Véget vetnek a niggerezésnek

A kiadó igazgatója, az ismert műfordító M. Nagy Miklós egy blogbejegyzésben hosszan magyarázta a döntést, hangsúlyozva, hogy nem valamiféle túlbuzgó politikai korrektség van a háttérben.

A regény, amely Agatha Christie legnépszerűbb krimije lett, 1939-ben jelent meg Angliában Ten Little Niggers címmel. Nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre, ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól. Rejtélyes meghívójuk nem bukkan fel, az első közös vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat azzal vádolja meg, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal, és az ebédlőasztalon a tíz kicsi figurából egy eltűnik. Vajon ki lehet az, aki egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja vendégein a halálos ítéletet?

M. Nagy Miklós szerint az író nyilván a baljós hangulat fokozása érdekében vetette be a „négertémát”: ez a sziget neve, mert a rajta lévő szikla néger fejre emlékeztet, és mindenkinek a szobájában ott lóg a falon az Amerikában egykoron jól ismert – meglehetősen rasszista – versike az ügyetlen néger kisfiúkról, akik sorban meghalnak.

„1940-ben a könyv az Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címmel, mert az amerikai kiadó már akkor (jóllehet még a polgárjogi megmozdulások előtt járunk) elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy általa kiadott könyv címében a nigger szó szerepeljen. Christie beleegyezett a változtatásba, igaz, nem is nagyon tehetett mást: komoly kiadót biztosan nem talált volna Amerikában, amelyik vállalja a niggerezést. Ugyanakkor élete végéig (az önéletrajzában is) ő maga az eredeti címén emlegette a könyvet, és elutasította, hogy akár a cím, akár a regényben szereplő vers miatt rasszistának lehetne bélyegezni” – írja M. Nagy Miklós a Nyugati tér blogon, hozzátéve, hogy Angliában egészen a nyolcvanas évekig az eredeti címen jelent meg a könyv, gyakran a versikében szereplő néger fiúcskákat igencsak visszataszítóan ábrázoló borítókkal.  

Később viszont az ottani kiadó is átvette az „amerikai” címet, mert – részben az angol futballba beáramló fekete bőrű focisták hatására – a rasszizmusellenesség ott is olyan erős mozgalommá vált, hogy a nigger szó már fülsértően hangzott egy könyv címében. Az elmúlt években-évtizedekben a nyugati világ nagy részében a könyv az „amerikai” címen jelent meg, miközben a legtöbb olyan országban, ahol a néger szó nem vált ki különösebb érzelmeket az emberekből, maradt az eredeti cím. 

Az írónő életművét kezelő ügynökség jó pár éve udvariasan kéri Agatha Christie kiadóit, hogy az And Then There Were None cím fordítását használják. Ez a kérés most nyomatékosabb lett, mivel az írónő unokája, Matthew Pritchard úgy döntött, elfeledteti a világgal a számára is kínos eredeti címet. A regényből jelenleg készülő új filmet is csak a „politikailag korrekt” címmel lehet majd bemutatni. A Helikon Kiadónak tehát tulajdonképpen nem volt más választása, mint hogy eleget tegyen az ügynökség kérésének. M. Nagy Miklós szerint vitatkozni inkább azon lehet, hogy a jogutód unoka helyes döntést hozott-e.

„Nem kell konzervatívnak vagy jobboldalinak lenni ahhoz, hogy a politikai korrektség szélsőségeit elutasítsa az ember – liberális elmék is számtalanszor léptek fel a PC abszurd túlzásai ellen. Hogy a Tíz kicsi néger cím története az ilyen túlzások kategóriájába esik-e, az érdekes kérdés, és biztosan felveti a művészi-alkotói szabadság és általában a szólásszabadság kérdését. Erről érdemben szólni nyilván csak egy hosszú tanulmányban lehetne, ezért én mindössze arra biztatom az olvasókat, hogy mielőtt indulatból véleményt mondanának, olvassanak el ezt-azt a kérdésről” – írja a Helikon Kiadó igazgatója, aki Isaiah Berlin műveit ajánlja a téma iránt érdeklődők figyelmébe. A 20. század egyik legfontosabb liberális gondolkodója szerint a mindenkit tökéletesen kielégítő társadalom azért elképzelhetetlen, mert az emberek jelentős része által pozitívnak tartott értékek sok esetben kizárják egymást.

„Egy Isaiah Berlin által elképzelt társadalomban Christie unokájának talán nem jutna eszébe megváltoztatni a nagymamája által írt regény címét. Csak persze nem Berlin-féle liberális világban élünk, hanem olyanban, ahol a rasszizmus–antirasszizmus kérdései óriási szenvedélyeket váltanak ki, és akár egy rasszistának minősíthető regénycím is szikra lehet, amely belobbantja ezeket az indulatokat”

– véli M. Nagy Miklós.