up comedybe illő meglátások és anekdoták, a csetlés-botlás nagyon emberivé teszi, és közelebb hozza az író figuráját az olvasóhoz. Ajánlom minden gyakorló, nem gyakorló szülőnek, minden gyereknek, és mindazoknak, akik egy jót szeretnének nevetni.

Fredrick Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról. Animus Kiadó, 2019. 176 oldal.

A cikk a pozsonyi magyar tanszék és az Új Szó szerkesztősége együttműködésében jött létre

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Az EB büntetné Szlovákiát egy régi kartell miatt

Algériára új aranykor köszönthet

Čaputová: Nem megfelelő a fegyelmi bíróságok állapota

Frissítve

Elkezdődött Kočner és Rusko bírósági pere

Hyballa + Jedlička + Kalmár = 3 pont

Drága gyógyszerekért fizetünk fölöslegesen

Legfrissebb galériák
Olvasta már?